Pénzügyi hullámvasút
Zsuzsiék közel 10 éve vannak együtt, ebből több mint hét évet házasságban töltöttek egymás mellett. Amikor megismerkedtek, a nő vezetőhelyettes volt egy igen jól menő cégnél. Bence dolgozott ugyan, de jóval szerényebb összeget vitt haza, mint a nő. Ahogy komolyodott a kapcsolatuk, Zsuzsi biztatta a férfit, hogy fejezze be egyetemi tanulmányait, majd addig élnek az ő fizetéséből. Úgyis közös jövőt képzelnek el, ez neki nem terhes, hiszen csak ketten vannak, még így is kényelmesen meg tudnak élni. Azért ez csak részben volt igaz, de Zsuzsi nem akarta terhelni partnerét, hogy több munkát vállalt, hogy továbbra is kényelmesen élhessenek együtt, és Bence tanulhasson.
Közben teltek-múltak az évek, ők összeházasodtak, vettek hitelből egy nagy házat, a férfi lediplomázott, és jobbnál jobb állásokra tett szert. A karrierje gyorsan ívelt felfelé, miközben Zsuzsi élete is jelentősen megváltozott, csak éppen az ellenkező irányba. A rengeteg munkát először nem bánta, mert látta a célt maga előtt, ám egyre jobban elfáradt és egyre kedvetlenebb lett. Ha tavasz volt, tavaszi fáradtságra gondolt, ha ősz, akkor őszire.
Mindez addig ment, amíg össze nem esett egyik nap. Mindenféle egészségügyi problémát találtak nála az orvosok, és a munkáját is ott kellett hagynia, mert nem bírta tovább a terhelést. Mire mi találkoztunk, úgy érezte, óriási szakadék van már közte és Bence között. Eltávolodtak egymástól. Bence szerint azért, mert Zsuzsi bezárkózik, hirtelen haragú, rosszban van az egész világgal, és az ő nyitottságát, jókedvét is rosszul éli meg.
Zsuzsi valóban magányosnak, kiszolgáltatottnak érezte magát, és a helyzetüket rém igazságtalannak tekintette. Igazságtalannak, mert szerinte csapdába esett. Elvesztette önmagát, a régi életét, és haragudott Bencére. Sok mindenért és ezért a haragért mérges volt magára is. Úgy érezte, Bence miatt tart ott, ahol tart, és a férfi miatta tart ott, ahol tart, és ezért a férfi nem kellőképpen hálás neki. Rosszul viselte, hogy miközben az ő keresete a felére apadt, addigra Bence a többszörösét kereste az ő fizetésének. A dühe érzelmileg nagy távolságot alakított ki közötte és a férje között, és minden rossz volt már, amit Bence csinált.
A férfi először próbálkozott, szeretett volna mindenben a felesége mellett lenni, de egy idő után feladta. Azt mondta, nem tudja, hogy szereti-e még, vagy csak a bűntudat, a kötelességtudat tartja a nő mellett. Míg neki soha, addig Zsuzsának rengetegszer megfordult a fejében a válás gondolata, de mindig arra jutott, hogy nem tudna egyedül fenntartani egy albérletet, és megélni a keresetéből, és ez igazságtalan. Ez volt minden tizedik szava.
Mindketten úgy érezték, csapdába estek. Zsuzsi egzisztenciálisan függött a férjétől, és ez a helyzet elkeserítette, dühöt és kétségbeesést váltott ki belőle. Tudta, hogy Bence sosem kérte tőle azt az áldozatot, melyet meghozott, de mégis a férfit hibáztatta, rá haragudott.
A válás helyett az anyagi függőséget választják (Jelenet a Blue Jasmine c. filmből)
Minden sikeres férfi mögött?
Sok nőnél probléma a hasonló élethelyzet. Úgy érzik, sokat tettek azért, hogy a másik fél ott tart, ahol, és a jólétük/jóllétük hátterét ők biztosították, és nagyon nehéz megélni, ha férfi előrébb tart. Mindezt sokszor nehezíti, amikor a férfi hozzáállása is jelentősen megváltozik. Elhagyja, megcsalja, megalázza azt a nőt, aki mellette állt, támogatta, és egy idő után anyagilag függött tőle.
Mindennek van azonban sokszor egy olyan oldala is, hogy a férfi kitart ilyen helyzetben is, pedig megbántják, elhidegülnek tőle. Azt gondolom, nekik sem könnyű ez a helyzet. Sokszor szeretnék kihúzni ebből a partnerüket, miközben olyan, mintha céltábla lenne rajtuk, és támadják mindenfelől.
Zsuzsának és Bencének szerencséje volt. Még volt egy utolsó szalmaszál, melybe bele akartak és tudtak kapaszkodni. Végül ki tudták mondani érzéseiket, félelmeiket, és át tudták mindezen segíteni egymást. A sok düh és fájdalom mögött még volt és lett szeretet és szerelem. Sajnos nem általános az ő történetük vége. Több az elszakadás, mint az együtt maradás és ha nem is lesz szakítás a vége, akkor a keserűség marad, és a függőség érzése.
Andi és Péter 3 gyermeket neveltek, és a legnagyobb is mindössze 6 éves volt, amikor meg tudták fogalmazni, hogy mibe is kerültek bele. A nő élete a háztartás és a gyerekek körül forgott, miközben Péter napi 14-16 órát dolgozott, hogy a családnak mindene meglegyen. Mindez azt hozta, hogy a férfi egyre fáradtabbnak érezte magát, és egyre jobban kiszorult a családból – a munkán kívül szinte semmire sem maradt ideje –, addig Andi egyre értéktelenebbnek tartotta magát, aki csak egy cseléd otthon, aki semmit sem tud tenni a férje nélkül, hiszen ő tartja el a családot, tőle függ. Legnagyobb fájdalma az volt, hogy dühös volt a gyermekeire is, mert úgy érezte, az anyasága sodorta csapdába, és ebből nincs szabadulás. Nem válhat el, hiszen hogyan tudna felnevelni egyedül 3 gyereket, esélye sincs még évekig, hogy dolgozzon. Kilátástalan függőségnek érezte a helyzetét. Haragja elnehezítette az egész család életét, melyben a férje kétségbeesetten igyekezett megoldást keresni.
Sajnos a „megoldást” egy harmadik fél belépése jelentette. Mondhatnánk úgy is, nekik sajnos nem sikerült megmenteniük a kapcsolatukat, nem tudtak szembenézni saját és a másik érzéseivel, félelmeivel.
Egyre gyakrabban találkozom olyan helyzetekkel, ahol az egzisztenciális függőség egy nagyon markáns eleme a pár elhidegülésének. Nem tudják, merik megfogalmazni azokat az érzéseket, melyeket kivált belőlük a gazdasági egyenlőtlenség, főleg akkor, ha volt a kapcsolatuknak egy olyan szakasza, melyben fordított volt a helyzet vagy anyagilag egyenrangúak voltak. Az „ami az enyém, az a tied is” gondolat ma már nagyon sok kapcsolatban nem jut szerephez, és ha osztanak is neki lapot, akkor sem biztos, hogy a szereplők tudnak vele mit kezdeni.