Nagyító ősök
A szemüveg történelme egészen Senecáig, az ókori Róma sztoikus filozófusáig nyúlik vissza. Őt megelőzően csak az inuit eszkimókról tudjuk, hogy használtak szemvédőt, igaz, ők a vakító fehérség, a napfény ellen igyekeztek védeni szemüket egy laposra csiszolt, rozmárcsontból kialakított szerkezettel, amit elé tettek, és egy rajta vágott kis résen keresztül fürkészték a hófedte tájat. A napszemüveg őse így pár száz évvel nagyobb múltra tekint vissza, mint látáskorrigáló társáé.
Seneca, aki Kr.e. 4 körül született és Kr.u. 65-ben halt meg, vízzel töltött üvegedényt használt az olvasáshoz, hogy az felnagyítsa a betűket. Ugyanekkor az őrült Néró császárral kapcsolatban tudni lehet, hogy a napszemüvegek ókori változatát használta. A gladiátorviadalokat ugyanis gyakran csiszolt smaragdkő lapocskán keresztül követte nyomon, hogy a nap ne tűzzön annyira a szemébe.
Seneca vizesedényéhez hasonló trükkel éltek pár száz évvel később, 1000 környékén is, igaz akkor már “olvasókövek” szolgálták a nemes célt. Ezek a kövek nem mások voltak, mint konvex csiszolású üveglapok, amelyek a szövegre helyezve képesek voltak azt felnagyítani. A gyakran csontból vagy fából készült keretbe foglalt darabokat elsőként velencei üvegfúvó mesterek készítették, és lényegében hasonlóak voltak, mint a ma kapható nagyítók lencséi.
Valóban szemüvegre hasonlító, tehát két nagyítós lencsét tartalmazó szerkezeteket a történelmi emlékek alapján először Olaszországban készítettek, a nemes címért hajdani velencei és pisai mesteremberek is versenyben állnak. Úgy tartják, a firenzei Salvino D’Armato degli Armati volt az, aki az első ókulárét megalkotta, a hiányos tárgyi emlékek miatt azonban ez egyáltalán nem biztos. Bárki is volt az innovátor, valamikor 1285-1289 között alkotta meg az immár az orrnyeregre tehető, kétlencsés szemüveget. Mindezt képi emlék is megörökíti, mégpedig elsőként Tommaso da Modena 1352-es festménye, amely egy szerzetest ábrázol, szemüveggel az orrán.
A távollátás problémáját ily módon már orvosolni tudták, persze ekkor még messze nem beszélhetünk különböző dioptriájú szemüvegekről, használatuk pedig kevesek szerencséjének számított. A köznép még pár évszázadig jobbára csak a homályban tapogatózott.
Konkáv lencsék és szemüvegszárak
A rövidlátás problémáira ókuláré az 1500-as évek elején jelent meg, az első pár konkáv lencsék X. Leó Pápa számára készültek, aki köztudottan rövidlátó volt. A 17. századra aztán szélesebb körben is ismertté vált a konkáv és konvex lencsék elve, vagyis az, hogy a domború gyűjtőlencsék és a homorú szórólencsék használatával miként szabályozható a képalkotás, javítható a látás. Léteztek már közellátó és távollátó szemüvegek, sőt, a multifokális lencsék első úttörői is megjelentek.
Az orrnyeregre helyezhető típusok bár roppant hasznosnak bizonyultak a középkor meglett korú, 40+-os tagjai számára, jó darabig viszonylag kényelmetlen volt a viselésük, mivel csak az orrnyergen lévő középső rész szorítása tartotta őket használójuk fején.
