Nagyon szeretem a pszichológiát, és talán egy másik életemben dilidoki lett volna belőlem. Még középiskolában tanultam három évig, és már akkor is nagyon sok, az életemmel, gyerekkorommal kapcsolatos problémára választ találtam. A legtöbb ember számára ez még mindig nagyon megfoghatatlan tudományág, sőt a mai napig viseli pejoratív előjelét, ha valaki arra “kényszerül”, hogy pszichológiai segítséget vegyen igénybe.
Én egy évig jártam – abban az időben nagyon féltem, hogy mániás depresszióssá válhatok –, és nekem is sokat segített. Azok a tanácsok, gyakorlatok, amiket ott tanultam, a mai napig túl tudnak lendíteni a problémás időszakokon. Ahhoz azonban, hogy némi önbizalmat és magabiztosságot verjünk magunkba, nincs szükség szakmai segítségre. Elég hozzá egy darab papír és egy toll. Amikor nagyjából 28 éves voltam, akkor eldöntöttem, milyen is szeretnék lenni. Elterveztem, mik azok a tulajdonságok, amiket szeretek magamban és megtartok, illetve mik azok, amiktől meg akarok szabadulni, végül pedig mi az, amivel nem rendelkezem, de szeretnék olyan lenni. Nem mondom, hogy pikk-pakk, de kb. három év alatt sikerült a transzformálás, és azóta pontosan olyan vagyok, amilyennek elképzeltem magamat. Tudom, hogy ez sok ember számára hihetetlen és felfoghatatlan, pedig nem annyira bonyolult.
Ennek egy egyszerűbb formája az, hogy a személyiségcsere helyett a meglévő tulajdonságainkat próbáljuk szerethetővé formálni. Hiszen a magabiztosság onnantól válik könnyűvé, a részünkké, hogy megtanuljuk szeretni magunkat. Ehhez pedig az kell, hogy ne csak a jó, társadalmilag elfogadott tulajdonságainkat tudjuk szeretni, de azokat is, amik a mérleg negatív serpenyőjében vannak. Szóval fogjunk egy darab papírt, és osszuk két részre függőlegesen. Az egyik oldalra írjuk fel a pozitív tulajdonságainkat, a másikra a negatívakat. Ezek után gondolkozzunk el őszintén – legalább magunkhoz legyünk azok –, és keressünk olyan példákat az életünkből, amikor ezek a tulajdonságok sikert, örömet, pozitív élményt hoztak a számunkra. Ezeket írjuk fel szépen minden tulajdonság mellé. Igen, a negatívok mellé is. Mert biztosan van olyan történet, amikor egy-egy általunk rossznak tartott tulajdonság mégis jóra vezetett. Amint ez a lista megvan, rakjuk fel a fürdőszobatükörre, vagy az ágyunk mellé, vagy a tárcánkba, a lényeg, hogy minden nap legalább egyszer szembesüljünk vele és olvassuk, gondoljuk végig. Ezáltal egy idő után eljutunk oda, hogy megtanuljuk elfogadni és szeretni magunkat úgy, ahogy vagyunk.
Hiszen tudvalevő, hogy nincs tökéletes ember, mindenkiben vannak jó és rossz dolgok egyaránt, olyanok, amik a társadalom számára elfogadhatóak, és olyanok, amik nem. Vagyis nem kell mindenben másoknak megfelelnünk, a legfontosabb szerintem az, hogy amikor reggel felkelünk és belenézünk a tükörbe, mosolyogni tudjunk a tükörképünkre.
Nem biztos, hogy mindenkinek menni fog egyedül, ezért van egy olyan módosított verzió, amikor megkérjük néhány közeli barátunkat vagy családtagunkat, hogy írjanak ők listát arról, mi az az öt tulajdonság, amit a legjobban szeretnek bennünk, és miért. Ha igaz barátok, ha fontos nekik a mi lelki egyensúlyunk, akkor segíteni fognak.
A bejegyzés folytatását a Sorskerék blogon találod! Kattints ide!