Hol is kezdjem. Attól, hogy valakinek nincs férje, nincsenek gyermekei, még lehet családja. Áldott esetben lehetnek szülei, testvérei, akiket meglátogathat. Ha pedig nem így van, akkor lehetnek testvérei egy közösségben, lehetnek barátai, távoli rokonai. Vagy csak egyszerűen gondoskodni szeretne másokról, tartalmasan és értékesen eltölteni ezt a meghitt időszakot, hajléktalanszállóra menne önkéntesnek, sütne-főzne másoknak. Tény, hogy nem kell a krumplipüré elkészítése közben még mesét is olvasnia a gyerekeknek, de tapasztalatom szerint, önként és örömmel vállalja a bébiszitter szerepet, amíg családos barátnője a Jézuska listájáról próbálja elintézni a bevásárlást. Szóval hidd, hogy akinek nincs „családja”, annak is vannak szerettei.
Arról nem is beszélve, hogy bármilyen hihetetlen, az egyedülálló ember is élvezi, szereti és foglalkozik a karácsonnyal. Nem, nem rendelünk mindennap valami flancos étteremből kaját, főzni és sütni szoktunk. Én mondjuk nemcsak magamra, hanem a környékünkön élő hajléktalanokra is. Mert ahol egy rúd rétes befér a sütőbe, ott befér három is.
Családosnak vagy egyedülállónak nem könnyebb vagy nehezebb a karácsonyi készülődés és az adventi időszak, hanem más. Aki egyedül él, az is vásárol fenyőfát, ha nincs autója, akkor a hátán hazacipeli a többkilós, szúrós növényt, majd a rutin meg az évek segítségével sokadszorra is belefaragja a fát a talpba, de mégsem kezdi úgy a beszélgetést, hogy „áááá , neked könnyű, hát van férjed, aki megcsinálja!”. Az egyedülálló is szokott sütni, főzni, szereti feldíszíteni a lakást, új dekorációkat keresni, és ajándékot sütni, készíteni, vagy vásárolni azoknak, akik számára fontosak.
Mindig öröm egyedül hazacipelni a többkilós fát (Fotó: https://www.fox.com/the-mindy-project/)
Elmagányosodás és maró megjegyzések
Az egyedülállónak sem lesz erre sokkal több ideje, mert bár gyereke nincs, de párja sincs, akivel a terhek megoszthatóak. És igen, mondjuk ki, számos helyen még ma is él az a remek nézőpont, hogy vigyenek a gyerektelenek több műszakot az ünnepekkor, „mert nekik nincs kihez hazamenni”. Elárulok egy titkot, számos barátommal beszélgetve azt látom, hogy a gyermektelenek el is vállalják ezeket a műszakokat, pedig a pihenésre, a lelki feltöltődésre, egy éjféli misére, a kanapén punnyadásra, a szülők átölelésére nekik is szükségük lenne. De szívesen elvállalják. Pusztán ezek a maró, érzéketlen mondatok ne lennének, amiket mintha nem lehetne kiradírozni, és generációról generációra öröklődnek.
És ne feledkezünk el azokról a húsba vágó, fájdalmas adatokról sem, hogy az évnek ebben az időszakában megugrik a depresszív napok száma, ami köthető az elmagányosodáshoz. Szóval, ha mindenáron azt a kérdést feszegetjük, hogy mennyire könnyű egyedül az ünnep, arra a választ nem a házimunkára szánt időben, és a megvásárolandó ajándékok számában kapjuk meg, hanem a lelki nehézségekben. De advent időszakában ideje lenne felhagyni a „kinek a problémája nagyobb” versennyel, és csak annyit kérdezni egymástól: „Hogy vagy? Tudok valamiben segíteni?” Bár a legjobb az lenne, ha 0-24 így állnánk egymáshoz, nemcsak karácsonykor.
Ünnepre hangolódva!
- Ezekre ügyelj, ha kültéri égősorokkal dekorálsz karácsonykor!
- Így csomagolj környezetbarát módon!
- Színes kártyákból készített karácsonyfát egy kreatív házaspár