Tudni akarod, hogy miért csalt meg a párod?

Az történelem során háborúk robbantak ki és fejek hullottak a szerelem és a vele kéz a kézben járó hűtlenség miatt. A szerelem öl, butít és nyomorba dönt, de legalábbis képes fenekestül felforgatni az életünket, amiből nem mindig sülnek ki jó dolgok. Az pedig örök vita tárgya, hogy mit jelent a hűség és a hűtlenség, hogy mi a jobb, a monogámia, a bigámia vagy épp a poligámia, megoldást jelenthet-e a nyitott házasság, vagy létezik-e örökké tartó boldogság?

Sokan a biológiában keresik a választ: a túlélés és a biztos szaporodás érdekében úgy vagyunk kódolva, hogy minél több partnert elfogyasszunk, de akkor mi a helyzet például a pingvinekkel, akik egy életre választanak társat? Mások a házasság szentségében hisznek, és azt vallják, hogy minden áldozat, akár a boldogtalanság árán is egyben kell tartani. Ugyanakkor még az is kulturális kérdés, hogy mit jelent a házasság: van, ahol egy férfira jut számos asszony, vagy épp több nő és férfi él egy nagy, közös, boldog házasságban.

És akkor a hűtlenségről még nem is beszéltünk, ami meg aztán még képlékenyebb határon táncol, hiszen van, aki egy félreérthetőbb sms-t is megbocsáthatatlannak tart, míg mások a szexnél húzzák meg a megcsalás határát. De akkor mi a helyzet a testiségig ugyan el nem jutó, de titkon mély érzelmi húrokat pengető „barátságokkal”?

Öreg ember nem vénember!

Pszichológusok, szociológusok és párkapcsolati szakértők garmadája tanulmányozza hosszú ideje a hűtlenség témáját, és meglepő eredményekre jutottak azzal kapcsoltban, hogy milyen okok állhatnak a félrelépés hátterében, különböző párok hogyan értelmezik a hűtlenség fogalmát, hogyan reagálnak a félrelépésre, és hogyan tudják helyrehozni a vakvágányra futott kapcsolatot.

Az amerikai General Social Survey által 2010 és 2016 között végzett felmérések eredményei azt mutatják, hogy

a férfiak hajlamosabbak a félrelépésre, mint a nők, és ez az olló a kor előrehaladtával egyre jobban nyílik.

A házasok és egykor házasságban élők körében végzett felmérés szerint fiatalkorban, 18-29 év között a nők még egy hajszállal könnyűvérűbbek, mint a férfiak: a nőknek 11, míg a férfiaknak 10 százaléka csalta meg a hitvesét. Harminc fölött azonban a mérleg átbillen, a férfiak gyakrabban lépnek félre, mint a nők, bár mindkét nem esetében szignfikánsan nő a hűtlenségre való hajlam. Ez meglepő módon a nőknél 60 és 69 éves kor között tetőzik, majd zuhanórepülésbe kezd, a férfiaknál pedig 70 és 79 között éri el a csúcsot. Vagyis úgy tűnik, hogy idős korra a nők érdeklődése a szex és a félrelépés iránt is nagy mértékben hanyatlik, ellenben a virgonc öreg fickók még mindig szeretnék leellenőrizni, hogy működik-e a szerszám.

Jelenet a Közelebb című filmből

Az anyagi függőség hűtlenséghez vezet

Egy másik, meglepő adat a félrekacsingatókról – amit Christin L. Munsch az  American Sociological Review-ban publikált, miután megkérdeztek 2800, 18 és 32 év közötti embert a témában – hogy a párjuktól anyagilag teljes mértékben függő emberek nagyobb eséllyel hancúroznak másokkal is. Egyébként ez az arány is a férfiak körében magasabb: az asszony által eltartott férfiak 15 százaléka bizony félrelép.

Ami még ennél is érdekesebb, hogy azok a férfiak, akik többet keresnek a párjuknál, sokkal kevésbé hajlamosak félrelépni, és minél nagyobb a bevételbeli különbség, annál hűségesebbek. Csakhogy vigyázni kell, mert egy bizonyos ponton átesünk a ló túloldalára: a párjuknál 70 százalékkal több lóvét bezsebelő férfiak ismét rákapnak a házasságtörésre. Mondjuk, lehet, hogy azért, mert a tőlük anyagilag függő nők már rég csalják őket, az előző logika alapján.

A másik nővel hancúrozó feleség minden pasi álma, akkor is, ha a háta mögött zajlik az egész

Egy, heteroszexuális kapcsolatokban élő párokat vizsgáló tanulmány szerint az azonos nemű partnerrel való félrelépés sokkal inkább megbocsáthatónak számít, mint ha ellenkező nemű emberrel történik a megcsalás. A férfi válaszadók részéről ez talán nem is olyan meglepő, hiszen sok férfi bevallott vágyálma, hogy az asszonya egy másik nővel hancúrozzon – igaz, ezt általában úgy képzelik el, hogy ők is részesei az akciónak. A kutatás szerint azonban akkor sem zavarja őket a dolog, ha titokban zajlik, és sokkal jobban hajlanak az ilyen jellegű félrelépés megbocsátására, mint ha a nő egy másik hímmel esik bűnbe.

Ráadásul ebben a megkérdezett nők is egyetértettek, vagyis a megcsalt feleségek is úgy nyilatkoztak, hogy megbocsátóbbak lennének, ha az uruk a szomszédasszony helyett a szomszéddal paráználkodna. Az anyagi függőség és az azonos nemű csábító esete alapján eddig egészen úgy fest, hogy ez a megcsalni és megbocsátani kérdés sokkal inkább az egónk, mint az érzelmeink függvénye.

Mindenki agyba-főbe csalja a partnerét. Kivéve persze az én párom!

