„Nagyjából nyolcadikos lehettem, mikor a környezetem elkezdett bombázni azzal, hogy mennyire szép vagyok” – kezdi a The Cutnak adott interjúját az egykori modell, Alexa Tsoulis-Reay. Az ötvenes évei végén járó, kétgyerekes nő a lapnak meglepő nyíltsággal mesélt arról, hogy ez a bizonyos „szépség”, hogyan alakította az életét:
- hogyan mérgezte meg a többi nővel való kapcsolatát az első pillanattól,
- hogyan segítette őt karrierjében,
- hogyan nehezítette meg a párkeresést,
- és hogyan tette egy csapásra láthatatlanná, mikor öregedni kezdett.
„Nem tagadom, fiatalabb koromban szinte mindent a külsőmnek köszönhettem. Olyan ajtókat nyitott meg előttem, amiről nem is álmodtam volna” – meséli Alexa, aki dolgozott PR-tanácsadóként, hírszerkesztőként, íróként, riporterként, sőt még egy beszélgetős műsor házigazdájának is őt találták a tökéletes jelentkezőnek. „Bár volt megfelelő végzettségem is, akkoriban valahogy sosem kellett interjúkra járnom. A pozíciók csak úgy megtaláltak.”
Alexa szépsége azonban nem volt mindenre olyan áldásos hatással, mint a karrierjére. A 20-as és 30-as éveit például pokollá tették féltékeny nőtársai. „Az első munkahelyemen össze is esküdtek ellenem: félig teli sörös- és borosüvegekkel pakolták tele az íróasztalomat, hogy aztán bepanaszoljanak a főnöknél azzal, hogy iszom munka közben. De ez még nem volt elég. Ketten ezután sem adták fel: mindenféle hazugságot terjesztettek rólam, hogy végre megszabaduljanak tőlem. Néhány év után önként mondtam fel, mert már nem bírtam az áskálódásukat.”
Kép forrása: Unsplash
Az egykori modell állítja, a nőktől soha életében nem kapott semmi jót. „A legrosszabb abban, hogy szép vagy, az, hogy a nőtársaid csípőből gyűlölnek téged” – jelenti ki, majd hozzáteszi, a nők nemcsak a munkahelyen, de az élet más területén se kértek belőle. „Az, hogy felbomlott egy eljegyzésem egy féltékeny sógornő miatt, csak egy dolog. Azt sokkal nehezebben viseltem, hogy évtizedekig egyetlen igaz barátom se volt.”
Ami pedig a magánéletét illeti: Alexa a szépsége miatt, hamar hozzászokott ahhoz, hogy bárkit megkaphat. „Épp emiatt sosem maradtam sokáig egy kapcsolatban. Mikor ráuntam egy srácra, vagy rájöttem, hogy túlságosan sok munkát kellene fektetni abba, hogy működjön a kapcsolatunk, inkább szakítottam, mert tudtam, hogy úgyis jön a következő.” Mikor abba a korba ért, hogy szívesen megállapodna, Alexa körül nem maradtak férfiak.
„Végül a későbbi férjem maradt egyedül mellettem. Tudtam, hogy alkoholproblémái vannak, de nem zavart. Mert tudtam azt is, hogy együtt túljutunk majd rajta: két szép gyereket nevelünk, és a házasságunk kiállta az idő próbáját.” És nem csak azt. Alexa ugyanis elmeséli, a negyvenes évei elején, mikor a szépsége fakulni kezdett, élete legnagyobb mélypontján találta magát.
„Egyik pillanatról a másikra láthatatlanná váltam a világ számára. Éppen olyan voltam, mint bárki más. Ezt nehéz volt megszokni, évekbe telt” – vallotta be, majd azzal zárta a beszélgetést, ez volt az az időszak, mikor belátta, ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és boldog életet élhessen, egyszer és mindenkorra fel kell nőnie, és el kell engedni azt a szép kislányt, aki valamikor volt.