Szakítás utáni gyász és újrakezdés

Sokszor olvasni a hírességek szerelmi életéről szóló cikkekhez érkező hozzászólásokban, hogy az emberek furcsállják azt, ha valaki egy szakítás után viszonylag gyorsan párra talál, mostanában valóban sokszor találkozhattunk azzal, hogy egy sztárról éppen csak hogy kiderült, hogy válik vagy hogy partnerével különváltak az útjaik, máris rátalált a szerelem. Vannak, akiknél ez csak egyszer fordult elő, és van, aki pedig olyan, mintha valóban kapcsolatról kapcsolatra ugrálna, neveket most nem írnánk, de hazai és külföldi celebeket is fel lehetne itt sorolni. 

„Számomra felfoghatatlan, hogyan lehet máris kapcsolatban lenni, mikor alig fél éve hagyott ott csúnyán az életed szerelme, akit feleségül vettél és gyereketek van. Nem gondolom, hogy egészséges így újabb kapcsolatba ugrani. Ettől függetlenül csak a legjobbakat kívánom nekik, nagyon kedves lánynak tűnik, furcsa is a váltás” – írta Redditen egy hozzászóló egy sztár új kapcsolatáról szóló poszthoz.

 Van, aki viszont felhívta a figyelmet arra, hogy a valóságot nem mindig ismerjük. „A sztárok nem abban a pillanatban szokták bejelenteni a szakítást, amikor megtörténik. Lehet, hogy már hónapok óta külön vannak” – posztolta egy felhasználó. „Nem ismerjük a kapcsolatukat, nem tudjuk, mitől is szabadult meg pontosan  ezzel a válással. Teljesen más úgy szakítás után lenni, ha egy rossz, haldokló kapcsolat záródik le, mintha valakit derült égből villámcsapásként ér, hogy a másik nem akarja folytatni” – jegyezte meg másikuk.

Hozzá kell tenni azt is, a kommentek között, illetve más bejegyzéseknél is felmerült, hogy nemcsak a celebvilágban fordul elő, hogy valaki gyorsan továbblép, vannak személyes tapasztalatok is, legyen szó akár a saját, akár ismerőseink magánéletéről. 

„Ismerek olyan harmincas párt, aki egy év alatt lebonyolított egy válást, közben jött hamar egy új kapcsolat mindkettőnek, kb. azonnal összeköltözés, eljegyzés és babavárás, mindez mindkét félnél egy éven belül, úgy, hogy 12 évig voltak házasok előtte és közös gyereket terveztek. A válás bejelentése után pár hétre már mindkettő tinderezett, randizgatott” – mesélte egy másik hozzászóló.

„Minden második ismerősöm ezt csinálja. Igazából nincs is üresjárat. Sőt hány olyat tudok, hogy évekig kapcsolat vagy házasság, szakítás után meg fél év múlva már az újjal babavárás, majd gyors esküvő a CSOK miatt. Én meg pislogok mint hal a szatyorban, mert ha kilyukad egy zoknim, azt is tovább gyászolom” – válaszolt erre a kommentre valaki.
 

Mindenki másképp gyászol

Hogy ki hogyan küzd meg azzal, hogy véget ért a párkapcsolata és mennyi idő után lép tovább, arra nincsen egy általános szabály. Több tényező is van, ami meghatározhatja, milyen hosszú a gyászidőszak: például az, hogy meddig tartott a szerelem és milyen erősek voltak az érzelmek. Hogy ki kezdeményezte a szakítást, hogy mi volt az ok, kinek milyen a kötődési stílusa, milyen múltbeli tapasztalatai vannak. Arról már nem is beszélve, hogy az élet néha igenis produkál furcsa dolgokat. 

Ezt olvastad már?

Bárcsak tudtam volna – Többet arról, hogyan hat a párkapcsolatra a kötődési minta

Ez is érdekelhet Megnézem

„Volt egy nyolc hónapos kapcsolatom, és miután véget ért, csak pár napra volt szükség, hogy túltegyem magam rajta. Viszont évekbe telt, hogy elfelejtsem azt a srácot, aki hivatalosan sosem volt a barátom, de nagyon szerelmes voltam belé” – mesélte egyszer egy ismerős a Vice egyik szerzőjének, aki arra vállalkozott, megalkotja az egyenletet, amivel ki lehet számolni, mennyi szenvedéssel kell számolni egy szakítás után. És bár neki hasznosnak bizonyult a módszer, amit kidolgozott, és érthető, ha valaki tudni szeretné, mennyi időbe kerül, mire megszabadul a rossz érzésektől, még sincs egy olyan tudományosan kidolgozott egyenlet, ami segít ebben.

