Öncsonkítás, verekedő óvodások és voyeurködés – Problémás emberkísérletek a múltból

nlc | 2023. Május 06.
A tudománynak minket kell szolgálnia, de bizony vannak olyan kutatások, amelyek módszertana etikai szempontból hagy némi kívánnivalót maga után.

Kísérletek, vizsgálatok, kutatások nélkül nincs fejlődés, hiszen így tudunk meg még többet magunkról és a minket körülvevő világról, viszont a tudományok történetében számos olyan eset volt, amikor egyesek mintha túl messzire mentek volna, és számos példát lehet hozni erre a pszichológiai emberkísérletek világából: gondoljunk csak a stanfordi börtönkísérletre, amit a hatodik napon meg kellett szakítani, vagy a Milgram-kísérletre, aminek résztvevőit szintén súlyos pszichés stressz érte. De a sor sajnos tovább lehet folytatni. 

Éhezés a nagyobb jó érdekében

A Minnesotai Egyetemen 1944. november 19. és 1945. december 20. között azt vizsgálták, hogy az ételmegvonásnak, az éhezésnek milyen fizikai és lelki hatásai vannak, és hogyan lehet segíteni azokon az embereken, akik hosszú időn keresztül nem jutottak megfelelő táplálékhoz. Az így kapott eredményeket arra használták volna fel, hogy hatékony stratégiákat tudjanak kidolgozni a világháború miatt éhínség sújtotta területek lakóinak megsegítésére. Kétszáz jelentkező közül válogatták ki azt a harminchat férfit, akik végül részt vettek a kísérletben. 

A Journal of Nutrition című folyóiratban megjelentek szerint volt egy felvezető szakasz, majd a férfiakat három hónapig éheztették, majd jött a rehabilitációs szakasz, amelynek második felében annyit ehettek, amennyit csak akartak. Állítólag ez a fázis volt a legmegterhelőbb, az egyik férfi egy fejszével levágta három ujját, bár azt állítólag nem tudta megmondani, véletlenül tette vagy szándékosan. De milyen hatásokat tapasztaltak a többiek? Csökkent a libidójuk, visszahúzódóbbak, ingerlékenyebbek lettek, emellett koncentrációs, szövegértési problémákról számolták be, bár a standardizált tesztek ezt nem igazolták, illetve egyéb fiziológiai tünetek mellett soknak lettek ödémásak a végtagjaik.

A résztvevők mindezek ellenére  azt állították, hogy megérte testi és lelki szenvedés, amivel a kísérlet jár, és az eredményeket valóban felhasználták a segélyszervezetek a világháborút illetően.

A beépített kutató

Laud Humphreys szociológus azon férfiak szokásait kívánta elemezni, akik nyilvános helyen, mondjuk nyilvános mosdókban keresnek maguknak szexuális partnert. Ugyan munkájával számtalan sztereotípiára sikerült rácáfolnia, a módszere nem volt éppen etikusnak mondható, eltitkolta valódi szándékát, másnak adta ki magát, például magát egészségügyi kérdezőbiztosnak vallva tett fel igen személyes kérdéseket, az autórendszámok alapján igyekezett minél több mindent kideríteni a megfigyelt személyekről.

Miután megjelent a tanulmánya, több kollégája is követelte, hogy távolítsák el az egyetemről, de a sajtóban is nagy port kavart az ügy.  „A kényes adatokkal, amelyeket Humphrey titokban gyűjtött, tönkre lehetett volna tenni az alanyok és családtagjaik életét” – írták egy, a kutatásról szóló cikkben. Vannak, akik azonban védelmükbe vették, és arra hivatkoztak, hogy a férfiak nyilvános helyen tették azt, amit tettek, és Laud Humphrey ügyelt arra, hogy a leírtak alapján ne lehessen azonosítani őket.

