A Wittelsbach-dinasztiából származó Alexandra Amália bajor királyi hercegnő I. Lajos bajor király és Terézia Sarolta szász-hildburghauseni hercegnő nyolcadik gyermekeként született 1826-ban. Már egészen fiatal korában megmutatkozott, hogy rendkívül intelligens, ugyanakkor különc személyiség. Többek között betegesen tisztaságmániás volt és kizárólag fehér ruhákat volt hajlandó viselni. 23 éves volt, amikor a családtagjai arra lettek figyelmesek, hogy a szokásosnál is furcsábban viselkedik: lábujjhegyen, rendkívül óvatosan jár és vigyáz, hogy nehogy valami hozzáérjen a testéhez. Amikor megkérdezték, miért csinálja ezt, közölte, hogy rájött arra, hogy gyerekkorában lenyelt egy teljes méretű, üvegből készült versenyzongorát, ami még mindig a testében van és bármilyen hirtelen mozdulat hatására összetörhet.
Üvegcsalódás
A hercegnő különös rögeszméje nem volt ismeretlen az orvostudomány számára. Az úgynevezett üvegcsalódás nevű pszichiátriai rendellenesség a középkorban, illetve a kora újkor idején főleg a királyi és nemesi családok tagjai, illetve tudósok körében volt viszonylag elterjedt. Az ebben szenvedők meg voltak győződve arról, hogy a testük, vagy annak egy része üvegből van és bármikor szilánkokra törhet. A jelenségről említést tett műveiben többek között Rene Descartes és Denis Diderot is, de Robert Burton is írt róla A melankólia anatómiája című könyvében. Az üvegcsalódás a 20. századra ritkasággá vált, a modern pszichiátria mindössze csak két ilyen esetet jegyzett fel.
Alexandra Amália bajor királyi hercegnő (Forrás: Wikimedia Commons)
Az irodalomnak szentelte az életét
Bár az üveghercegnőként is emlegetett Alexandra Amália kezét többen megkérték, köztük Bonaparte Napóleon unokaöccse, Louis Lucien Bonaparte is, ő az édesapján keresztül, meggyengült egészségi állapotára hivatkozva visszautasította a kérőit és soha nem ment férjhez. Ehelyett inkább bevonult a müncheni Királyi Szent Anna kolostorba, mely vallási közösséget hozzá hasonlóan kifinomult, arisztokrata származású nők alkották. Életét az irodalomnak szentelte. Első könyve Karácsonyi rózsák címmel 1852-ben jelent meg, majd az ezt követő években sorra publikálta saját elmélkedéseit, esszéit, regényeit, valamint angol és francia írók köteteinek műfordításait. Később a würzburgi kolostorba költözött, melynek főnökasszonya lett.
A hercegnő 1875. szeptember 29-én, egyik bátyjával, Adalbert herceggel egy napon, mindössze 49 évesen hunyt el a Nymphenburg kastélyban. A müncheni Szent Kajetán templomban, a Wittelsbach-kriptában alussza örök álmát.
Királyi családok titkai
- Tiarájával üzent II. Erzsébet Trumpéknak – Királyi öltözékek rejtett jelentései
- Legendák nyomában: eltitkolt, különös királyi sírhelyek, amelyekről több pletyka is kering
- Ezeket az ételeket nem eszi a brit királyi család