Munkamánia

Ez a jelenség korántsem újkeletű, ugyanis 1919-ben a neves magyar pszichoanalitikus, Ferenczi Sándor már leírta a vasárnapi neurózist, amely a hétvégi munkamegvonás tüneteként jelentkezett. Aztán a hetvenes években Wayne Oates úgy gondolta, hogy ez a jelenség félelmetesen emlékeztet az alkoholizmusra, ezért „workaholism”-nek nevezte el.

Függőség

A munkamánia olyan függőség, amelyben a foglalkozás, a munka, a hivatás drogként funkcionál, elnyomja az illető magánéletét és társas kapcsolatait. Munka nélkül szabályos fizikai és pszichikai elvonási tünetek fordulnak elő, amelyek nagyon hasonlítanak a valódi drogabúzushoz.

A megfigyelések azt mutatják, a munkamánia nemtől, életkortól, munkahelytől függetlenül alakul ki, bár jellemzően a harminc-ötven közötti férfiakat érinti. Mivel hagyományosan a férfiaké a családfenntartó szerep, ők érzik legerőteljesebben a nyomást: mindent elő kell teremteniük, ehhez pedig rengeteg munka kell. A nők körében is megnyilvánulhat a munkamánia. A harmincas, egyedülálló, önmagát eltartó, öntörvényű, jó anyagi körülmények között élő nő és az átlagos háziasszony éppúgy lehet szenvedélybeteg. Egyikük állandóan a munkahelyén vagy otthon túlórázik, másikuk pedig napjában háromszor takarít. Persze kulturális, szociális berendezkedésünk is rásegít a bajra, hiszen ma a sikert munkában és pénzben mérik, s persze ki ne szeretne sikeres lenni?

A munkamánia kialakulásának esélyét a gyerekkor is növelheti, amennyiben a szülők túl magasra tették a mércét gyermekükkel szemben. Ha a csemete megszokta, hogy folyton elérhetetlen célokért küzd, elért eredményeiért pedig soha nem jár jutalom, elég jók az esélyei, hogy felnőttkorában a munka rabjává válik.

Tippek a megelőzéshez • Egyszerre csak egy dolgot csinálj!  • Tanulj meg nemet mondani! • Sportolj! A tesmozgás remek stresszoldó. • Ne hanyagold el a barátaidat!

Ismerd fel időben!

Felismerése azért nagyon nehéz, mert egyrészt maguk a betegek sincsenek tisztában azzal, testük miért produkál olyan tüneteket, mint például a folyamatos fáradtság, az emésztési zavar vagy éppen az álmatlanság. S bizony az orvosok közül sem ismeri fel mindenki azonnal, mi áll a panaszok hátterében. Ha csak figyelmeztetik, hogy talán egy kicsit sokat dolgozik, talán egy kicsit oda kellene figyelnie magára, azzal egy munkamániás semmilyen segítséget nem kap. Önmagától, szabad akaratából ugyanis képtelen lemondani a túlórázásról, kényszeres munkavégzésről.

Szakaszok

Amikor valaki munkamániássá válik, általában négy szakaszon megy keresztül a betegség kialakulása. Először csak kicsit többet forognak a gondolatai a munkája körül, míg az informális kapcsolatait, vagyis a barátokat és a családját egyre jobban elhanyagolja. Eközben pedig szinte észrevétlenül bűntudat alakul ki a betegben, s elkezd otthon titokban is dolgozni, vagy sokkal többet tartózkodik a munkahelyén. Ezután következik a kritikus szakasz, amelyben a delikvens már indokot, ürügyet keres a plusz munkavégzésre és agresszívvá válik, ha ezért környezete nemtetszését fejezi ki. Munkája teljesen a mániájává válik, elhatalmasodik rajta a munkavégzés kényszere, és életvitelét is ennek rendeli alá. Az ezt követő krónikus szakaszban a munkaalkoholista egyre több és több feladattal látja el magát, sokszor direkt hibákat ejt, hogy még több feladata legyen. Általában céltalanul dolgozik, s csak egyre nagyobb erőfeszítésekkel képes megfelelni saját elvárásainak.

Az utolsó szakaszban már komoly fizikai tünetek jelentkeznek, a szervezet a nagy megterhelés miatt egyre inkább kimerül, a legtöbb beteg azonban csak ilyenkor fordul orvoshoz. A fizikai tünetek lehetnek a fejfájás, fáradtság, hasfájás, emésztési zavar, szédülés, légszomj, mellkasi fájdalom, míg a szellemiek között találhatjuk az indulatkitöréseket, az álmatlanságot, a hiperaktivitást, a feledékenységet, a koncentrációs nehézségeket, a hangulatváltozásokat és a nyugtalanságot. A munkamánia következtében testünk különféle hormonokat kezd el termelni, amelyek a tényleges drogfüggőség tüneteit idézik elő.

Típusok

A munkamániásoknak alapvetően öt fajtáját különböztetik meg a szakemberek. Az első típus az ún. grandiózus, akinek a munkával az a célja, hogy elismerést, sikert érjen el, önmaga teljesítményét túl, másokét viszont alulértékeli. A „könyvelők” mániákusan szeretik a rendet, és igyekeznek mindent beszabályozni, a skizoidok beletemetkeznek a munkájukba, mert félnek mások társaságától. A gyertyaégetők folyton új feladatot keresnek, nehogy unatkozzanak, míg a nyuszik azt igénylik, hogy mindig legyen valaki, aki megmondja, mit tegyenek.

Van megoldás!

A megoldás a pszichoterápiás kezelésben rejlik, ehhez azonban természetesen kooperativitásra van szükség a beteg és orvosa között. Ilyenkor feltérképezik a gyerekkort is, hátha onnan ered a baj. A munkamánia ördögi körét azonban viszonylag egyszerűen el lehet kerülni azzal, ha figyelünk arra, hogy elválasszuk a munkát a magánélettől, és ügyelünk rá, hogy személyes kapcsolatainkat – még ha vannak is időszakok, amikor valóban sokat kell dolgoznunk – folyamatosan ápoljuk.

Kérj segítséget: Lelki titkaink » Önkontroll »