A poliamória elfogadásáért küzd egy kutató, Justin Clardy

Egyes források szerint a poliamor kapcsolatnak ugyanolyan fizikai és érzelmi előnyei vannak, mint a monogámiának. Bár sok kultúrában még mindig megbélyegzés övezi azokat az embereket, akiknek egyszerre több partnerük is van, a becslések szerint nagyjából minden 20. amerikai azt állítja, hogy jelenleg egy konszenzusos, nem monogám kapcsolatban él, de más országokban is egyre nagyobb azoknak az aránya, akik többszerelműnek vallják magukat.

Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy már nem számít akkora tabunak a poliamória, a popkulturális termékekben, például filmekben, sorozatokban egyre többször jellennek meg ilyen kapcsolatok, mégpedig úgy, hogy megpróbálnak egyúttal leszámolni káros sztereotípiákkal, tévhitekkel, és alapvetően egyre több információ érhető el, ami segíthet a tudatosságban, az önismeretben. 

Fotó: Getty Images

Lelki társ vagy lelki társak? 

Mielőtt tovább haladnánk, fontos leszögezni, hogy mit is jelent a poliamória, vagy többszerelműség? Ez egy kapcsolati és családi forma, ahol kettőnél több felnőtt  tekinti egymást partnerének é/vagy hozzátartozójának, és kapcsolódnak egymáshoz szeretetben, szerelemben, önként vállalt és etikus módon. Az ilyen kapcsolatokban fontos alapérték az egyenlőség, kölcsönösség, őszinte kommunikáció, együttműködés. 

Justin Clardy, a Santa Clara Egyetem oktatója szerint, aki könyvet is írt a témában, úgy véli, itt az ideje, hogy sokkal nyitottabban viselkedjünk azokkal, akik így szeretnék élni az életüket.   Persze a teljes elfogadás még messze van, ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb helyen a monogámia az elfogadott társadalmi norma. Justin Clardy szerint ezt húzza alá az is, hogy számtalan mese, film, regény szól arról, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha megtaláljuk az igazit, a lelki társunkat, aki egész életünkben mellettünk lesz.

„Gyerekkorunktól kezdve azt tanultuk, hogy a monogámia a természetes, és minden más természetellenes. Pedig a valóság nem fekete vagy fehér, mindenkinek olyan kapcsolatban kellene élnie, amiben jól érzi magát a párjával vagy párjaival együtt” – szerepel egy másik, a témával foglalkozó anyagunkban.

És ahogyan korábbi cikkünkben írtuk, több kutatásban is azt állították, hogy evolúciósan inkább a poliamoria, mint a monogámia a sajátunk. Christopher Ryan és Cacilda Jethá 2010-ben megjelent, Hajnali szex című, főemlőskutatáson és antropológiai, evolúciós pszichológiai, illetve tudománytörténeti tények elemzésén nyugvó munkája alapjaiban kérdőjelezi meg azokat az „ösztönösnek” tekintett magatartásformákat, amelyeken a mai modern, a monogámiát normának tekintő közvélekedésünk alapszik.

És hogyan jött a képbe a monogámia?  Egyesek szerint azért alakult ki, mert így tudták az őseink a legjobban megvédeni a vagyont és a társadalmi helyzetüket a befolyásos családokban, más korokban pedig morális és vallási okokból volt megfelelőbb a monogámia az embereknek.

Fotó: Getty Images

A több jobb? 

A pszichológus hozzáteszi, hogy természetesen még mindig a monogám kapcsolat a társadalmilag elfogadott, amivel nincs semmi gond, inkább az a probléma, hogyha bárki eltér a hagyományos monogám kapcsolati formától, és mondjuk nyitott házasságban vagy poliamor kapcsolatban szeretne élni, akkor az rögtön ítélkezéssel találja szemközt magát. 

Az egyik érv, amit fel szoktak hozni a többszerelműség ellen, hogy az féltékenységhez vezet, valaki lelkileg sérülni fog, Clardy szerint azonban ez a monogám kapcsolatokban is problémát jelenthet, birtoklási vágy, az, hogy valaki úgy tekint a partnerére, mintha a tulajdona lenne, az nem a poliamor kapcsolatok sajátja, ellen ha utóbbi kölcsönös egyetértésen és megértés alapszik, az lehetőséget ad emberek számára, hogy teljesebben osztozzanak mások boldogságában.

A poliamória ellenzői emellett azzal érvelnek, hogy ez rossz hatással lehet a gyerekre, és elkerülhetetlen, hogy ne válás legyen vége, na szakadjon szét a család. Cardy viszont azzal érvel, hogy a gyerekek számára nem feltétlenül rossz, ha a szüleik poliamor kapcsolatban élnek, sőt, akár előnyük is származhat abból, hogy kettőnél több felnőtt gondoskodik róluk. „Csak azért, mert a monogámia illeszkedik a társadalmi normákhoz, ez nem jelenti azt, hogy az olyan kapcsolati, együttélési formák, amelyek eltérnek ettől, azok ne képviselnének jelentős értéket akár erkölcsi, társadalmi vagy politikai szempontból.”

Szerinte egyébként egyre több szakértő javasolja azt, hogy a döntéshozóknak szerte a világon tennie kellene azért, hogy elismerjék, a párkapcsolatok sokfélék lehetnek, ez fontos előrelépés lenne. „Akik poliamor kapcsolatban élnek, azok azt kockáztatják, hogy elveszítik az állásukat, a lakhatásukat vagy elveszik tőlük a gyermekeiket. Sok esetben pedig a polikapcsolatok tartósabbak, mint a monogám kapcsolatok, mert sokkal jobban tudnak alkalmazkodni a változásokhoz” – tette hozzá.