Nem plasztikai műtét kell a pozitív testképhez

Mit jelent a pozitív testkép? Azt, hogy nem kell foglalkozni magunkkal, mert már úgy kelünk ki az ágyból, hogy teljesen elégedettek vagyunk a külsőnkkel úgy, ahogy van? Vagy azt, hogy általában jól érezzük magunkat a bőrünkben, ezért nem azzal foglalkozunk naphosszat, hogy milyen szögben áll a mellünk és mekkora a combunk?

Dr. Charlotte Markey pszichológus professzor próbált választ találni arra, hogy a pozitív testképben milyen mértékben számít az, hogy milyen a külsőnk és mennyi időt töltünk azzal, hogy minél tökéletesebbre csiszoljuk a testünket? Persze nemcsak Markey, hanem szakemberek és egyetemek egész hada vizsgálja már jó ideje a pozitív testkép és az ezzel kapcsolatban egyre gyűrűző mozgalmak jelenségét, üzeneteit és összefüggéseit. Már önmagában a pozitív testkép fogalmát sem könnyű tisztázni, hiszen nagyjából annyiféle értelmezése van, ahány ember tűnődik rajta. Az egyik szerint önbizalom kérdése az egész, nem számít, hogy nézünk ki, a másik szerint pedig attól alakul ki pozitív testkép, ha időt, pénzt és energiát nem sajnálva minden forrásunkkal igyekszünk javítani a testünkön és megszabadulni a vélt vagy valós hibáitól akár plasztikai beavatkozásokkal is. A harmadik pedig azt gondolja, akkor lesz pozitív a testképe, ha bizonyos frizurát vágat magának és divatos ruhákat hord. A szakember szerint persze szó sincs erről, a legtöbb ilyen gondolatot és definíciót leginkább a szépségipar ülteti a fejünkbe csak azért, mert a pénzünket akarják. Ha valakinek, akkor az ő érdekük az, hogy ne legyen pozitív a testképünk, úgyhogy épp rájuk nem igazán érdemes hallgatni.

Markey a külső visszajelzésekben keresgélés helyett azt javasolja, hogy tegyünk fel három kérdést magunknak, ha szeretnénk felderíteni, mennyire vagyunk jó úton a pozitív testkép felé:

1. Miért szánsz annyi időt, energiát vagy pénzt a külsődre?
2. Kinek a kedvéért teszed mindezt? Saját magadért, vagy mert úgy érzed, tartozol ezzel a partnerednek, szüleidnek vagy bárki másnak?
3. Mit vársz attól, hogy sokat foglalkozol a külsőddel?

A pszichológus természetesen nem arra bátorít, hogy hanyagoljuk el a külsőnket, mert jó lesz az bárhogy, sőt, a pozitív testkép kialakulásához szerinte is hozzátartozik az, hogy jó gondját viseljük a testünknek. Az, hogy ápoljuk, számunkra kellemes ruhákba öltöztetjük, finom, egészséges ételekkel tápláljuk, mind szükséges az általános jó közérzethez, amiből aztán fakadhat a pozitív testkép. Egyszerűen önbizalmat ad az, ha megfelelőlen gondoskodunk a testünkről. Ám mindez nem szabad, hogy nyomás legyen rajtunk. Ha tehát már azt érezzük, hogy elfogadhatatlan, ha ilyen combra rövidebb szoknyát veszünk fel, vagy hogy addig nem lehetünk boldogok, amíg nem nézünk ki úgy, mint az a címlaplány, akkor bizony szó sincs egészséges pozitív testképről, akkor inkább frusztrációról és társadalmi nyomásról beszélhetnünk, amiből semmi jó nem fakad.

A csinos ruha kiválasztása vagy a haj formázása olyan magabiztosságot kölcsönözhet, amely kellemesebbé teszi a másokkal való érintkezést, és mások részéről hízelgő figyelmet eredményez, de az már nem túl jó, ha mindezt nem önmagunkért tesszük, hanem kizárólag ez a másoktól érkező figyelem érdekel. Főleg, ha ennek érdekében az élet más területeitől is elvonjuk a figyelmet – könnyen el lehet csúszni abba az irányba, hogy a külsőre helyezett hangsúllyal a belsőnk károkat szenved, így akár a baráti, családi kapcsolataink is sérülhetnek miatta.

A fő kérdés, amin a pozitív testképpel kapcsolatban el kell gondolkoznunk a szakember szerint, hogy miért tesszük azt a testünkkel, amit? A társadalmi elvárások irányítanak, hogy milyen kinézet számít szépnek manapság egy nőnek? Vagy tényleg azért vágatjuk azt a frizurát és vesszük meg azt a ruhát, mert így érezzük jól magunkat? Önazonosnak és hitelesnek érezzük a saját testünkben a lelkünket? Vagy folyton hajt előre, a változtatás felé az, hogy meg kell felelni egy ideálnak és a környezetünknek?

Nem ritka, hogy azt várjuk egy új frizurától vagy akár egy plasztikai műtéttől, hogy nemcsak a testképünket, hanem a másokkal való kapcsolatainkat, a munkalehetőségeinket és az életminőségünket is javítja majd. Markey a saját és mások kutatásainak áttekintése után arra a következtetésre jutott, hogy bár a plasztikai műtétek javíthatják az egy adott testrésszel való elégedettséget, hosszú távon általában nem lesz pozitívabb a testtel a kapcsolat és a boldogság sem jön el a műtéttől. A legújabb kutatások pedig egy paradoxont is azonosítottak: miközben a szépségideálok látszólag ösztönzik a plasztikai műtétekre törekvést, ugyanakkor társadalmi szinten inkább a természetes szépséget értékeljük a mesterséges szépséggel szemben. Ha belegondolunk, melyik igaz ránk: a külsőnkkel való foglalkozás örömet, kikapcsolódást jelent vagy inkább stresszt, szorongást vagy épp anyagi nehézségeket okoz? Ha a kérdés második fele az igaz ránk, akkor valószínűleg nem fog javulni a testképünk akkor sem, ha lecseréljük az egész testünket, míg ha a kérdés első fele az igaz, akkor haladunk afelé, hogy pozitív testképpel legyünk boldogok a saját testünkben.