A hosszú, forró és száraz nyár után végre eljött a csodás ősz, vele együtt a nagy esők, azzal pedig a gombaszezon. Gombászni nemcsak azért jó, mert olyan alapanyag kerül az asztalra, amit boltban vagy a piacon soha nem tudnánk megvásárolni, szóval valami egészen különleges, hanem a gombáért még akkor is hajlandóságot érez az ember kimenni a természetbe egy kiadós sétára, ha egyébként esze ágában nem lenne kimozdulni otthonról. Szóval, a gombászatban minden jó megvan, ami a vadászatban, csak nem bántunk vele senkit, nem hangos és nem hal meg senki és semmi. Mármint jó esetben.
Oké, ez durva poén volt, de be kell látni, hogy a gombászat is veszélyes hobbi lehet, ha az ember nem eléggé felkészült – viszont abszolút biztonságos, ha betartunk pár szabályt. Ezek közül a legfontosabb:
A gombavizsgáló a barátunk.
Kissé éltes korallgomba. Ezt már nem szedjük le. A szerző fotója
Kezdő lépések kezdő gombászoknak
Gombásszá úgy válik az ember, hogy szeret a természetben bóklászni, és mintegy véletlenül rábukkan a gombákra, és ha már így esett, szeretné tudni, hogy mit talált, még szerencsésebb esetben pedig meg is enné.
Ha véletlenül találunk egy (de inkább jó sok) gombát, első lépésként fotózzuk le, majd eresszük rá a Google Lens alkalmazást, a találatokat pedig hasonlítsuk össze azzal, amit látunk. Ha nincs találat ehető gombára, akkor gyönyörködjünk egyet benne, és hagyjuk ott! Nem kell felrúgni, hadd örüljön neki más is! Ráadásul, a gombának aztán tök mindegy, hogy felrúgjuk-e, mert ami látható belőle, az csak a termőtest, olyat meg bármikor tud hozni újat a szabad szemmel nem látható micéliumokból, amik át- meg átszövik a talajt vagy a fát, amin kinőtt. A gombák tényleg csodálatos teremtések.
Azonosítás segítséggel
Ha többé-kevésbé úgy látjuk az internetes találatokból, hogy akár még ehető is lehet a gombánk, akkor szedjünk le belőle egyet, és fotózzuk jól körbe, oldalról, felülről, lemezoldalról, sőt vágjunk egyet ketté hosszában és készítsünk metszeti képet is, majd használjuk a közösségi tudást: tegyük fel a fotókat valamelyik gombász Facebook-csoportba. A GombászOK csoportban például számos hivatalos gombaszakértő van, akik nem restek szabadidejükben segíteni. Lehetőleg ne az legyen az első kérdésünk, hogy ehető-e, hanem tudakoljuk meg, hogy milyen fajt találtunk, esetleg hozzátehetjük a saját tippünket is, ha van.
Ez egy biztos déli tőkegomba lelőhely. A szerző fotója
Ha gombász-ambícióink támadtak, egyébként is roppant hasznos követni pár témába vágó csoportot, mert az ott megosztott fotókból mindig látjuk, hogy mikor melyik fajnak van itt az ideje, mit keressünk, mit érdemes leszedni, és egy idő után még akkor is rááll a szemünk a különböző ehető fajokra, ha még soha nem láttuk életben.
Következő lépésként leszedünk a gombából még két darabot, az egyiket tövestől csavarjuk ki a földből, majd becsomagoljuk papírzsebkendőbe, hogy ne legyen minden csupa föld. Nem kezdünk szüretbe, mert annál szomorúbb dolog kevés van, mint amikor az ellenőr elkobozza az összes gombát, mi meg mehetünk haza lógó orral, üres kosárral.
Jegyezzük meg, hogy hol szedtük, erdőben-e vagy réten, ha erdőben, milyen fák voltak, földön vagy fatuskón nőtt-e, és ha fán, akkor milyen fán. Ezek mind nagyon fontos információk.
Fafülgomba (júdásfüle) például korhadó bodzaágon szeret nőni, a déli tőkegomba pedig csak a nyárfát szereti, vagyis a lelőhely nagyon árulkodó.
Ehhez a találathoz még a gombavizsgáló is gratulált. A szerző fotója
Ezzel a két-három darab gombával pedig, amilyen hamar csak tudunk, elzarándokolunk a legközelebbi gombavizsgálóhoz. A szakellenőrök általában a piacokon dolgoznak, hivatalos listájukat és munkaidejüket pedig a Nébih weblapján fogjuk megtalálni. Mindig vizsgáltassuk be a gombát!
Az ellenőrre mindig hallgassunk, mert a gomba nemcsak finom, hanem veszélyes is lehet. Inkább kerüljön a kukába egy egész kosár fogás, mint hogy egy darab is megmérgezzen, mert lehet, hogy csak némi hasmenés-hányás lesz az eredmény, de akár halál is lehet.
Én már évek óta gombászom, de még mindig gyakran eszembe jut az a történet, amit egy barátnőm mesélt. Az egyik rokona katonaként sikeresen túlélte a második világháborút, megsebesült, majd hónapok alatt nagy nehezen hazavergődött az orosz frontról, de otthon már nem talált senkit a családjából, mert meghaltak gombamérgezésben.
Most, hogy így kedvet csináltam a gombászathoz, folytassuk a fő csapásirányon!
A gombaszakvizsgálat azért is nagyon hasznos dolog, mert a szakemberektől rengeteget lehet tanulni. Nyugodtan kérdezzük, hacsak nem áll mögöttünk kilométernyi sor, válaszolni fognak.
Persze, nem árt, ha némi tiszteletet tanúsítunk, és nem úgy visszük oda a gombát, mintha gereblyével szedtük volna. A gombát szépen, tisztán kell szedni. Legyen nálunk (gombász)kés, földes gombát ne tegyünk a kosárba, mert behullik a lemezek közé és ropogni fog a levesben. A gombákat a spóralemezekkel lefelé tegyük a kosárba, így egyrészt tiszták maradnak, másrészt a kihulló spórákkal a szaporítás szép feladatát is ellátjuk.
Kezdődhet a panírozás. Nagy őzlábgomba. A szerző fotója
A különböző fajokat mindig külön-külön tartsuk! Vigyünk magunkkal papírzacskókat vagy többrekeszes kosarat, papírdobozt, de a kispárnahuzat is jó. Különítsük el a fajokat, nehogy egyetlen mérgező gomba miatt kelljen kidobni az egészet! Nejlont, műanyagot ne használjunk, mert a gomba könnyen bepállik, és megint csak dobhatjuk ki az egészet.
Amikor a gombavizsgáló áldását adja a fogásra, a lehető leghamarabb dolgozzuk fel! A különböző fajok eltérő ideig maradnak frissek és a felhasználásuk is nagyon különböző. Az Erdőkóstoló blogon sok-sok hasznos, pontos és szakszerű információt találunk.
A legfontosabb tanács pedig az, hogy nem kell minden gombafajt ismerni, és nem is lehet, mivel több ezer van csak ezen az éghajlaton. Egészen jól és eredményesen el tudunk gombászni akkor is, ha csak a saját környékünkön növő öt-hat gombafajt ismerjük, de azt jól és biztosan. Ha pedig már megvannak a saját jó kis gombászhelyeink, érdemes eső után mindig visszajárni és megnézni, mi újság, és ha szerencsénk van, megint valami különlegesség kerülhet az asztalra.