„Semmi alól nem kell felmenteni valakit csak azért, mert menstruál”

Az olimpián vagy bármely világversenyen egy másodperc töredékén, néhány milliméteren vagy egy morzsányi pontkülönbségen múlhat, ki áll a dobogó legmagasabb fokára. Így érthető a sportvilág ambíciója, hogy mindenre rákérdezzen, ami összefügghet azzal, a felkészülésbe befektetett sok-sok idő és energia meghozza-e gyümölcsét. Így arra is: hat-e a havi vérzés a nők sportteljesítményére? Nagy téma kevés információval – fogalmaz sommásan a szakértők többsége, utalva arra, hogy kevés megbízható, tudományosan alátámasztott adatunk van ezzel kapcsolatban. Ami biztos, valamennyi befolyással vannak egymásra: a női ciklus és a testmozgás, a kérdés, hogy mekkora ennek a jelentősége. Természetesen nagyon eltérő mértékű ez a kölcsönhatás a szabadidős és az olykor szélsőséges megterheléssel is járó versenysportoknál. És számunkra, laikusok számára szintén nyilvánvaló, hogy a profik között is mily óriási különbségek vannak sportáganként, melyik mekkora kihívás elé állítja az szervezetüket. Elég, ha arra gondolunk például, hogy az ultrafutó – aki akár 26 órán keresztül fut – vagy a súlylökő egészen másfajta terhelésnek van kitéve, mint az asztaliteniszező vagy éppen a sportlövő…

Könnyebb a kedvem az első két hétben

„Úgy tűnik, az egészséges, rekreációs sportoknak és a havi ciklusnak túl nagy befolyása egymásra nincsen” – mondja dr. Gullai Nóra, a Rózsakert Medical Center szülész-nőgyógyász szakorvosa. „Az biztosan kimutatható, hogy mind a rendszeresen sportoló amatőröknél, mind a profiknál ritkábban jelentkezik a dysmenorrhoea, azaz a fájdalmas havi vérzés. Tehát a fizikai aktivitás segít csökkenteni a menstruációval járó fájdalmakat. Persze a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a rendszeresen sportoló nők valószínűleg egészségesebben is táplálkoznak, és egyáltalán, minden tekintetben tudatosabban figyelnek az életmódjukra.”

Kutatási adatok támasztják alá azt is, hogy a gyermekkori intenzív fizikai terhelés kitolja az első menzesz időpontját. Egyes adatok szerint ez átlagosan 12,6 éves korban történik, míg a versenysportot űző kislányoknál 13,8 éves korban, persze ez utóbbi sem jelent problémát. A későbbiekben viszont előfordulhatnak az extrém munka következtében az élettanitól eltérő, komolyabb változások.

„Az első menstruációt követő időben a tapasztalataink és szakirodalmi adatok szerint is a menstruáció elmaradása, az amenorrhoea élsportolóknál sűrűbben fordul elő. A professzionális sportolóknál ez háromszor gyakoribb, köztük is például a hosszútávfutó nők kifejezettebben érintettek. Azokban a sportágakban, ahol fontos a külső megjelenés, a tökéletes alak – ilyen lehet a torna vagy a szinkronúszás –, szintén gyakori a havi vérzés megszűnése, akár nemcsak önálló tünetként, hanem egy szindróma részeként. A szakma ezt nőiatléta-triásznak hívja, amikor az amenorrhoea mellett alacsony kalóriabevitel (gyakran az étkezési zavarok két fő típusának: az anorexiának, illetve a bulimiának következtében) és csonttömegcsökkenés is jelentkezik. Utóbbi, ha hosszú ideig fennáll, akár csontritkulásig is súlyosbodhat.”

