India az európai ember számára egyet jelent a misztikummal, a távoli Kelet ismeretlen, ám egyúttal mégis csábító varázsával. Zsibongó milliós nagyvárosok és kietlen puszták, apró falvak, lenyűgöző gazdagság és mérhetetlen szegénység él egymás mellett egy olyan országban, ahol furcsamód az is előfordulhat, hogy két indiai csak angolul érti meg egymást, mert annyira eltérő nyelvjárást beszélnek. Ennek megfelelően itt sem lehet szó egységes lakberendezési stílusról: „ahány hely, annyi szokás” alapon számos irányzat él egymás mellett. Európában általában a narancsos-vöröses színkombinációra asszociálunk, valamint a színek általános orgiáját – lilák, sárgák, barnák, kékek és zöldek –, a nemes kelméket, lágyan omló muszlinokat, a bútoranyagok tekintetében pedig a sötét színű keményfákat helyezzük a fókuszba.
Az ördög a részletekben rejlik
Hazánkban általában nem jellemző, hogy valaki teljes egészében indiai stílusban kívánja berendezni otthonát. Egy alapvetően modern lakás esetében azonban kedvelt megoldás egy kis egzotikus hangulatot csempészni a manapság már mindannyiunk számára megfizethető és könnyen elérhető keleti kiegészítők segítségével. A mai indiai otthonokban is gyakran találkozunk hasonlóval, szívesen keverik az újat a régivel, hiszen Keleten inkább a Nyugatot utánozzák, míg minket, európaiakat, a Kelet varázsa ejt rabul.
Keleti kényelem luxuskivitelben
Vegyük sorra, mire lesz szükségünk az indiai hangulat megteremtéséhez. Két fontos kulcsszót kell szem előtt tartanunk: a természetest és a tradicionálist. Bármilyen anyagról van is szó – fa, kő, textília, de még a színezéshez használt festékanyagok is –, minden természetes, illetve természetes hatású, hiszen például a falfestésnél azért valószínűleg nem növényi eredetű színezéket használunk majd, inkább a természetes összhatásra fogunk törekedni. A másik a hagyományok tisztelete, ami a kézimunkával díszített lakástextilek és a főleg rózsafából (más néven paliszander) készült, faragott bútoroknál jelenik meg. A műanyag és a manapság nagyon divatos, hideg rozsdamentes acél felületek teljesen stílusidegenek, ezeket igyekezzünk elkerülni.
Az asztalok általában alacsonyak, a bútorok masszívak, súlyosak és gazdagon díszítettek, a kovácsoltvas, illetve rézbetétek is megtalálhatók. Ha a nehéz, nagy tömeget képviselő hagyományos jellegű bútorokat nem kedveljük annyira, akkor a rattan is jó választás lehet. A lakástextileken viszont ne spóroljunk. A belsőséges, meleg hangulat kialakításához elengedhetetlenek a könnyű, áttetsző és sejtelmességet tükröző muszlinok, a lágy tapintású, elegáns selymek, a nehéz bársonyok, persze mindezeket gazdagon díszítik arany-, illetve ezüsthímzéssel, apró, csillogó üveggyöngyökkel, tükördarabkákkal. A stílus összességében meglehetősen nőies, mind színvilágában, mind pedig az aprólékos dekorációk tekintetében, ám egy férfias lakótér kialakításánál a bőrök használata is igen elterjedt. Kedveltek a természetes ornamentikák, a kecsesen kanyargó növényi indák, az elmaradhatatlan indiai szent lótuszvirág, a szerencsét hozó elefántok, valamint az építészetből átvett motívumok, a kő- és fakorlátok, falak áttört mintázata. Kényelmes párnák hevernek mindenütt, pihenésre, kikapcsolódásra csábítva.
A matt hatású, természetes kővel, illetve mozaikkal borított padlók hűvösségét a kézi csomózású szőnyegek melege ellensúlyozza. A háló meghittségét az ágy köré baldachinszerűen belógatott textilek teremtik meg. A levegőben fűszeres illatok, füstölők és illóolajok keverednek, az egzotikus virágok nemcsak díszítőelemként, hanem élőben is fontos szerepet kapnak a kertben és a szobákban is.
| A stílusirányzat alapvető jellemzői: |
| • természetes anyagok és motívumvilág,
• a tradicionális tisztelete, • kézi faragású, súlyos, alacsony rózsafa bútorok, áttört paravánok, • élénk színek kavalkádja, • gazdagon díszített, változatos anyagú lakástextilek. |