Egészen régen, még a tekerős habverők és az elektromos darálók előtt a háziasszonyok konyhai elfoglaltsága egészen másként nézett ki, mint napjainkban, vagy akár a Kádár-rendszerben. A tojáshabot villával, a mákot kézi mákdarálóval, a tésztát nemes egyszerűséggel kézzel dagasztották, a diót pedig szép rézmozsarakban törték, vagy kis, fémből, valamint fából készült diódarálóval őrölték meg.
Nagyanyáink dolgát tehát nem sok konyhai eszköz könnyítette meg, de mégis élvezték a konyhában töltött időt. Arra figyeltek, amit épp csináltak, nem rohantak be a szobába tévézni, pláne, hogy akkoriban nem is volt még képcsöves televízió sem. Nem vonta el figyelmüket az akkor még elképzelhetetlennek tűnő internet, sem az okostelefonok, és nem fényképezgették az elkészült ételeket, süteményeiket sem. Utóbbit azért néha sajnáljuk, de emlékezetünkben még ma is élénken élnek nagyi utánozhatatlanul finom süteményei és guráblija (darálós keksz), amihez ez a retró diódaráló is kellett.