Előfordul, hogy a nőiatléta-triász azoknál a fiataloknál jelentkezik, akik a fokozott fizikai igénybevétel mellett mentális megterhelésnek is ki vannak téve. Ők lehetnek azok a nagy nyomás alá helyezett „csodagyerekek”, akik mondjuk nemcsak sport-, hanem tanulmányi versenyeken is indulnak, ahol szintén jó eredményeket várnak el tőlük, emellett még mindenféle egyéb teljesítményt is fel kell mutatniuk: hegedülnek, festenek, és szabadidejükben (ha még egyáltalán van ilyen) közösségi munkát vállalnak…

Az szintén ismert tény, hogy a teljesítmény fokozása céljából adagolt úgynevezett androgén szteroidok befolyásolják a női ciklust. Ebben semmi meglepő nincsen, hiszen férfi nemi hormonokról van szó, amelyek izomtömeg- és -erőnövelő hatásuk miatt kerültek a női sportolók „asztalára”.

A teljesség kedvéért, s hogy ne csak ijesztő hatásokat tulajdonítsunk a versenysportoknak, érdemes megemlítenünk azt a vizsgálati eredményt, mely szerint a vízi sportokat űzők ritkábban szenvednek a havi vérzést kísérő fejfájástól, a menstruációs migréntől.

„A megkérdezett profi sportolónőknek egyébként több mint a fele válaszolta azt, úgy tapasztalja, a ciklus különböző szakaszaiban változatlan a teljesítménye. Ugyanakkor arról a szubjektív érzésről is beszámoltak, hogy a ciklus első felében, a tüszőérés idején jobban érzik magukat, jobb a közérzetük. Hogy a teljesítményük mérhetően is jobb-e ilyenkor, ezzel kapcsolatban már ellentmondásosak az adatok, nem egyértelműek” – mondja szakértőnk.

Nincsen kőbe vésve, mikor jöjjön meg

„A fentiekből sem következik, hogy a menstruáció idején kevésbé terhelhető a női szervezet – hangsúlyozza a szülész-nőgyógyász. – Ha olyan erős a vérzés, hogy az illető egy edzést, azaz egy-két órát sem bír ki tampon- vagy betétcsere nélkül, azt már kórosan erős menstruációs vérzésnek tekintjük, és a sporttevékenységtől függetlenül is ki kell vizsgálnunk. Abban is egyetértenek a terület kutatói, hogy a rendszeresen menstruáló sportolónőknél csupán a teljesítménynövelés céljából női hormonok adása vagy a ciklus befolyásolása nem javasolt. Persze mindenki máshogy áll ehhez a kérdéshez, hiszen gondoljunk bele, valaki négy éven át keményen készül az olimpiára, amikor is várhatóan éppen az ő versenyszáma idején fog megjönni a havi vérzése, ráadásul van rá elég ideje a készülés során, hogy eltolja a menzeszét. Melyikünk nem élne ezzel a lehetőséggel?”

Itt hozom szóba a doktornőnek, hogy az én környezetemben is előfordult, hogy fogamzásgátló tablettát szedő nőtársam az esküvője-nászútja vagy nyaralása idején „mozgatta” a havi vérzése idejét.

„Igen, erre van lehetőségünk, hiszen ezeknél a hormontartalmú gyógyszereknél tulajdonképpen mi állítjuk be a menstruációs ciklust. Ha a hölgy fogamzásgátlót szed, és nem tart szünetet, vagy eltolja azt, bele tud nyúlni az időzítésbe. A lényeg, hogy mindig tudjuk, mit miért és hogyan csinálunk. Van olyan eset, amikor hasznos lehet az alacsony dózisú, kombinált hormonális fogamzásgátló tabletták folyamatos szedése, például endometriosis vagy súlyos premenstruációs szindrómás (PMS) tünetek esetén. Nem ördögtől való ez, és orvosilag sem ellenjavallt. Kérdés, hogy a különböző panaszok mennyire zavarják az illetőt, és mennyire van igénye a ciklus befolyásolására, hiszen ez is nagyon eltérő szokott lenni. Nekünk az a feladatunk, hogy meggyőződjünk róla, páciensünket kellően felvilágosítottuk, mindent tud a helyes alkalmazásról ő maga, vagy ha kiskorú, akkor a törvényes képviselője, legtöbbször az anyuka.