undefined
A pápaszemek elsőként az 1600-as években, Spanyolországban kaptak szárakat, jobban mondva helyes kis zsinórokat, amelyek segítségével jobban rögzíteni lehetett őket. A fülre hurkolt selyemzsinóros változat még Kínába is eljutott, ott azonban a módszert roppant kényelmetlennek találták, így helyette kis súlyokat tettek a szalagok végére, amelyek a fül mögé vezetve lelógtak és helyükön tartották a szemüvegeket. 1730-ban Edward Scarlett szemész volt az, aki az első merev anyagú szemüvegszárat megalkotta. Ez a változat azonban még nem rendelkezett hajlított végekkel, arra még további 22 évet kellett várni, amikor James Ayscough bemutatta prototípusát. Ő egyébként a szemüvegek lencséjét is megszínezte kék vagy zöld színre, azt tartotta ugyanis, hogy a színezett lencsék tovább javítják viselőjük látását.
undefined
Bifokális tévhit
A bifokális lencsék feltalálását Benjamin Franklinhez szokták kötni, a nemes tett pedig még konkrét évszámmal is rendelkezik: 1784. De több írásos feljegyzés szerint az 1760-as években, Angliában fejlesztették ki az első ilyen lencséket, és erről értesülve Benjamin Franklin is onnan szerezhette be saját szemüvegét.
Hogy miért neki tulajdonítják a feltalálását? Bartájával, Benjamin Whatley-vel folytatott levelezésére szoktak hivatkozni, amelyben arról ír, “örömmel tölti el a kettős szemüvegek feltalálása, ami a távoli és közeli tárgyakat egyaránt élesen láthatóvá teszi, így szemeit épp oly jól tudja használni, mint egykoron.” Konkrétan azonban egyszer sem írt úgy, mintha a saját találmánya lenne.
Ezt követően a következő nagy lépés a szemüvegek készítésében a cilinderes lencsék feltalálása volt, amelyek a szemtengely ferdülést hivatottak kezelni. Az elsőt Sir George Airy készítette 1825-ben, két évvel később pedig megjelentek az első trifokális szemüvegek is, amelyek a távoli és közeli korrekció között rendelkezett egy harmadik sávval is, ami a köztes távolságokra adott éles képet.
Monoklitól a hollywoodi sztárokig
Az 1700-1800-as évek századfordulója környékén jelentek meg a monoklik, vagyis az egylencsés változatok, valamint a lornyonok is, amelyeket fülre tehető szárak helyett kis pálcikákkal kellett használójának a szeme elé tartania. Érthetetlen módon a praktikus szárak ellenére az 1800-as években újra hódítani kezdtek a középkori szár nélküli elődök, még olyan ismert személyek is ezeket az ókulárékat viselték, mint Theodore Roosevelt.
A 20. század hozta meg a szemüvegek igazi népszerűségét Európában és Amerikában, amikor az 1900-as elejének némafilm sztárjai szemüveget viselve jelentek meg, nemcsak civilben, hanem a képkockákon is. Harminc évvel később pedig a napszemüvegek is a hollywoodi csillagoknak köszönhették elterjedésüket, a polarizált lencsék 1929-es feltalálását követően ugyanis a ’30-as évek színészeiről és színésznőiről egyre másra jelentek meg a napszemüveges fotók a lapokban.
Az 1930-as évek óta persze a lencsék anyaga, minősége is rengeteget javult, ennél is többet változott a keretek formája, ami köré komplett divattrendek épültek fel. Az aviátor stílusú szemüvegek a II. világháborúban jelentek meg és népszerűségük azóta is töretlen, mint ahogyan az ötvenes években felkapottá vált harlekin, vagy cicaszemüveg is visszatért már párszor a divatba az elmúlt évtizedek során.
undefined
A teknőcmintás szemüvegek szintén az ’50-es években jelentek meg a férfi szemüvegdivat tagjaiként, bár ekkor még az erősebbik nem körében a kerek, aranyszínű fém szemüvegkeretek voltak a legnépszerűbbek. Az oversize darabokat a ’70-es évekből sírjuk vissza pár szezononként, bár az is igaz, hogy manapság szinte minden szín és fazon bátran viselhető, a szemüvegek ugyanis vérbeli önkifejezési eszközzé vált, amit csak ügyesen kell használni.