Rock & roll Áruház címmel a 20. század második felének szubjektív magyar divatkönyvét írta meg Poós Zoltán. A kötet számos popkulturális, elsősorban könnyűzenei vonatkozást sorakoztat fel.
Bár a mondás úgy tartja, nem a ruha teszi az embert, amit felveszünk, valamennyire meghatározza kedélyállapotunkat, viselkedésünket. A külvilág is gondol valamit az öltözködésünk láttán: ha például egy Sex Pistols-os póló van rajtam, az egy punkos, laza dresscode-ot sugároz, öltönyben viszont tudat alatt is megpróbálok megfelelni a ruha miatt elvártaknak
– mondta a szerző az MTI-nek.
A regényíróként, költőként és könnyűzenei szakíróként egyaránt ismert Poós Zoltán Rock & roll Áruháza a harmadik olyan munkája, amely populáris szemszögből dolgozza fel az elmúlt évtizedek történetét. 2003-ban megjelent Szivárvány Nagyáruház című könyve a hetvenes évek tárgykultúráját mutatja be, a 2010-ben kiadott Táskarádióban pedig ötven év magyar slágerei kapcsán mesél.
A Rock & roll Áruházat szubkulturális kifestőnek nevezném leginkább. Bár emblematikus ruhadarabokról írok, alapvetően az ötvenes évektől 2000-ig haladva megpróbáltam bemutatni az ifjúsági szubkultúrákat. Ebben a témában számos szociológiai munka született, de az én megközelítésem másmilyen volt, inkább egy életérzést, attitűdöt kívántam bemutatni. Számomra egy Iron Maiden Purgatory-felvarró inkább csak ürügy arra, hogy beszéljek a nyolcvanas évek közepén kibontakozó heavy metál szubkultúráról, egy Martens-bakancs pedig jó lehetőséget ad arra, hogy a skinhead szubkultúrára visszatekintsek
– fejtette ki az író.
Corvina kiadó
A gazdagon illusztrált könyv, amelyet a Corvina Kiadó jelentetett meg, évtizedenként veszi sorra az ikonikus ruhadarabokat és tárgyakat Magyarországon. Szerepel benne mások mellett az orkánkabát, a fecske alsónadrág, a svájcisapka, a miniszoknya, a diplomatatáska, a szimatszatyor, az iskolaköpeny, a Trapper farmer, a Tisza cipő, a babos kendő, az Alföldi papucs, a surranó, a felvarrók vagy a susogós jogging, összesen 85 tétel, valamennyi az adott korhangulat szubjektív visszaidézésével kísérve.
A rock and roll 1977-ben csapott meg, amikor a tévében a Metronóm ’77 című zenei fesztiválon megláttam a Piramis együttest, ennek hatására bőrszíjat raktam a nyakamba, és kigomboltam az ingemet. Később az Úttörő Áruházban vettek nekem Alföldi papucsot, tízévesen megkaptam az első igazi farmernadrágom, amelyet azonnal vittünk a nagymamához lecsövesíteni
– idézte fel Poós Zoltán.
Megjegyezte, hogy a könyvben szereplő ruhák és tárgyak jelentős része a szocialista blokkban csak Magyarországon lett a szubkultúra rekvizituma. Hozzátette: az Alföldi papucs kifejezetten magyar specialitás, de másoktól is ellestünk, gondoljunk a magas szárú kínai tornacipőre, a keresztcipzáros bőrdzseki pedig a hetvenes évek végének rockerviseletéből a nyolcvanas években alternatív, darker ruhadarabbá vált.
Jellemzően volt a dolgoknak egyfajta csináld magad, kényszer szülte íze: amíg nem lehetett hozzájutni Martens-bakancshoz, addig a Bonanza Banzai-rajongók és a punkok villanyszerelő-bakancsot hordtak vagy a katonai surranóról vágták le a csatot, és ha barna színű volt, lefújták neolux spray-vel
– fűzte hozzá.
A ruhákhoz, tárgyakhoz kapcsolódó történetek visszatérő szereplője a nyolc-tíz év körüli Józsika (ő leginkább maga az író), aki gyermeki naivitással csodálkozik rá a körülötte zajló eseményekre, emberekre.
A retró, ami a könyvből kicseng, vastagon része a jelennek, sok ruhadarab, viselet manapság újra divat. A dolgok ciklikusan jönnek vissza, és tűnnek ismét el. A kitűzők elveszítették korábbi szubkulturális jellegüket, és gyárilag részeivé váltak egy hózentrógeres nadrágnak, az AC/DC vagy a Ramones neve egy mai tinédzser pólóján már nem rockérzés, inkább ornamentika
– mondta Poós Zoltán az MTI-nek.