Bobo baba

A Stanford Egyetem kutatója, Albert Bandura megpróbálta bizonyítani, hogy a viselkedés – így agresszív viselkedés is – megfigyeléssel tanulható. A kísérletben több tucatnyi óvodáskorú gyermek vett rész, egy óriási felfújható bábut, Bobót, pedig a kicsik szeme láttára verbálisan és fizikailag is bántalmazott egy felnőtt. Ezután a gyerekeket egyedül hagyták egy szobában a babával, és nagy része szintén bántalmazni kezdte Bobót, ráadásul többen közük meglehetősen erőszakosak voltak. Bandura kétszer megismételte kísérleteit, és minden alkalommal ugyanazokat az eredményeket kapta. És bár ilyen szempontból mindenképpen nagyon fontos munka, ami csapatával végzett, sokan kritizálták ezen kísérleteket azok hosszú távú káros következményeire hivatkozva. 

Fotó: Wikimedia Commons

Segítség!

A mai irányelvek és etikai kódex szerint valószínűleg már nem lehetne lefolytatni Bibb Latané és John Darley kísérletét, amiben a járókelő-hatás (bystander effect) jelenségével foglalkoztak. A két kutató Kitty Genovese halála után kezdett el érdeklődni a téma iránt. Két héttel a gyilkosság után a New York Times azt írta, hogy 38 szemtanú látta vagy hallotta a támadást, de egyikük sem hívta a rendőrséget vagy sietett a lány a segítségére. Később kiderült, a cikkben erősen túloztak, de ez nem jelenti azt, hogy a járókelőhatás teljes humbug lenne.

A két pszichológus először viszonylag ártalmatlan módon próbált ennek utánajárni, a vizsgálatban résztvevőknek adtak egy kérdőívet adtak, majd otthagyták őket egy szobában. Egy idő után (az egészségre természetesen nem ártalmas) füst kezdett terjedni a helyiségben, és egyedül maradt kísérleti alanyok sokkal gyorsabban jelentették a füstöt, mint azok, akikkel mások is tartózkodtak a szobában.

A pszichológusok emelték a tétet, és olyan helyzetet teremtettek, amely komoly lelki megterhelést jelenthettek a résztvevők számára: az egyik kísérletben az alanyok között egy színész is volt, aki eljátszotta, hogy rohamot kap, miközben a többiek persze nem tudták, hogy nem valós vészhelyzetről van szó. Az eredmény ugyanaz volt, mint a füstös kísérletnél, aki egyedül volt, gyorsabban lépett.

Kitty Genovese (Fotó: NY Daily News Archive via Getty Images)

A nagy testvér

Mint ahogyan írtuk korábban, a fenti kísérletek óta számtalan olyan előírás és irányelv született, amelyek a kutatásban résztvevők biztonságának és érdekeinek védelmét szolgálják, például eljárás során mindig tájékoztatni kell őket kutatásról, az esetleges kockázatokról, hiszen csak így tudnak megalapozott döntést hozni arról, részt kívánnak-e venni vagy sem. Azért így sem sikerült elejét venni a botrányoknak, majdnem 10 évvel derült fény arra, hogy közel 700 ezer Facebook-felhasználó vett részt egy érzelmi hatásokat vizsgáló kísérletben, és erről nem is tudtak.

A Cornell Egyetem és a Kaliforniai Egyetem kutatóinak segítségével történt kísérlet során egy héten át manipulálták az emberek üzenőfalát, míg az egyik csoport tagjainak az ismerőseik által közzétett megosztások közül főleg a negatív tartalmakat mutatták, a másik csoport tagjai az átlagosnál több pozitív megosztást láttak. Mint kiderült, azok, akik főként pozitív tartalmakkal találkoztak, azok nagyobb valószínűséggel posztoltak maguk is pozitív tartalmakat, és hasonló hatás érvényesült a negatív tartalmaknak kitettek esetében is. Mint a hvg.hu írta, a kísérlet valószínűleg törvényes volt, hiszen a Facebook felhasználási szabályzatában az állt, engedélyezzük, hogy az üzenőfalunk tartalmát tudatosan alakítsák, de etikai szempontból azért így is aggályos, ami történt.

Exit mobile version