Abban a korban, amikor reggelente még ingatag műanyag székeken hangolódtunk az előttünk álló napra, a viaszos vászonnal borított asztalra is egészen más reggelik kerültek, mint mostanság. A ma népszerű gabonapehely, müzli és a dobozos tej helyett a sós kifli zacskós tejjel és a fokhagymás pirítós fekete teával volt a legnépszerűbb kombináció.
Akár retró kenyérpirítóban, akár palacsintasütőben pirítottuk a kenyerünket, a műveletet alapos fokhagymás bedörzsöléssel és sózással koronáztuk meg. A fokhagymás pirítós lendületet adott a napunknak, és biztosította a nyugodt utazást a tömegközlekedésen is: a közvetlen mellettünk utazók biztosan nem beszéltettek minket feleslegesen, így kisimultan érkezhettünk meg munkahelyünkre.