Agykontroll kismamáknak

Rózsa Ágnes | 2014. Augusztus 01.
Ha a kisbabánkat biztatjuk világra érkezése közben, könnyebb, fájdalommentesebb élményt élhetünk át. Így ugyanis nem csak a saját küzdelmünkként éljük meg a szülést az agykontroll szerint.

Legyen kettőtöké!

Vannak relaxációs technikák, amelyek segítik az ellazulást. Ilyen az agykontrolltanfolyamon tanult módszer is. Ám ez önmagában gyakran kevés. Fontos, hogy a fejünkben jó hozzáállást alakítsunk ki. Ez az esemény nem csak szülés, születés is. Amire a gondolati energiánkat fordítjuk, azt erőteljesebben éljük meg. Ha a leendő anyuka úgy készül a szülésre, hogy az egyenlő a fájdalommal, akkor várhatóan szenvedésnek éli majd meg. De ha képes arra, hogy ne csak a saját testére figyeljen, hanem a babája világrajöveteli küzdelmeire is, másképp éli meg a folyamatot.
Sokat segíthet az is, ha egy előre kialakított mondatot ismételget a kismama, például: “Tudom, hogy nehéz, kicsim, de hamarosan láthatjuk végre egymást.”

Válts pozitívra!

Valójában annyi a dolgunk, hogy a negatív gondolatokat pozitívokra cseréljük. Ezeket előre be lehet programozni a tudatalattinkba, hogy éles helyzetben szinte ösztönösen működjenek. Éva ebben is segít: A bölcső című meditációs cédéjén hallható zenés relaxációkkal beprogramozhatjuk, hogyan maradjunk nyugodtak, ha megindul a szülés. Aki retteg a fájdalomtól, és csak a szabadulásra koncentrál, akaratlanul is növeli az érzet erősségét. A megerősítő állításokat rendszeresen hallgatva megtanulhatjuk, hogy ne tiltakozzunk a szülés ellen, hiszen fontos célért éljük át. Ne csak a pillanatnyi érzésekre koncentráljunk, hanem az általa közeledő boldogságra is. A programozással elérhetjük, hogy a fájdalmat ilyen gondolatok váltsák fel: “Képes vagyok elviselni ezt az érzést, hogy a karomban tarthassam a gyermekemet.” “Örömmel várok rád, boldoggá tesz, hogy hozzám költözöl.”

Gyűjts erőt!

A “gyakorlati” fájdalomcsillapítás sem marad ki, Éva ugyanis felhívja a figyelmet, hogy az átélt érzések hatására endorfin termelődik a szervezetben, ami sokkal erősebb fájdalomcsillapító, mint például a morfium. Elképzelhetjük, hogy testünk sejtjeit átjárja ez az anyag, és mérsékeli a megpróbáltatásokat. A miénket és a babánkét is. Jó, ha arra is gondolunk, hogy szeretteink velünk vannak, segítő szándékkal gondolnak ránk. Felénk áramló szeretetük, együttérzésük úgy vesz
körül bennünket, mint egy meleg burok. Az összehúzódások közötti szünetek pedig tökéletesek arra, hogy a meditáció elején elsajátított lazítási technikát alkalmazva megpihenjünk és erőt gyűjtsünk. Felmerül a kérdés: ennyire egyszerű lenne? Első gyermekemet várva őszintén remélem és hiszem, hogy igen. Mert már akkor megnyugszom, amikor meghallom Éva hangját a cédéről.

Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.

A tartalomból:

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!

Exit mobile version