Klímaváltozás: furcsán néznek rám, mert lekapcsolom mások után a villanyt

Iván Viktória | 2014. Szeptember 28.
Nem kell hippinek, ökofanatikusnak vagy klímaszakértőnek lenni: csak gondolj bele, mi lesz a Földdel, ha így folytatjuk.

Elismerem, hogy van, akit idegesít, amikor azt látja, hogy nyomában járva kapcsolgatom a villanyt, elzárom a csapot, ha mosogatás, fogmosás vagy borotválkozás közben folyatja a vizet, vagy kiveszem a kukából a műanyagdobozt, amit kidobott. Viszont engem meg az idegesít, hogy ezt csinálja. Igyekszem azért észrevétlen maradni – nem mintha sikerülne –, de hát nem látja, hogyan pusztítja a Földet?

Van ennél egy visszafogottabb érvem is, mert beláttam, hogy hiába bicikliznek sokan, válogatják a szemetet vagy vásárolnak ökotudatosan, a sarki jég olvadása, az esőerdők pusztulása, az állat- és növényfajok pusztulása, a növekvő környezetszennyezés rémképei eltűnnek az információáradatban. Na és, mi van, ha néhány megszállott természetvédő odaláncolja magát egy mamutfenyőhöz? Még Leonardo di Capriót is lehippizték, amiért felszólalt a legutóbbi klíma-csúcstalálkozón New Yorkban.

Megtanultunk gondolkodni

Az érv nem egy riasztó adat 2050-ből, hogy hol lesz ivóvíz, hanem egy történet: Mary Wollstonecraft, A nők jogainak védelmében írója lejegyezte, mi mindent tanított kislányának. Egyik nap Fanny megkérdezte tőle, hogy mit jelent gondolkodni. A kislány aggódott, hogy ezt a képességet sosem fogja birtokolni, mire anyja megnyugtatta: már tud gondolkodni. Akkor, amikor Fanny látta, hogy apja elaludt a szalon kanapéján, és ezért lábujjhegyen osonva ment be a labdájáért, és halkan csukta be az ajtót, nehogy felébressze: na, ez a gondolkodás.

Nemcsak az a gondolkodás, amivel évszázados matematikai problémákat oldunk meg. Hanem az is, ami miatt nyitva tartjuk a mögöttünk jövőnek az ajtót, hogy ne csapja arcon, amiért nem vágunk egymás szavába, amiért a jobb oldalra állunk a mozgólépcsőn, hogy a rohanók elsiethessenek mellettünk. Mondhatnánk: ez udvariasság. De miről is szól az udvariasság, ha nem arról, hogy tudjuk és tiszteletben tartjuk, hogy mások is fontosak rajtunk kívül?

Egyszerű

Mert a környezetvédelem igazából erről szól: tekintetbe venni másokat. Persze, ott vannak a kábító széndioxid kibocsátási adatok, és igen, használj energiatakarékos égőt, ne tartsd készenléti állapotban a számítógépet vagy a tévét, vagy ne autózz, hanem biciklizz, ha tudsz, de a lényeg: gondolkodj. Ha szennyezzük a vizet, földet, levegőt, nem lesz mit enni, inni, nem lesz tiszta levegő. Először a sérülékeny növény- és állatfajoknak, aztán nekünk. Ez ilyen egyszerű. Ilyen borzasztó.

Az egyik legtöbbször hangoztatott érv, hogy a globális felmelegedés drámai következményei még távoliak: ki gondolna arra, mi lesz akkor, ha ő már nem él (örül, ha azt tudja, mi lesz vele másnap), és különben is, lassú folyamat. Hát, nem tudom. Senki nem hagyna egy szétbarmolt, használhatatlan, kifosztott lakást a gyerekeire. Akkor miért is nem baj, ha a Föld ilyenné válik?

Miért is vesszük a bátorságot ahhoz, hogy tönkretegyünk valamit, ami nem a miénk? Nincs drága svájci karórám, de a Patek Philippe reklámszlogenje azért megmaradt: igazából sosem birtoklod az órát, csak megőrzöd a következő generáció számára. Valahogy így vagyunk a Földdel is, de nem tudom, mennyire fog tetszeni unokáinknak ez az örökség. Jó, vannak generációk, akiknek semmit nem mond az, hogy ökológiai lábnyom vagy hibridautó. De akinek igen, és még lehetősége is van, hogy bármit, bármily keveset is tehessen azért, hogy kímélje a környezetet, az nem érzi, hogy serceg a homok a foga között?

Az enyém vagy a miénk?

Mennyi mindent megtanítunk a gyerekeknek, hogy tekintettel legyenek arra, hogy rajtuk kívül még 6 milliárdnyian vannak a világon. “Csókolom”, “köszönöm szépen”, vagy hogy ha kap egy tábla csokit, akkor illik másokat megkínálni. Ahogyan azt is, hogy ha rendetlenséget csinált, takarítsa el. Amit kölcsönkért, adja vissza. Ne vegye el, ami nem az övé. Ha most megeszi az összes édességet, később nem marad. Ami neki nem kell, másnak szüksége lehet rá. Hagyja, hogy másoknak is jusson.

Persze vannak, akik szerint ez naivitás, akik szerint a való világ nem így működik. És jobb, ha a gyerek megtanulja, hogy csak magára gondoljon, hogy amit akar, azt itt és most szerezze meg. Hogy rá nem vonatkozik, ami mindenki másra, és csinálhat, ami neki tetszik. Hogy övé a világ. És ha akarja, akár tönkre is teheti. A jegesmedvék meg csak nézik, amíg tudják.

Exit mobile version