Talán később, de most még nem mehetsz sehova. Hogy önző volnék? Tulajdonképpen, igen! Érezni akarlak még, hozzád akarok bújni, ölelni akarlak. Azt akarom, hogy minden kis sejtembe jelen légy. Rengeteg képet készítettem már rólad, de még többet akarok, hogy amikor majd elmész, legyen miket nézegessek. Akkor majd az emlékek előcsalogatják belőlem az érzéseket.
Napraforgók között (fotó: Pixabay)
De most még itt vagy, és bár egyre gyengébben ölelész, mégis maradj még kicsit. Ülj még mellém, kicsit cirógasd a hátam, engedd, hogy elidőzzek a parton a sugaraid táncát nézve a vízen. Adj még egy pár pillanatot, érezni akarlak a bőrömön, be akarlak lélegezni, fürdeni akarok a pillanatban. Kellesz még!
Ha olvasnád még B. Sztanoj Anett nyárbúcsúztatóját, kattints a gondolatokutkozben.cafeblog.hu-ra!