Olyan emberekhez vonzódik, akiket nem szeretni, hanem megmenteni kell
Az empata észre sem veszi, de rendre „problémás” partnert választ magának, akit támogatni, segíteni, megmenteni kell. Emiatt hajlandó akár a komfortzónáját is messze túllépni, hogy egy narcisztikus, depressziós vagy függő ember mellett találja magát. Önzetlensége, önfeláldozása azonban rendre rossz útra tereli, a párkapcsolat műfajából pedig hamar kiábrándul.
Fotó: Thinkstock
Mindig mindent megold a másik helyett
Az együttérző ember belső motorja a segítségnyújtás, szinte állandóan tehermentesíteni szeretné partnerét, folyamatosan azon kattog, hogyan oldhatná meg annak problémáit. A hétköznapi dolgoktól kezdve a legbonyolultabb élethelyzetekig a legszívesebben szinte mindent átvállalna a másiktól – ezzel pedig megfosztja a tanulás, a fejlődés, a tapasztalás lehetőségétől, mindattól, amin ő maga is keresztülment már.
A párkapcsolatban övé lesz a szülőszerep
Egy egészségesen működő párkapcsolatban nincs helye az atyáskodásnak/anyáskodásnak, márpedig egy empata mellett könnyen gyerekszerepben találja magát az ember. Természetesen ez lehet egy nagyon kényelmes állapot, ugyanakkor semmiképpen sem az egyenlőségről szól.
Nem ismeri a határokat
Miközben az empatikus ember a világ megmentésén fáradozik, megfeledkezik a határokról, amivel a másik embernek tartozik. Mindenkinek meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy megoldja tulajdon problémáit.
Túlságosan érzékeny
Egy empatikus emberrel barátkozni, együtt élni nemcsak szép, de nehézkes is, az együttérző ember ugyanis hiper érzékeny, könnyen megsértődik, magára vesz dolgokat. Érzékenysége persze nem csak ebben mutatkozik meg, szuper érzékeny szenzorai mintegy szkennelik a másikat, ezért „meglátja” benne a jót, a rosszat, a problémát, az aggodalmat – és szinte kényszeresen a megmentésére siet.
Más, mint a többség
Ő az, akit gyakran illetnek a „furcsa” jelzővel, pedig csak annyiban „furcsa”, hogy érzékeli mások érzéseit. Mivel ez a legtöbb ember számára félelmetes, az empata nehezen talál olyan embert, aki őszintén megérti őt.
Szabadságfüggő
Nem könnyíti meg az empata társas életét, hogy nagyon igényli az egyedüllétet és a szabadságot. Mivel a nap huszonnégy órájában mindenféle energia „átmegy” rajta, szüksége van időre és magányra ahhoz, hogy lecsillapodjon, feltöltődjön. Ha ezt a társa nem tolerálja, kapcsolatuknak belátható időn belül vége szakad.
A másik mindig fontosabb
Mivel a másik ember érzelmei, pillanatnyi élethelyzete, problémái mindig előbbre valóak egy empata számára, akaratlanul is háttérbe szorítja magát, a fontossági sorrend végére kerül. Mivel hosszú távon „alul” lenni nyomasztó, idővel az empata is észbe kap, betelik nála a pohár: kimerültsége, enerváltsága miatt gyakran neheztel környezetére, és hogy védje magát, hajlamos egyik pillanatról a másikra kivonulni a másik életéből. Egy empatának meg kell tanulnia, hogyan tudja egészséges egóval az első helyre helyezni önmagát.