Így maradjon meg az önbizalmad a válás után is

Ábrahám-Hörömpő Andrea | 2015. November 04.
Egy házasság megromlása, majd később felbomlása után önbizalmunk megrendülhet, úgy érezhetjük, kudarcot vallottunk. Hibáztatnak minket, vagy mi hibáztatjuk saját magunkat, félünk megnyílni és megfogadjuk, legközelebb mit fogunk másképpen csinálni. Ez a néhány tanács segít, hogy a válást ne kudarcként éljük meg, és az önbizalmunk is megmaradjon.

Nemrég “véletlenül” három elvált nővel sodort össze az élet az egyik workshopomon. Egyikőjük 10 évvel ezelőtt, a másik 1-2 éve vált el, a harmadik válás végére pedig csak néhány hónapja tettek pontot. Elmesélték a történetüket, amelyekben felfedeztem hasonlóságokat, olyan lépcsőfokokat, amelyeken mindnyájan keresztülmentek.

Ne dőlj be a hibáztatásnak és a manipulációnak

“Mindenért én voltam a hibás, engem hibáztatott, hogy nem működött a kapcsolatunk. Én később bocsánatot kértem mindazért, amiben úgy éreztem, igaza volt. Nem miatta tettem ezt, sokkal inkább saját magamért.”

A hibáztatás a manipuláció egyik formája, ami a felelősség tagadásán alapul. Ne dőljünk be annak, ha mindenért minket hibáztatnak, hiszen egy kapcsolat alapvetően két emberen múlik. Részben elismerhetjük a felelősséget azért, ha valamit utólag már másképp csinálnánk, de hibásnak érezni nem érdemes magunkat.

Amikor döntéseket hozunk, mindig a legjobban választunk. Hiszen ha nem azt tartanánk a legjobbnak, másképp döntenénk. Utólag azonban változnak a körülményeink, és mi magunk is, így már másképp láthatjuk a helyzetet. Ekkor szoktuk hibáztatni magunkat, az önbüntetés azonban sosem visz előre az életben.

Vond le a tanulságot, de ne általánosíts

Érdemes összegezni a kapcsolat tanulságait, de nem szabad általánosítani. Azért, mert rossz tapasztalatot éltünk meg egy szőke kék szemű férfival, még nem kell minden szőke kék szemű férfit elkerülni. Kapcsolatainkban fejlődünk leginkább, így érdemes számot vetni azzal, mi az, amit tanultunk belőle? Mi az, amivel többek lettünk általa, ami nem történhetett meg volna nélküle? Fontos, hogy a jó dolgokat is vegyük észre, ne csak a rosszra helyezzük a fókuszunkat.

Ne a múltból teremtsd a jövőd, ne a félelem uraljon

“Félek, hogy legközelebb is hasonlóan járok.”

Sok embernél azt érzem, hogy a múlt tapasztalatai miatt falakat húznak fel maguk elé, mert nem szeretnének többször sérülni. A falaik mögött félelem rejlik, és ez irányítja az életüket. Az teljesen természetes, ha jó kapcsolatot szeretnénk, de ne felejtsük, hogy minden esetben, amikor félelemből elkerülni akarunk valamit, egyre közelebb kerülünk hozzá. A félelem helyett válasszuk azt, hogy kinyitjuk a falainkon lévő ajtókat és beengedünk másokat az életünkbe, de éberek vagyunk arra, hogy mit tesznek, hogy viselkednek velünk.

Ne érezd magad kevesebbnek

“Azt éreztette velem, nem vagyok elég jó, kevés vagyok. Pedig én mindent megtettem érte és a kapcsolatunkért. Most már tudom, bent ragadtam egy áldozat szerepben. Ezt azonban akkor még nem láttam.”

Azt hisszük, akkor leszünk “elég jók” a társunk számára, ha az életünket alárendeljük az övének. Pedig a jól működő párkapcsolat titka az egyenlőség, az alá-fölérendeltségi kapcsolatok hiánya. Azon nők, akiknek az önbecsülése a külső körülményektől és a férfiak elismerésétől függ, könnyebben rendelik magukat alá egy kapcsolatban, hajlamosak feltétel nélkül mindig kiszolgálni a párjukat. Akkor érzik magukat egésznek, ha van mellettük valaki. Ezért egy válást úgy élhetnek meg, mintha egy részük elveszett volna, így a válás után már “kevesebbnek” érzik magukat.

Vegyük észre azonban, hogy egy kapcsolat megszakadásával habár személyiségünk változik, mi magunk nem leszünk kevesebbek. Érdemes dolgozni önbecsülésünk helyreállításán és elismerni saját magunk számára a társunktól független értékeinket.

Adj időt magadnak

Minden megszűnő kapcsolatot érdemes elgyászolni, akkor is, ha válással végződött. Teljesen természetes, ha azt érezzük, időre van szükségünk, hogy feldolgozzuk a történteket. Ez az időszak hasznosnak bizonyulhat arra, hogy kicsit többet foglalkozzunk bűntudat nélkül saját magunkkal. Ne feledjük, hogy amikor egy ajtó bezáródik, azzal egy időben egy másik kinyílik. A kérdés csak az, meglátjuk-e a feltáruló lehetőségeket?

Exit mobile version