“Egy új gondolkodás van születőben…”

“Egy reménytelenül összekapcsolt világban élünk, ahol minden egyes aprócska dolog szinte varázslatos módon kapcsolódik minden máshoz – olvashatók László Ervin tudományfilozófus gondolatai A tudat forradalma című könyvében. – Ideje, hogy észrevegyük végre: világunk, életünk, reményeink és álmaink egyetlen, sűrű szövetet alkotnak.

Tanúi vagyunk annak, hogy változik az emberek gondolkodása, és ez nem más, mint a tudati forradalom előszele. Úgy tűnik, mintha lenne valami az emberiség kollektív pszichéjében, ami most vészjeleket küld, és arra ösztönöz bennünket, hogy próbáljunk változtatni. Ha mindenki azt hinné, hogy boldogsága a pillanatnyi anyagi helyzetétől függ, és azzal egyenes arányban növekszik – vagyis minél többet kell birtokolnia mindenből –, akkor nem csillanna fény az alagút végén. De ha tényleges változás történik az emberek gondolkodásmódjában, akkor van remény arra, hogy létrejön egy megfelelőbb kultúra” – írja László Ervin.

Márpedig ennek alapjai már épülnek: “Egy új gondolkodás van születőben, egy új paradigma – mondja egy interjúban László Ervin. – Felülírjuk korábbi gondolkodásmódunkat önmagunkról és a világról. Égető szükség van erre, hiszen a világ sokkal gyorsabban fejlődik, mint az emberi gondolkodás.”

A tudós szerint mi, emberek, nem különálló egyének vagyunk, nem saját koponyánk börtönébe és bőrünk kényszerzubbonyába zárva élünk, hanem szoros szálakkal kapcsolódunk egymáshoz. Nem túlzás állítani, hogy létezik valamiféle összemberi értelem, valami olyasmi, mint egy kollektív tudatalatti, ami bennünk és körülöttünk működik, és ami most kezd felszínre kerülni az egyes emberek tudatában. Talán léteznek olyan erők a világban, amelyek az ismert gazdasági, politikai és társadalmi erők felett működnek. “Forradalom zajlik: valóságról alkotott képzeteink mély és szerteágazó forradalma. A régi, anyagelvű modellek lassan erejüket vesztik, mi pedig fokozatosan összeállítjuk az új valóság mozaikképét. A haladás iránya azt sejteti, hogy az új modellnek része lesz az elme és a tudat…”

Egy új irány: az integrál szemlélet

“A lélek jóval több, mint a neuronok kisülésének értelmetlen mellékterméke – mondja Gánti Bence, az integrál szemlélet hazai meghonosítója. – Az integrál szemléletben úgy gondoljuk, a kozmosznak lelke van, és ez az, ami mindannyiunkat mozgat, ez teremti az eseményeket. Ez az alapgondolat az, ami az integrál szemlélet lényegét adja. Egy pszichológiai alapú modell, de nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy értsük az integrál szemlélet tanításait, ez egyszerűbb, hétköznapibb nyelven is elmondható. Amennyire pszichológiai, annyira spirituális.”

Ken Wilber, az integrál pszichológia megalkotója módszeresen összehasonlította a nyugati lélektant és a nagy spirituális hagyományok (jóga, buddhizmus, misztika, ősi sámánizmus) tanait, szintetizálta őket, és megszületett az emberi fejlődésnek és élményvilágnak egy globális periódusos rendszere. Amint az elemekről is felállítottunk egy periódusos rendszert, úgy a lélektanban is létrehoztunk egy térképet az emberi élményvilágról, amibe belefér minden, amivel a földön bármelyik modern tudományos pszichológus vagy tradicionális, spirituális mester foglalkozott-foglalkozik. Ez a két területet korábban soha nem kötötték össze.

“Amikor egy tibeti láma, egy burmai buddhista szerzetes, vagy éppen egy keresztény pap meditatív szinten elmerül az imádságban, az általuk átélt élmények korábban függetlenek voltak azoktól, amelyek egy budapesti pszichológus rendelőjében, az ELTE pszichológiai karán történtek, amit a harvardi egyetem laboratóriumában tanulmányoztak. Ez a két világ egymás mellett élt, nem létezett semmiféle átjárás közöttük” – magyarázza Gánti Bence. Ken Wilber óta azonban ez a két világ organikusan össze van kötve. Többé már nem az a kérdés, hogy vallás vagy tudomány, pszichológia vagy spiritualitás, nincs többé “vagy” szócska, helyette ott az “és”.