Persze készültek olyan felmérések, amelyek megpróbálták meghatározni, mennyi idő kell ahhoz, hogy úgy érezzük, lezártuk a múltat. A Journal of Positive Psychology folyóiratban

Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon másképpen dolgozzák-e fel a szakítást a nemek? Vannak tanulmányok, amelyek szerint a férfiak mintha kevésbé fájdalmasan élnék meg, ha véget ér egy kapcsolatuk, de ez nem jelenti azt, hogy nem szerették volna partnerüket. Amíg a nők konstruktív módon próbálják magukat túltenni a sérelmeiken, a bánatukon, építő jellegű megküzdési stratégiákat választanak, addig a férfiak inkább a destruktív utat választják, az önreflexió, az érzelmek felvállalása kevésbé jellemző, inkább elfojtják azokat – mert ezt várják el tőlük, ezt tanulták.

Ennek az a hátulütője, hogy ha valóban szerettek valakit, akkor sokkal hosszabb időbe telik, amire valóban túlteszik magukat az illetőn. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának fejest ugrani egy újabb kapcsolatba, sőt. Josh Klapow pszichológus szerint ha nem hagyjuk, hogy sebezhetők legyünk, nem vállaljuk érzéseinket, és inkább teljesítményorientáltan állunk a párkapcsolatokhoz, akkor könnyebb gyorsan továbblépni, hiszen a kudarcot gyorsan szeretnék egy sikerélménnyel kompenzálni.

Fotó: Getty Images

Dawn Maslar, a Men Chase, Women Choose: The Neuroscience of Meeting, Dating, Losing Your Mind and Finding True Love című könyv szerint pedig nemcsak a társadalmi elvárások, de a biológia is segíti a férfiakat abban, hogy gyorsan tudjanak váltani. Állítása szerint egy kapcsolatban a férfiaknak a szervezetében nő a sokak által szerelemhormonként is emlegetett oxitocin szintje, míg a tesztoszteroné csökken, a szakítás után azonban a fordítottja történik, így képesek a tettek mezejére lépni.

Persze az idők változnak, egy 2022-es tanulmány szerint a férfiak közül egyre többen vállalják fel érzelmeiket és egyre többen mernek segítséget kérni családjuktól, barátaiktól vagy ha szükséges, a megfelelő szakemberektől, így megkönnyítve azt, hogy tényleg fel tudják dolgozni azt, ha egy kapcsolat véget ér.

Kérem a következőt!

Ha nem is vagyunk egyformák, nyilván azért vannak általános megállapítások arról, hogyan lehet az, hogy valaki gyorsan túlteszi magát a szakításon és nagyon rövid időn belül egy új kapcsolatban találja magát. Az emberek általában nem egyik napról a másikra határozzák el, hogy búcsút intenek párjuknak, hetekbe, hónapokba, sőt évekbe is beletelhet az, amire elhatározásra jutnak és kimondják, hogy vége, de egyes szakértők szerint már akkor elkezdjük lezárni a kapcsolatot, amikor elkezdünk foglalkozni a szakítás gondolatával. 

Az is előfordulhat, hogy valaki egyszerűen szerencsés, és nem kellett sokat várnia arra, hogy a szerelem újra rátaláljon. Vagyis ha a volt partnerünket hirtelen valaki más oldalán látjuk, akkor nem kell azonnal azt feltételezni, hogy nem szeretett minket soha, nem volt fontos számára a kapcsolat, hogy megcsalt minket, egyszerűen lehet, hogy az élet úgy hozta, hogy szinte azonnal találkoztak valakivel, akibe bele tudtak szeretni.

– nyilatkozta Kim Egel párterapeuta.

Persze benne van a pakliban, hogy valaki tényleg még a szakítás előtt szeretett bele valakibe, hogy egy harmadik fél miatt ért véget a szerelem, ahogyan az is, vannak, akik tényleg csak felszínesen képesek kötődni, akik nem rendelkeznek a megfelelő érzelmi intelligenciával, és az is, hogy az exünk új partnere nem élete szerelme, csak úgy érzi, szüksége van valakire, hogy túltegye magát a történteken. 

Ugyan sokan azt javasolják, hogy nem érdemes fejest ugrani egy új kapcsolatba, amíg nem gyászoltuk el az előzőt, amíg nem érezzük azt, hogy készen állunk arra, hogy újra szerelmesek legyünk, lehet, hogy éppen ez segít majd abban, hogy begyógyuljanak a sebek. Még úgy is, hogy az esetek nagy részében ezek a hirtelen jött románcok nem tartanak sokáig, de persze ez sem törvényszerű. 