Az a dolgunk, hogy ezeket a döntéseket tiszteletben tartsuk, és szakmai lehetőségeink szerint támogassuk. A kombinált hormonális fogamzásgátlásnak is van persze kockázata, a legismertebb és legkomolyabb kockázat a megnövekedett trombózisveszély. Amit a szakirodalmi adatokból tudunk: egészséges, sportos, fiatal, nem dohányzó nőknél tízezerből körülbelül 1-5 a trombózis előfordulásának esélye, hormonális fogamzásgátló szedése mellett ez a szám 7-12-re emelkedik. Hogy pontosan mennyi, az függ többek között a tabletta tartalmától is. A dohányzással, túlsúllyal, az életkor előrehaladtával ez a rizikó nő. Ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni azt a gyakori tévhitet is, hogy idősebb nők nem szedhetnek tablettát. Ha nincs ellenjavallata a kombinált fogamzásgátló szedésének, akkor akár a menopauzáig is alkalmazható módszerről beszélünk. Nem lehet persze elégszer hangsúlyozni, hogy mindig egyénre szabottan kell mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat, és így a legjobb módszert kiválasztani.”

Egy felesnyi veszteség

Többször szóba került az erős havi vérzés, ám az igen szubjektív lehet, melyikünk mit ítél annak. Így régi törekvés a nőorvosok körében – nemzetközi, tudományos szinten is –, hogy egyezségre jussanak, mennyi a normális vérveszteség egy menstruáció ideje alatt.

„30-80 milliliterben határozták meg ezt a mennyiséget” – folytatja szakértőnk. – Egy nő számára a menstruációs vérzés természetesen nem mérhető milliliterekben, így a határt a normális és a kórosan erős menzesz között ott húzzuk meg, hogy mellette az illető zavartalanul tudja-e folytatni a mindennapi tevékenységét, vagy nem. Tehát egy egészséges nő a havi vérzés idején is mindent ugyanúgy csinál-e – a sportolást is beleértve –, mint egyébként. Vannak anyukák, akik ezeken a napokon például felmentetik testnevelésből a lányukat – én nem vagyok híve ennek, semmi alól nem kell felmenteni valakit csak azért, mert menstruál. Ha annyira dől a vér a gyerekből, hogy az akadályozza a normális napi tevékenységében vagy a sportolásban, akkor érdemes orvoshoz fordulni.”

A sport versus menstruáció témában gyakran előkerül érvként – természetesen a tornaóra vagy a délutáni edzés elbliccelése mellett –, hogy vérveszteség idején csökken a szervezet oxigénellátottsága, ahogyan az is, ezeken a napokon fokozódik a sérülések kockázata. Erre is rákérdeztünk Gullai doktornőnél.

„Valóban a vörösvértestek szállítják az oxigént, de attól, hogy valaki menstruál, még nem sérül a szövetek oxigénellátása. Ahogyan említettük, normális menstruáció esetén legfeljebb 80 milliliter vért veszítünk, ez kevesebb, mint egy deci, miközben a keringő vér mennyisége körülbelül 5 liter. Az elveszített vörösvértestek ráadásul mindig újratermelődnek. Extrém mennyiségű vagy elhúzódó vérzés valóban okozhat vérszegénységet – melynek tünete lehet fáradékonyság, sápadtság –, de jellemzően ez sem hirtelen alakul ki, ettől függetlenül persze orvosi kivizsgálást és szükség esetén kezelést igényel. Ritkán előfordul olyan extrém vérvesztés egy-egy menstruáció alkalmával, amely akár kórházi kezelést is igényelhet, de ez tényleg nagyon ritka, fiatal lányoknál állhat például egy korábban fel nem ismert véralvadási zavar a hátterében, vagy menopauza környékén hormonális eltérés. Ami a sérülések nagyobb kockázatát illeti, azt tudjuk, hogy a női hormonok befolyásolják az ízületek és szalagok rugalmasságát, de ennek a gyakorlatban kicsi a jelentősége. A terhesség alatt – főként a hormonok hatására – szintén megváltoznak az ízületek, szalagok és az ízületeket körülölelő lágyrészek, tehát ilyenkor érdemes fokozottan figyelni az egyébként is gyakoribb esések, illetve ízületi sérülések megelőzésére, főleg sportolás közben.”