„Dolgozz kevesebbet, védd a környezeted!” – néhány éve ezzel a szlogennel indult a kanadai választásokon egy párt. Nem valószínű, hogy egy munkaalkoholistát, aki még a szeretteivel sem tud elegendő időt tölteni, majd pont egy környezetvédelmi felhívás fog jobb belátásra késztetni. Evidensnek tűnik az, hogy ha minél többet dolgozunk, annál nagyobb értéket állítunk elő, gazdasági szempontból. Viszont az keveseknek jut eszükbe, hogy a környezetszennyezés is nagyobb lesz. Sokat tehetnénk az ökoszisztémáért, ha kevesebbet, dolgoznánk, mondjuk hetente csak harminckét órát. Egy kanadai párt (Dolgozz Kevesebbet Párt) szerint a bolygónk a munkamánia legnagyobb áldozata. De, miből vonhatjuk le ezeket a messzemenő következtetéseket?
Forrás: pixabay
A hosszabb és több munkanap jótékonyan hat a gazdaságra, viszont nagyobb az energia- és a nyersanyagigény is, így a környezetszennyezés is nő. Mivel annak, aki sokat dolgozik, kevesebb a szabadideje, hajlamosabb junk foodot enni, előregyártott termékeket vásárolni és pont tesz a körülötte lévő környezetre, hiszen ideje sincs, hogy ez eszébe jusson, vagy körülnézzen. A párt egyébként azt szeretné elérni, hogy egy munkahét csak harminckét órás legyen, mert ezzel csökken a munkanélküliség, és nő a boldogságunk, hiszen ki ne örülne egy hatórás munkanapnak? Több idő jutna a barátainkra, családunkra és nem utolsósorban önmagunkra.
Betegre dolgozzuk magunkat
Sajnos van egy sokkal személyesebb és súlyosabb hatása is a megfeszített munkának, az abból kialakuló munkaalkoholizmusnak. Ezt a pszichiátria már betegségként kezeli. Hiszen a munkamánia szenvedélybetegség, azok szenvednek benne, akik túlzott intenzitással és túl sokat dolgoznak, ez pedig negatív hatással van a környezetükre. A munkától való kóros függést nehéz észre venni, hiszen aki sokat dolgozik, azt általában elismeri a társadalom, ezért nem sorolják a klasszikus szenvedélybetegek közé. Honnan lehet tudni, hogy a környezetedben beteges szenvedéllyel munkálkodik valaki? Nos, találtunk egy tesztet, amelynek kérdéseire válaszolva ez egyértelműen kiderülhet. Még az sem fontos, hogy érintett töltse ki, elegendő, ha közeli környezetéből valaki annyira ismeri a mindennapi szokásait, hogy ezekre válaszolni tud.
- Úgy érzed, soha nincs elég idő befejezni a dolgaidat?
- Türelmetlenné válsz, ha úgy gondolod, rabolják az idődet?
- Leplezed az érzelmeidet?
- Nagyon vágysz arra, hogy teljesítményedet, eredményeidet elismerjék?
- Általában versengsz másokkal, a győzelemért játszol?
- Annyira gyorsan beszélsz, hogy kollégáid, ismerőseid gyakran kérnek, ismételd meg, amit mondtál?
- Rendszeresen a szavába vágsz beszélgetőpartnerednek?
- Idegesít a semmittevés?
- Gyakran csinálsz egyszerre több dolgot?
- Mielőtt befejezed az egyik munkát, már a másikra, a következőre gondolsz?
- Vezetéskor őrülten és görcsösen nyomod a gázpedált, türelmetlen vagy más autósokkal szemben?
- Mindig sietsz valahová, és úgy érzed, az utcán járó emberek csak akadályt jelentenek a haladásban?
- Elsőnek szoktál végezni az étkezéssel?
- Rendszeresen munka közben, az íróasztalnál tízóraizol?
- Korán kezded, későn fejezed be a munkanapot?
- Rosszul alszol, ha munkahelyi problémákon töröd a fejed?
- Gyakran túlórázol?
- Nyugtalanít, ha munkatársaidra kell bíznod egy fontos feladatot?
- Minden más mellékes dolognak számít a munkádon kívül?
Tehát a centrumban a munka áll, minden e köré szerveződik, persze a tennivalóknak sosincs végük! Egyenesen következik a folyamatos elfoglaltságból, hogy a családra, a barátokra, a társas kapcsolatokra már nincs idő, így biztos az elidegenedés. Mivel ösztönösen társas lények vagyunk, ez a munkaalkoholistát is megviseli, bár nem szembesül vele jó ideig. Az éjszakába nyúló munkaórák miatt a szexuális étvágy lanyhul, már az idejét sem lehet behatárolni, mikor beszélgetett egy jót a társával, ha ugyan még van neki. Veszélyes szövődményei lehetnek az állandó kimerültségnek, feszültségnek. A fizikai ártalmak között először a gyomor- és bélpanaszok jelentkeznek, majd a szív- és érrendszeri problémák, akár agyi infarktus is bekövetkezhet. A fizikális panaszokat sokszor tetézik pszichés zavarok is, pánikrohamokkal, kommunikációs zavarokkal, és szinte elkerülhetetlen a depresszió kialakulása a munkamánia következményeként.
A megoldás
A betegek fokozott bizonyítási kényszere vagy az a hit, hogy mindenkinél jobban elvégeznek egy bizonyos munkafolyamatot, nehezen megfékezhető. A meghitt társas kapcsolatok sok esetben segítő kezet nyújthatnak, persze a partner oldalán is megjelennek különböző tényezők – elhanyagoltság, mellőzöttség érzése –, amik miatt nehezebben viselkedik megértő és segítő félként. Nehéz a megfelelő egyensúlyba visszazökkenteni a munkamániába szenvedő embert, ahol az emberi kapcsolatok újra a megfelelő helyen szerepelnek majd, és a szabadidő is kielégülést okoz számukra a munka mellett. A legfőbb gyógyszer a szeretetből fakadó kommunikáció, ami hatékony lehet, főleg a kezdeti szakaszban. Semmiképpen nem szabad a munkaalkoholista mellé állni a mániájában, azaz elismerni és buzdítani. Át kell értékeltetni vele az anyagi javak és a társas érintkezés közötti különbségeket, sok esetben segít a családterápia, a pszichoterápia. A cél, hogy megtanuljunk nemet mondani! Nemet bizonyos feladatokra, nemet a munkahelyen és igent a kapcsolatokra, a szabadidőre és a pihenésre. Valószínűleg semmi szükség a harmadik nyaralóra, ha a munka miatt úgysincs idő élvezni.
A nemet még mindenképpen addig kell kimondani, amíg van kivel eltölteni a felszabadult időt.