Lassan egy éve élünk a pandémia árnyékában, mindennapjainkat felforgatta a vírus terjedése ellen való küzdelem. Megtapasztaltuk, milyen hónapokig összezárva lenni, elveszteni a szociális életünket, a személyes találkozások szabadságát. Berobbant a digitális oktatás, nyomában az egzisztenciális válsággal, a szociális különbségeket tovább mélyítették a vírus visszaszorítását célzó intézkedések. Mindemellett óriási pszichés prés alá kerültünk mi is.
Persze nem ez az első nagyobb járvány, amivel szembesül az emberiség, és amelynek következményeivel meg kell birkóznia, az viszont fontos különbség a korábbiak és a mai között, hogy ez a pandémia egy informatív, globalizált világban történik, ahol a hírek pillanatokon belül szelik át a világot. Ömlenek ránk az adatok, az infók, ez a hírözön pedig nagyban meghatározza, hogy pszichésen miként éljük meg mindazt, amit magával hozott a COVID-19.
„Miután megkaptuk az oltásokat, akkor is számolnunk kell a járvány hosszú távú mentális hatásaival”
– ezt már Szlankó Viktória, a UNICEF Magyarország gyermekjogi vezetője mondja, akivel az UNICEF közreműködésével készült friss felmérés egyik fontos konklúziójáról beszélgetünk. Ebben a kényes és igen fontos időszakban készült az új tanulmányuk, amelyben több mint 10 ezer gyerek és fiatal vett részt. Ez a jelentés azért is fontos, mert ez az első alkalom, hogy ennyi gyermek és fiatal alakíthatja közvetlenül az EU politikáját. A kérdőívet persze magyar gyerekek is kitöltötték.
A legkisebbek is szenvednek a következményektől
A jelentés egyik fontos eredménye, (a többiről itt írtunk) amit már több felmérés és kutatás is igazolt a koronavírus elterjedése óta, miszerint a COVID-19 járvány negatív hatással volt/van mind a felnőttek, mint a gyermekek általános pszichés állapotára. A felmérésben résztvevők közül ötből egy gyerek mondta azt, hogy boldogtalan és szorong a jövő miatt. Tízből majdnem egy válaszadó gyermek esetében tetten érhetőek mentális problémákra utaló tünetek, ilyen lehet a depresszió vagy a szorongás. A felmérésben résztvevő lányok ilyen szempontból sokkal nagyobb veszélyben vannak, mint a fiúk, és az idősebb gyerekek is több problémáról számoltak be, mint a fiatalabbak.
A felnőttek sem maradnak ki a „jóból”:
Az elhúzódó vírusjárvány, a karantén és a bezártságérzet a jóllétünkre közvetlen hatással van.
A koronavírus-járvány következtében folyamatosan változó korlátozások, a hosszú ideig tartó bezártság növelik a feszültséget és szorongást, sokakból pedig tehetetlenséget, a munkahely elvesztése és ezzel a megélhetés veszélybe kerülése miatt pedig depressziós tüneteket váltanak ki.
Az emberek közötti fizikai távolságtartásnak több fokozatát is megtapasztalhattuk: a másfél-két méternyi távolság sorban álláskor, az önkéntes otthonmaradás, az elkülönítés. Ezek közös jellemzője, hogy kisebb-nagyobb mértékben korlátozzák az egyén szabad mozgását. Mindez fokozódó frusztrációval járhat együtt, ami feszültséget, dühöt, haragot generálhat.
Már korábban, egy 2013-as tanulmány is felhívta arra figyelmet, hogy a járványhelyzettel összefüggő a társas izoláció, a bizonytalanság, a szülők egzisztenciális és egyéb feszültségei mennyire negatív hatással van a gyermekek pszichéjére, jóllétére. Az említett felmérés során a H1N1- és a SARS-vírusok által érintett területeken vizsgálták a poszttraumás stressz zavar (PTSD) megjelenését a családokban. Az eredményekből kiderült, hogy a társas izolációt megélő gyerekek csoportjában a traumatikus stressz négyszer akkora volt, mint azoknál a gyerekeknél, akik nem tapasztalták meg ezt az állapotot.