A szerelem vak – tartja a mondás, és ez bizony igaznak is tűnik. De lehet, hogy a „remény hal meg utoljára” helyénvalóbb meglátás lenne, ugyanis az embereknek egészen lesújtó véleményük van a másik nem képviselőiről, ha a hűségességüket kell megítélni, míg a saját partnerüket egyenesen szentnek tartják.

Mikor általánosságban kérdezték a nőket és férfiakat, hogy mit gondolnak, mennyire kicsapongók a másik nem képviselői, átlagosan 42 százalékra saccolták az esélyét, hogy azok megcsalják a párjukat. Vagyis az emberek azt gondolják, hogy majdnem minden második ellenkező nemű ember agyba-főbe hűtlenkedik. Ezek után azt gondolhatnánk, hogy nem csoda, ha mindenki óvatosan lép bele egy kapcsolatba, és félve bízik meg a párjában.

Csakhogy amikor a kutatók azt kérdezték az emberektől, hogy mekkora esélyt látnak arra, hogy a partnerük valaha is megcsalta őket, a 42 százalék hirtelen 5 százalékra zuhant, azt pedig, hogy a jövőben félrelép életük párja, 8 százalékra saccolták. Ez aztán az optimizmus: lényegében mindenki abban reménykedik, hogy az ő egyetlene abba a bizonyos hűséges 58 százalékba esik, ami sajnos statisztikailag lehetetlen. Sebaj, legyünk bizakodók!

Jelenet a Közelebb című filmből

Helga esete még jobban megvilágítja, hogy mennyire vak is a szerelem. Neki a kapcsolatuk alatt folyamatosan mondogatta a férje, hogy ő a poliamor együttélésben hisz, de legalábbis a nyitott házasságban, Helga azonban ilyenkor mindig csak nevetett. „Annyi bolondos elmélettel állt elő nap mint nap, és mindig éppen abban hitt, amiről utoljára olvasott az újságban. Nyilván csak egy vicces gondolatkísérletnek fogtam fel, amikor a poliamoriáról magyarázott, ahogy mondjuk azt sem vettem komolyan, amikor éppen a dinki (double income, no kids) páros lét előnyeiről regélt, mivel pont gyereket vártunk. Csak nevettem, és jeleztem neki, hogy ezzel elkéstél, drágám. Én voltam a legjobban meglepve, amikor kiderült, hogy nem viccelt, tényleg agyba-főbe csalt, és még csak nem is bánta, hiszen megmondta, meg különben is, ez neki jár, mert szerinte mindenki félrelép. Úgyhogy én meg leléptem” – meséli Helga. 

A férfiak a testi, a nők a lelki megcsalástól rettegnek

Kanadai és amerikai pszichológusok egy kutatás során arra jutottak, hogy a heteroszexuális férfiakat kevésbé érdekli, ha az asszony beleszeret valaki másba, ellenben ha lefekszik valakivel, az szerintük megbocsáthatatlan bűn. Ezzel szemben a nők legnagyobb rémálma, hogy a férjük érzelmileg kezd valaki máshoz kötődni, még akkor is, ha nem történt szexuális légyott. Talán pont ez a magyarázata annak, hogy az adatok szerint a férfiak 45, míg a nőknek csupán a 35 százaléka nyilatkozott úgy, hogy folytatott már érzelmi viszonyt, hiszen ez a pasik szemében nem számít főbenjáró bűnnek.

„Azért randizok házas pasikkal, mert élvezem, hogy én vagyok a másik nő”

Adam L. Alter és Hal E. Hershfield pedig többek között korunk vívmányait, a randiappokat vizsgálták, hogy a félrelépések mögötti okokat tanulmányozzák. Ehhez nem is akármilyen társkeresőt vettek górcső alá, hanem lemerültek a 21. század legmélyebb bugyraiba, és egy olyan szexpartnerkeresőt tanulmányoztak, amit félrelépni vágyó, párkapcsolatban élő emberek számára hoztak létre. Több mint 8 millió felhasználó adatait vizsgálva kiderült, hogy a félrelépési vágy – vagy akár kényszernek is nevezhetnénk – igencsak ciklikus.

Leginkább az életünk mérföldköveihez, mint például kerek évszámokhoz közeledve érezzük a késztetést, hogy beújítsunk egy szexpartnert.

Vagyis a negyvenedik, ötvenedik és további kerek születésnapok előtt a földi pályafutásukról való számvetés során a felhasználók arra jutottak, hogy a besavanyodott kis életük akkor nyer újra értelmet, ha megfűszerezik egy félrelépéssel. Mi is lehetne méltóbb megünneplése egy kerek szülinapnak!

Fogjuk a genetikára!

Nos, ha már vizsgáltuk a hűtlenség anyagi hátterét, szexuális hovatartozását és a kerek születésnapját is, úgy illik, hogy a genetikai összetételt is kipipáljuk. Jó hírünk van a csalfa férfiak és nők számára, ugyanis nem teljesen orbitális baromság, ha azzal takaróznak, hogy ők nem tehetnek a hűtlen természetükről, mert az a génjeikben van.

Brendan P. Zietsch, a Queenslandi Egyetem pszichológusa 7400 finn ikerpár bevonásával végzett kutatása során arra jutott, hogy a hűtlenségre való hajlamot az oxitocin- és a vazopresszin-receptor gének eltérő mértékű jelenléte is befolyásolja. Ezzel áll összhangban az a kutatási eredmény is, miszerint azok, akik egy korábbi kapcsolatukban már félreléptek, háromszor akkora eséllyel csalják meg a következő partnerüket is. Viszont minden baljós kutatási eredménytől függetlenül szögezzük le, hogy a döntés továbbra is a mi kezünkben van!