Amikor a Hold a Kos jegyében jár, ne vágjunk eret a fejünkön

A Zodiákus Ember az nem egy rejtélyes amerikai sorozatgyilkos a hatvanas évekből, hanem egy bizonyos típusú illusztráció, amely az állatövek, illetve az emberi testrészek vélt kapcsolatát hivatott minél szakszerűbben és látványosabban bemutatni;  ennélfogva hívhatnánk akár Állatövi Embernek is, a latinos műveltségűek meg Homo Signorumnak, de mi most inkább maradunk a Zodiákus Ember elnevezésnél.  A Zodiákus Emberek többnyire középkori kalendáriumokban, hóráskönyvekben, illetve asztrológiai, orvosi és filozófiai könyvekben, irományokban fordultak elő, nagy korszakuk pedig egészen a 17. századig, vagyis a felvilágosodás idejéig tartott, onnantól kezdve viszont – mivel a tudósok már nem elsősorban a csillagokban keresték a válaszokat az élet nagy kérdéseire – igen gyorsan kimentek a divatból. A legcélravezetőbb talán az, ha megmutatjuk, miről is van szó:

Az alapgondolat – amely egyébként alapvetően az ókori babiloni mitológiában gyökerezett – valami olyasmi volt, hogy az ember maga egy afféle mikrokozmosz, amely a ptolemaioszi univerzum makrokozmoszát tükrözi: azaz ha a Föld különféle régióit az égitestek befolyásolják, úgy az emberi test egyes részeit pedig az állatövek, és ezzel komoly hatással lehetnek az emberek egészségi állapotára.

Itt a lista, hogy mely csillagkép mely testrésszel, illetve testrészekkel áll valamiféle misztikus-kozmikus kapcsolatban:

És hogy ennek az egésznek mi volt az értelme? A rövidebb válasz az, hogy természetesen az égadta világon semmi. A hosszabbat meg máris mondjuk. A középkori orvoslás legfőbb mesterfogása, Szent Grálja és jolly jokere ugyebár az érvágás (vagyis a rossz vér lecsapolása) volt, ezzel gyógyítottak gyakorlatilag mindent, a lábfájástól az epilepsziáig. Az viszont már korántsem volt mindegy, hogy mikor végzik ezt a műveletet: tehát mondjuk Skorpió idején lelkiismeretes orvos lehetőleg nem nyúlkált a szerszámaival herékhez, mert ilyenkor állítólag nagyobb esély mutatkozott arra, hogy valamilyen végzetes műhiba történik. Egyebek mellett ezért bizonyult hasznosnak, ha ilyenkor akadt a közelben egy Zodiákus Ember.

A biztonság kedvéért mi is összegyűjtöttünk egy galériába néhányat, hátha jól jön még valamikor.

A Zodiákus Ember legismertebb ábrázolása a Fasciculus medicinae című, a maga korában igen népszerű orvosi könyvben található, amely először 1491-ben jelent meg Velencében, majd a következő évtizedekben pedig többször is kiadták. A Zodiákus Embert természetesen a későbbiekben sem felejtették ki, de anatómiailag egy kicsit mindig helyesebben volt megrajzolva.

Az akkori felfogás szerint a Hold állása persze nem csak a különböző orvosi beavatkozásokra volt hatással, hanem minden másra is: sokat számított például, hogy melyik gyógynövényt melyik állatöv idején gyűjtötték össze, illetve volt egy olyan, meglehetősen elterjedt vélekedés is, miszerint a betegségek ciklikusan követik egymást, tehát például ha a Hold együtt állt a Jupiterrel, akkor nagyobb eséllyel jelentkezhettek májbetegségek.

Nem túl hasznos orvosi praktikák a múltból:

• A földigiliszta-olaj elmulasztja az ízületi fájdalmakat, enyhíti a görcsöket és még a lőtt sebekre is jó
• Bemutatjuk az év slágeritalát: a pestiskoktélt
• A földbe ásta a pácienseit és megépítette a világ legnagyobb zenélő ágyát az őrült szexdoktor