A gyerekek az egyik legnagyobb elszenvedői a koronavírus-járvány hatásainak (Fotó: UNICEF Magyarország)
Hasonló eredményekre jutott több kutatás is. A Qubit az egyik cikkében említ egy szintén kínai felmérést, amely az óvodás korosztályt vizsgálta a COVID-19 idején. Az eredményeiből kiderült, hogy 3-6 éves korosztályban az idősebb gyerekeknél gyakrabban jelentkezett a túlzott ragaszkodás és a szülők megbetegedésétől való félelem. Ez a korosztály különösképpen ki van téve az érzelmi hatásoknak, hiszen a változások, események mögötti okokat és magyarázatokat még nem képesek kognitív szinten feldolgozni. Az ebbe a korosztályba tartozók számára különösen fontos a napi rutin, amit egy az egyben felborított az óvodák bezárása, még az első hullám alkalmával. Egy óvodai napot pedig nem nagyon lehet otthon a négy fal között reprodukálni, főleg akkor nem, amikor a szülők ezzel egy időben dolgozni is próbálnak. Az ilyen megugrásra váró helyzetekből jócskán kijárt a családosoknak, nem kevés feszültségforrást generálva, amelyek negatív hatással voltak az óvodás korú gyerekek mentális állapotára is.
Viola szerint nehéz megtalálni az egyensúlyt egy ilyen speciális helyzetben, mint amilyenben manapság élünk, főleg azon a téren, hogy mit és hogyan mondjunk el egy kisgyermeknek.
„A gyerekek a járvánnyal kapcsolatos információkkal különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak. A túl sok információt nem tudják feldolgozni, nem értik az ok-okozati összefüggéseket, azt viszont érzik, hogy mekkora feszültség van az őket körülvevő felnőttekben. A vírus, járvány, számukra absztrakt, nehezen érthető fogalmak, mégis éreznek egy folyamatos fenyegetést ezzel kapcsolatban (pl. hallhatják, hogy hányan kerülnek kórházba, kerülnek lélegeztetőgépre, esetleg halnak meg, akár a közvetlen környezetükben.) Mindez alapvetően fenyegeti a biztonságérzetüket, ami általános szorongásra, szeparációs szorongásra, depresszióra hajlamosíthat
– magyarázza a szakember, és azt tanácsolja, próbáljuk minél egyszerűbben elmagyarázni a helyzetet, amiben jelenleg vagyunk. Mondjuk el tömören, érthetően, miért nem járhat oviba, a nagyihoz, különórára, és ne felejtsük el hangsúlyozni, hogy minden visszaáll az eredeti kerékvágásba, miután megkaptuk az oltást.
A UNICEF munkatársa szerint az izoláció, a szülők feszültsége, szorongása és bizonytalansága mellett a gyerekek viselkedésére és pszichés állapotára még a maszkhasználat is hatással van.
„A maszkviseléssel kapcsolatban kiderült, hogyha a gyerekek nem látják egymás mimikáját, az nehezít a kommunikációt, ami mind a tanár-diák, mind a diák-diák kapcsolatok minőségét rontja. Mindemellett érzelem- és viselkedésszabályozási nehézségeket okozhat, hiszen a maszkon keresztül a pozitív érzelmek nehezebben észlelhetőek, a negatívak pedig felerősödnek” – meséli.
Mit tehetünk értük?
Viola szerint ez egy nehéz kérdés, hiszen a gyermekek akkor vannak jól, ha a szüleik is jól érzik magukat. Ugyanakkor ez most sok szülő számára távoli állapot, főleg azokban a családokban, amelyekben létfenntartási problémákkal, egyéb traumákkal is küzdenek.
„Mint mindenki, a szülők is bizonytalanok, nem tudják, hogy milyen hatással lesz az életükre a járvány, a gyerekeket pedig megviseli, ha a szüleik nincsenek jól. Az első hullám alatt különösen érezhető volt, hogy a szülők feszültek, bizonytalanok, a második hullámban pedig sok családban még inkább nőtt a feszültség, állandósult a stressz a bedőlt, megszűnt munkahelyek miatt” – teszi hozzá a szakember.
Persze az is fontos, hogy tudjuk, milyen tünetek jelezhetik, ha a gyerekünk szorong vagy depressziós. Aggodalomra adhat okot, ha nehezen tud koncentrálni, gyakran lesz feszült, dühös vagy irritált, és gyakrabban fordul elő, hogy nem tudja kontrollálni a kifakadásait, még úgy is, hogy már erre képes volt korábban. Előfordulhat, hogy jobban igényelheti a közelséget, vagy épp a magányt, esetleg csökken az étvágya, megváltoznak az alvási szokások, esetleg éjjelente bevizel. A tünetek közé sorolandó a motoros nyugtalanság, amikor a gyerek a szokottól eltérően nem tud meglenni a helyén, izeg-mozog, gyakrabban kell vécére mennie.
