Minden kisgyerekes szülő jól tudja: egyszerűbb és gyorsabb, ha ő maga összedobja a sulis szendvicseket a kicsiknek, mintha hagyná, hogy ők piszmogjanak vele reggelente, amikor azt se tudják, hol áll a fejük. Épp elég erőfeszítésükbe kerül kikecmeregni az ágyból, kiválasztani, hogy mit vegyenek fel aznap, arra koncentrálni, hogy se könyv, se tornacucc ne maradjon otthon. Teljesen felesleges lenne azzal vegzálni őket, hogy még az uzsonnájukat is maguk készítsék.
Igen ám, csakhogy a legtöbbször mi is úszunk. Bár a felkeléssel nincsen gondunk, az öltözködés, mosdás, bepakolás nekünk is időt vesz igénybe. Csak mi mellette arra is figyelünk, hogy mindenki más is elkészüljön…
Így aztán mi lesz az uzsonnával? Hát, sokszor semmi. Mert az utolsó pillanatban jut eszünkbe, és akkor már nem állunk neki. Persze, néha be lehet dobni egy-egy almát és zabszeletet, na de mindig? Ekkor jön az olcsó (amúgy nagyon is drága) megoldás: mindenki kap egy ötszázast azzal, hogy vegyen valamit magának a büfében.
Mondanom sem kell, hogy ez hányféle szempontból káros, igaz? Anyagilag, pedagógiailag, egészségügyi szempontból… És ha egy héten egyre többször fordul elő, az ellen már tenni kell valamit.
Fotó: Profimedia
Kevés az, hogy nézegetjük a magazinokban a szebbnél szebb fotókat, hogy mi mindent is készíthetnénk párizsis zsömle helyett abba a helyes kis rekeszes műanyag dobozba. Természetesen kiegyensúlyozott menüt, amiben van fehérje, szénhidrát, rostok… Lehetőleg legyen finom, egészséges, na de nézzen is ki jól – mondjuk egy mini tortillatekercs zöldsalátával. Hát, persze.
Én nem mondom, hogy időnként nincs erre energia, na de biztosan nem minden egyes hétköznapon…
Erre mondhatnánk, hogy patthelyzet. Ám ez csak akkor igaz, ha egyedül magunkban gondolkodunk. Ha csak magunkra számíthatunk. De akkor minek is élünk családban, nem igaz?! Van az a megoldás, hogy apával felváltva készítünk uzsonnát – legalább az ő ízlése is érvényesül majd, és többet nem reklamálhat, hogy már megint füstölt sajt…
De mondok egy még jobbat: mindenki magának készít szendvicset – és itt jön a lényeg – előző este. Amikor bőven van idő, amikor nem kell kapkodni. Mindenki azt eszik, amit szeretne. Akinek pedig nem akaródzik, az ne nálam kuncsorogjon zsebpénzért…!
Szóval mostantól
vállalom, hogy nem adok többet büfépénzt annak, aki elmulasztja összerakni a saját uzsonnáját.
Garantálom, hogy kettőnél többször nem fogják elfelejteni!
Olvass többet a témáról a Zewa oldalán.