Ma ünnepelné 115. születésnapját a híres magyar író, Szepes Mária. Az írónő, akinek nevét szinte mindenki ismeri az országban, művei ugyanis nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is tanítást, olykor pedig vigaszt nyújtottak a sötét időkben. Szepes Mária 99 évesen hunyt el, hatalmas űrt hagyva maga után.
A kezdetek…
Szepes Mária már egészen korán rivaldafénybe került. Édesapja alapította az Újpesti Népszínházat, ahol lánya már hároméves korában gyerekszínészként szerepelt. Filmes szerepeit Papír Margit néven jegyezték be, a családi vállalkozásuknak köszönhetően pedig az elsők között voltak, akik sikeresen forgattak néma, illetve hangosfilmeket is. A fiatal Mária sokakhoz hasonlóan kapott ajánlatot Amerikából, ő azonban nem akarta elhagyni az országot. És bár a színészkedés a kezdetektől élete szerves részét képezte, végül mégis úgy döntött, nem lép a szülei nyomdokaiba. Bátyja, akit írói nevén csak Wictor Charonként emlegettek, hatalmas inspirációt jelentett kishúga számára.
Mária már 9-10 éves korában elkezdett novellákat, illetve verseket írni. Nemcsak bátyja művei, hanem Ady Endre versei, illetve a Nyugatban megjelenő írások is nagy hatással voltak rá.
Ugyan 17 évesen balettvizsgát, illetve kereskedelmi vizsgát is tett, mindig is arra készült, hogy egy napon majd íróként fog tevékenykedni, éppen ezért irodalmat és pszichológiát hallgatott.
A fiatal Szepes Mária
Szerelem a harmincas években
Szepesi Bélát, leendő férjét mindössze 17 évesen ismerte meg, 1930-ban házasodtak össze. Férje nemcsak képzőművész, illetve sztárújságíró, hanem olimpiai ezüstérmes atléta és síbajnok is volt. Házasságuk után Berlinbe utaztak, majd három éven keresztül „ott is ragadtak”. Szepesi Béla több német lapba is írt feleségével karöltve egészen addig, amíg Hitler hatalomra nem került. Az írónő ez idő alatt pszichológiát és irodalomtörténetet is tanult, azonban a tanulmányait már nem tudta befejezni, többek között azért, mert a professzorát zsidó származása miatt elhurcolták.
Az élete közel sem volt egyszerű…
Szepes Mária elmondása szerint a legnehezebb az volt, hogy az élete során kénytelen volt végignézi a legközelebbi hozzátartozói halálát, mégis a legmegrendítőbb tapasztalat számára gyermekének elvesztése volt.
„Életem egyik legmegrendítőbb tapasztalata volt, de nem bánom, hogy voltam anya”
– mesélte az egyik vele készített interjúban az írónő, akinek a számmisztika az egész életét végigkísérte. Egy helyütt azt nyilatkozta, nem véletlen, hogy a számok az atomokba és a természetbe is beépültek. Imádott kisfia például a házassága hetedik évében született, hét hónapos és hét kilogrammos volt, mikor meghalt, ezt követően december 7-én temették el a hetedik parcellába.
Fotó: Szepes Mária Alapítvány
Az írót spirituális tanítóként, illetve az ezotéria nagyasszonyaként is emlegetik. Gyermeke halála után szinte azonnal hozzáfogott egyik leghíresebb misztikus művéhez a Vörös Oroszlánhoz. A regény több mint négy évszázadot fog át, amelynek középpontjában egy olyan elixír áll, amely a halandókat halhatatlanná teszi, továbbá megadja azt a képességet, hogy emlékezzenek előző életükre, előző tetteikre. Röviddel a könyv megjelenése után, a kiadókat államosították, Szepes Mária regényének nagy részét bezúzták, hogy aztán negyven évig a tiltott könyvek listáján legyen.
Pöttyös Panni
Ugyan Szepes Máriának hatalmas traumát okozott fia halála, a gyermekek iránti szeretete sosem szűnt meg. A kommunizmus ideje alatt, a legsötétebb években kezdte el a Pöttyös Panni című mesekönyv-sorozatát, ami rövid időn belül nagy sikert aratott. A regényekben az olvasók nyomon követhették egy nagymama és unokájának kalandjait egészen az óvodakezdésig. A könyvekben a főszereplő Panni mellett felbukkan egy kedves, beszédes kislány, Tamara is, akivel Panni egy fodrászatban ismerkedik meg. Az írónő később azt mesélte, a Tamarát ihlető orosz kislánnyal valóban egy fodrászatban ismerkedett össze. Mivel az írónő ide is füzettel és tollal érkezett – ahogy általában mindenhova – örömmel tett eleget Tamara kérésének, hogy rajzoljon neki.
„Kiderült, hogy én az új éra legnagyobb könyvét írtam meg csak azért, mert volt benne egy négyéves szovjet kislány” – mondja.
Fotó: Szepes Mária Alapítvány
A Pöttyös Panni történetek első kötete 1953-ban került a boltok polcaira, és hatalmas siker lett.
„Én nagyon szerettem a Pöttyös Panni történeteit, több is megvolt otthon, anyukám mesélt belőle, az ovis történetekre emlékszem. Felnőttként volt lehetőségem megnézni A vörös oroszlánt Venczel Vera előadásában, ami Szepes Mária egyik talán legismertebb könyve és bár kicsit paráztam, hogy túl spiri lesz a történet, de még így is elképesztő volt az az egyszemélyes előadás. A mai napig emlékszem rá, pedig már évekkel ezelőtt volt” – meséli Anett.
Anetthez hasonlóan rengetegen vannak, akiknek a gyerekkorát végigkísérték a sorozat darabjai:
„Imádtam kislányként! »A Pöttyös Panni Balatonon« miatt szerettem volna eljutni a Balatonra.
Én is láttam a Vörös oroszlán darabot Venczel Verával, fent, a Vígszínház kicsi padlásszínpadán játszották. Nagy benyomást tett rám, örülök, hogy még láthattam vele ezt az egyszemélyes darabot. Gyönyörű lélektani utazás volt korszakokon, reinkarnálódott új életeken át” – meséli Orsi.
Hozzátette azt is, hogy körülbelül 10-12 éves lehetett, amikor látott egy Szepes Máriával készült interjút. Azt mondta, hogy bár nem sokat értett abból, amit mondott, teljesen magával ragadta „az úrinői eleganciája, fehér kontya, és a bölcsessége, határozottsága”.
Szepes Máriát köszöntik 90. születésnapján a Fészek Klubban (Fotó: Story-Best archívum)
„Kiskoromban nagyon szerettem ezt a könyvet, még anyukámé volt, és nagyon sokszor elolvastuk együtt. Így felnőtt fejjel is rettentő aranyos. Bennem is elromlott kicsiként a »NEM« szerkezet, csak az a helyzet hogy azóta se javult meg, és sajna már nem vagyok garanciális, szóval így marad. Viccet félretéve, jó érzés volt újraolvasni” – írja a moly.hu egyik felhasználója.
És, hogy miért annyira különleges ez a mesesorozat, hogy sokan még felnőtt fejjel is szívesen elő-előveszik? Nos, talán azért, mert még most is aktuális. Ahogy azt a moly.hu-n olvastuk:
Le kell szögeznem, hogy a könyv nagyon meglepett engem, hiszen 1953-ban készült, mégis tartalmilag meg tudott maradni azon a szinten, hogy akár ma is olvasható legyen.