A hátrányos helyzetben élő gyermekek, fiatalok még inkább kiszolgáltatott helyzetben vannak. Egy felmérés szerint a halmozottan hátrányos helyzetű roma diákok harmada nem tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba, ami azt is jelenti, hogy könnyebben kikerülnek a pedagógusok látószögéből, így szinte biztos, hogy mentális gondjaikat is kevésbé ismerik fel, ami kéz a kézben jár azzal, hogy a segítségtől is elesnek.
A serdülők, akik elemi szükségletüktől lettek megfosztva
A serdülők szintén egy érzékeny csoportot alkotnak, hiszen pont abban az életszakaszban érte őket a kijárási korlátozás, az iskolák bezárása, amikor a legtöbbet kellene egymás társaságában tölteniük.
Kínában egy online kérdőíves felmérés során 359 gyermek és 3254 7-18 éves serdülőt kérdeztek a COVID-19 felbukkanása után.
Az eredmények kimutatták, hogy a fiatalok 22,3% tapasztalt magán depressziós tüneteket. Ez a szám magasabb volt, mint a korábban mért 13,2% -os előfordulási arány, és hasonló eredmények jöttek ki a szorongásra is. A felmérés arra is rávilágított, hogy azok a fiatalok, akiknek valamely családtagja vagy barátja megbetegedett a koronavírussal, jobban szorongtak, mint azok, akiknek a közvetlen környezetében nem történt megbetegedés. Az is kiderült, hogy akikre inkább a problémaközpontú megküzdési módszer volt a jellemző, azoknál a klinikai depressziós tünetek ritkábban jelentkeztek, míg akiknél az érzelemközpontú megküzdési módszer volt a meghatározó.
Sokat sérülnek a tinik, akik nem tudnak a kortársaikkal lenni ezekben az időkben (Fotó: UNICEF Magyarország)
A szakemberek szerint a serdülők kifejezetten nehéz helyzetben vannak, hisz ebben az életkorban a kortárs kapcsolatok állnak számukra az első helyen. És bár ma rendkívül egyszerű az online kapcsolattartás, az a személyes találkozásokat nem pótolja. Ezért fokozott figyelmet igényelnek azok a fiatalok, akiknek az otthonukban nincs internet, így virtuálisan sem tudnak a barátaikkal kapcsolatot tartani, ráadásul fontos életeseményektől is elesnek. Utóbbi pedig nagy veszteség egy serdülő életében.
„Az UNICEF programjain keresztül sok fiatallal vagyunk kapcsolatban a kamasz korosztályból is, akik szeptembertől gyakorlatilag nem járnak iskolába és ezáltal hatalmas lyuk tátong az életükben. Ami számukra most a legfontosabb lenne, hogy egymással legyenek, az most sokkal nehezebb, és kimaradnak az életükből olyan kulcsfontosságú események, mint a szalagavató bál, a gólyatábor, vagy a közös osztálykirándulások. Ezek mind olyan identitásformáló események, rituálék, amelyek nem véletlenül alakultak ki. Biztos akadnak olyan kritikus hangok, akik szerint túlzás azt állítani, hogy ezek nagy problémák, miközben mások az életükért küzdenek a vírus közvetlen hatásaitól szenvedve. Ebből a perspektívából apróságnak tűnhet, mégse becsüljük alá annak jelentőségét, hogy mit jelent, ha a kulcsfontosságú életesemények elmaradnak. Fontos, a kultúránk által kitermelt rituálékról, eseményekről van szó, amelyek a világ minden pontján jelen vannak, segítenek a gyerekeknek átlépni az egyik életszakaszból a másikba, ezek a rituálék zárnak le életeseményeket és nyitnak meg új életperiódusokat. Ha nem történnek meg, hiány, űr marad a helyükön” – zárja a beszélgetést Szlankó Viola.
Ismerd fel a depressziót:
- Mélylevegő Projekt: „Egyáltalán mik a jelei annak, hogy valaki nem oké?”
- Nagyanyáink is depressziósak voltak szülés után, csak nem beszéltek róla