 – nyilatkozta Claudia Brumbaugh pszichológus a BBC-nek.

Szerinte azok, akik hamar találtak maguknak párt a szakítás után, sokkal magabiztosabbnak, szerethetőbbnek, kívánatosabbnak érezték magukat, és könnyebben túltették magukat a volt partnerükön, nem szorongtak annyira, hiszen nem igazán történt változás, ugyan az ember az oldalukon kicserélődött, de alapvetően az életük folyik tovább a szokásos mederben. A felszín alatt persze lehet, hogy pont a bizonytalanság, a bizonytalan kötődés az, ami megbújik a tetteik mögött.

Nyilván számos érv szól amellett, hogy várjunk egy kicsit a randevúzgatással, először próbáljuk meg feldolgozni a múltat, begyógyítani a sebeket, ismerjük meg magunkat újra jobban. De van egy rossz hírünk: egyes szakértők szerint sokszor csak ámítjuk magunkat azzal, hogy mennyit fejlődtünk azáltal, hogy egyedül maradtunk. „A szakítás rosszat tesz az önbecsülésednek, de ha azt mondod magadnak, hogy milyen független vagy, akkor azzal ellensúlyozni tudod ezt a rossz érzést. Persze lehet, hogy a valóság más, de így jobban érzed magad” – mondta Ty Tashiro, pszichológus, a The Science of Happily Ever After című könyv szerzője.

Ha belegondolunk, elég logikus az is, hogy az is segít a megbékélni a történtekkel, ha úgy gondoljuk, nem a mi hibánk volt a szakítás, hanem valaki, vagy valami másé. Ám, ha közben nem vetünk számot a saját hibáinkkal, amelyek tényleg közrejátszhattak abban, hogy a kapcsolatunk véget ért, veszélyes útra lépünk: ebben az esetben azt kockáztatjuk, hogy ezeket a hibákat a következő partner mellett ugyanúgy elkövetjük majd. 

Így léphetünk tovább

– véli Brandy Engler, a Silver Lake Psychology alapítója.

Hangsúlyozzuk, ez nem jelenti azt, hogy nem szabad gyászolni, sőt, a negatív érzéseket igenis meg kell élni, el kell fogadni, ebből tanulhatunk a legtöbbet. Az is érthető, ha valaki úgy dönt, hogy akár ideiglenesen, akár örökre, megszakít minden kapcsolatot az exével. Ez sok esetben nagyon jó döntés, ahogyan az is, ha másokkal beszélünk róla, megosztjuk, min megyünk keresztül. Egy külső, mondjuk úgy, objektív szemlélő segíthet abban, hogy túltegyük magunkat egy fájdalmas szakításon, vagyis ne féljünk segítséget kérni. 

A jó hír, hogy így lesz módunk egy kicsit magunkkal foglalkozni, hogy számot vessünk az életünkről. És az az igazság – tűnjön bármennyire is közhelyesnek –, hogy az idő tényleg begyógyít minden sebet, vagy legalábbis elviselhetőbbé válnak a veszteségeink, nem azok fognak meghatározni minket.

 – hívja fel a figyelmet Jennifer Warwick párkapcsolati tanácsadó.

Érdekes felfedezés egyébként, hogy az olyan veszteség, mint a szakítás, képes stimulálni ugyanazokat az agyi régiókat, mint a fizikai fájdalom. De semmi nem tart örökké, a Journal of Experimental Social Psychology című folyóiratban 2007-ben megjelent tanulmány szerint, ha egy kapcsolat véget ér, egy egytől hétig terjedő skálán általában hármasra értékeljük a fájdalmat, a stresszt, amit érzünk, és minden héten ez a szám átlagosan körülbelül 0,07-tel csökken.

Honnan tudjuk, hogy készen állunk mi is egy új kapcsolatra?

Ezt csak mi tudhatjuk. Biztató jel, amikor már nem leng a fejünk felett az előző kapcsolat szelleme, amikor az exünkre gondolva már nem öntenek el a negatív érzések, ha úgy érezzük, kitisztult a fejünk, a szívünk. És ha komoly kapcsolatot akarunk, akkor fontos, hogy figyeljünk az intő jelekre, ha nem a másik fél a vonzó a számunkra, hanem az, hogy végre nem leszünk egyedül, az ingoványos talaj, ahogyan az is, ha szó szerint a volt partnerünket akarjuk pótolni vele, a közös vonásokat keressük.