Hol máshol, mint a kertben találunk rá Puskás Feri bácsira, aki egyik növénytől a másikig sétálva pátyolgatja a zöld élőlényeket, amelyek meghatározták egész eddigi életét. Az egykori ENSZ-szakértő, agrármérnök és vörösiszap-szakértő nagy örömmel tölti az idejét a szabadban: a növények, a föld közelsége az ifjúságát idézi, azt az időszakot, amikor a gazdálkodási szakon még valóban traktort vezettek, szántottak-vetettek, növényeket neveltek az egyetemisták, és sosem hitték, hogy eljön a nap, amikor emberi kéz helyett gépek veszik át az irányítást. Pedig sajnos közeleg, és Feri bácsi állítja, ezzel együtt épp a lényeg veszhet el. Szerinte a lehető legfontosabb a belső harmóniához, hogy az embereknek legyen kapcsolatuk a földdel, a vízzel, a növényi és állati élővilággal.
Gyógynövénykertet minden városba!
“Fiatal agrármérnökként világmegváltó terveim, ötleteim voltak – meséli Feri bácsi. – Azonban a amikor hozzáfoghattam volna a munkához, jött az 56-os forradalom, én pedig baráti segítséggel évekre Franciaországba menekültem. Ott nagyon sokat tanultam, láttam, tapasztaltam ebből a szép szakmából, közvetve annak az időszaknak köszönhetem, hogy később felkértek ENSZ-szakértőnek. Rengeteget jártam a világot, hosszabb időszakot töltöttem például Indiában is.
A hazánkban még nem honos, ám a távoli tájaknak az egészségünk szempontjából kedvező gyógynövényei nagyon megfogtak, és elhatároztam, amennyit csak a hazai klíma megenged, honosítok belőlük. Ekkor kezdtem el hobbiszinten gyógynövényekkel foglalkozni. A feleségemmel a kiskertünkben termesztettük, majd szárítottuk őket, és hatóanyagtól függően különböző teakeverékeket készítettünk belőlük” – mutat Feri bácsi a konyha felé, ahol a polcokon hatalmas tégelyekben sorakoznak a különféle teakeverékek. Ahogy mondja, napjában többliternyit is megisznak belőle, szerinte ennek köszönhető, hogy az elmúlt harminc évben még a nátha is elkerülte őket.
Legaktívabb éveiben Feri bácsinak nem volt ideje arra, hogy tevőlegesen is foglalkozzon a termesztéssel, így most élvezi, hogy ebben is kiteljesedhet: szárított gyógynövényeit a szezonban biopiacra viszi, ahol már törzsvevőkkel büszkélkedhet.
“Nagy hatalmú emberekkel ültem egy asztalnál, számos nemzetközi munkában vettem részt, ám a kétkezi munka mindvégig fontos maradt az életemben – meséli. – Megnyugtat, feltölt, elvarázsol, ha a növényeimmel foglalkozhatok, ha mesélhetek róluk az unokámnak. Még mindig nagy küldetéstudat van bennem: nagy álmom, hogy minden hazai városban legyen gyógynövénykert, gyógynövényszakértővel, és az emberek egyszerűen hozzájuthassanak ezekhez a csodadolgokhoz.”
Veszélyben a konyhakertek?
Feri bácsi agrármérnöki tevékenysége során 20 saját környezetvédelmi és szilikátipari találmányt jegyzett, mégis sokkal büszkébb arra, hogy a 360 fős kis Uszkán, a falu vezetésével karöltve, egy közel egy hektáros birtokon megalakulhatott a kert, ahol az eredeti, őshonos szilvafák és somfák mellett ma már a Dél-Amerikából, Dél-Afrikából származó, általa honosított gyümölcsök, növények, gyógynövények is fellelhetőek.
“Itt, helyben, nincsen semmi munka, nagyon nehéz körülmények között élnek az emberek – meséli. – Kitűztem célul, hogy megtanítom őket a földdel való bánásmód, a kertészkedés alapjaira, hogy termelhessenek maguknak is, és a hazai piacokon is értékesíthessék a munkájuk gyümölcsét. Nagyon örülök annak, hogy ez a kezdeményezés valamit könnyített az ott élők sorsán.
Ma már olyan világot élünk, hogy az emberek a bevásárlóközpontokban veszik meg azt is, amit otthon, a kihasználatlan hátsó kertjükben olcsóbban és egészségesebben megtermelhetnének. Bármerre járok, igyekszem felhívni a figyelmet arra, hogy jó lenne visszatérni legalább a konyhakerti termesztéshez.”
Csipkebogyó tüske nélkül
Feri bácsi mindig valami újdonságon töri a fejét: most épp az foglalkoztatja, miként, és hol lehetne steviaültetvény kis hazánkban, hogy az egészséges, ám kissé borsos áru édesítőhöz minél többen hozzájuthassanak. Emellett nemrégiben tudomást szerzett egy területről vidéken, amely a körültekintő felmérései alapján alkalmas a szintén népszerű bioganoderma-gomba tenyésztésére, ami a kínai gyógyászatban ismert rendkívül kedvező élettani, valamint immunerősítő, rákellenes hatást is tulajdonítanak neki.
Az agrármérnök csaknem húsz éve felismerte, hogy a pusztító vörös iszap némi átalakítás után alkalmas a talaj javítására, és a távoli tájak tápdús földért kiáltó növényei határozottan lelkesednek érte.
“Lételemem, hogy új megoldásokon törjem a fejem, abban bízom, hogy a tudásomból minél többet itt hagyhatok – mondja Feri bácsi. – Mindig is megszállottként figyeltem a környezetemre, így jöttek a jó ötletek. Itt van például a hatalmas, pirosló, tüskementes csipkebogyóm. A feleségemmel sokat kirándultunk a zöldben, és egy ilyen alkalommal figyeltem fel erre a különös génmutációra. Vittem belőle haza, hiszen nekem természetes, hogy van nálam metszőolló! Oltványt készítettem, és íme, a termés, ami az élővilág csodája, ami mellett senkinek nem szabad csakúgy elmenni. Nélküle sokkal szegényebb volna az életem.”
Feri bácsi tanácsa:
“Ha valaki gazdálkodni szeretne, mindig kicsiben kezdje! Szánjon elegendő időt arra, hogy megismerje a talajt, a növényeket, a klímát, a terület sajátosságait. Nagy hibát követ el az, aki a természetből vágyik gyors meggazdagodásra, és rendszerint csúfos kudarcot vall.”
|
A cikk a Meglepetés magazin Virágok és kertek különszámában jelent meg.
A tartalomból:
|
