Társasházban élni azt jelenti, hogy alkalmazkodnunk kell a szomszédainkhoz, és nekik is hozzánk. Mivel ez sokaknak nem alapvetés, ezért régóta szabályozzák az együttélést a házirenddel. Minden társasházban ki van akasztva – kár, hogy soha senki nem olvassa el. Én megtettem, és többek közt azt tanultam belőle, hogy a mi házunkban felújítani szombaton sem szabad, pedig csak arra kerestem éppen bizonyítékot, hogy nem én vagyok hisztériás lakótárs, amikor vasárnap reggel nyolckor felmegy a vérnyomásom az ütvefúró hangjától.
A mi házirendünk aztán azt is világosan kimondja, hogy mosni is csak 22 óráig szabad, csakúgy, mint porszívózni. Engem mondjuk tényleg nem zavar a fölöttünk lakó mosógépe, amikor hajnali kettőkor centrifugázik, de akkor már kénytelen voltam őt megnevezni a zaj forrásául, amikor az alattunk lakó engem gyanúsított a rendbontással. A felső szomszéd azzal védekezett, hogy ő éjszakai árammal szeretne mosni, mert az olcsóbb, és ha ő tud aludni a gép mellett, akkor kettővel lejjebb igazán ne zavarjon már senkit.
Hangos szomszéd (Fotó: Profimedia / Panthermedia)
Én megértem a hétvégi felújítókat is, hiszen hét közben ők is dolgoznak, a várva-várt mesterember pedig pont vasárnap tudja felcsiszolni a parkettát – kár, hogy én meg aludni szeretnék végre, és az se vigasztal, amikor a parkettacsiszoló reggel hatkor ráfekszik a csengőnkre, hogy ugye, kedves, nem zavarja, hogy mi ma dolgozni fogunk?
Megértem a bulizókat is, még akkor is, amikor tök részegen Republicot énekelnek a szomszéd erkélyen, pedig azért erre már tényleg nagyon nincs mentség – de még jobban egyetértek a friss gyerekes apukával, aki viszont üti az ajtajukat ilyenkor, és egy óra múlva már a megölésükkel fenyegetőzik.
Elfogadnám azt is, hogy a megtelt szemeteszsákot még érlelik egy kicsit az ajtó előtt, mielőtt kidobnák a kukába, de zavar, amikor nyáron a folyosón is rothadó ételszag van csak azért, mert valaki nem képes két perc alatt a kukához lesétálni.
Azt meg egyenesen utálom, amikor a szomszédom, aki nem dohányzik a lakásában, az én kislányom szobája előtt cigizik a barátaival, és a hamutartóját a mi ablakunkba teszi, mert máshova nem tudja. Nem zavarja, amikor látványosan becsukom az ablakot, hiszen ő a közös helyiségek egyikét használja éppen, ahhoz nyilván joga van, hogy a folyosón álljon, ahhoz pedig nincs elég intelligenciája, hogy ezt ne egy hatéves kislány szobájának a nyitott ablaka alatt tegye.
A lift is lehet konfliktusforrás. Fotó: iStock
Senki nem akar rosszban lenni a szomszédjával, általában a kisebb bosszúságokat mindenki lenyeli szó nélkül, legfeljebb otthon morog egy kicsit, vagy odaírja a liftbe kiragasztott, a figyelmet a házirend betartására felhívó cetlire, hogy „igen”, plusz három felkiáltójel, de vannak olyan lakótársak, akik tényleg nem valók társasházba. Ők azok, akik faszénen grilleznek az erkélyen, akik kedd éjjel rendszeresen táncos bulikat rendeznek, vagy akik a lyukas sittes zsákot végighúzzák a házon, mert azt gondolják, hogy azért van a közös költség, hogy valaki azt összetakarítsa utánuk.
Laktam olyan házban, ahol a kukatárolóba ki kellett írni kínaiul is, hogy a szemetet ne a földre tegyék a kuka mellé, hanem bele a kukába, mert a sok kínai szomszéd nem volt hajlandó hozzáérni a kuka tetejéhez, és csak messziről bedobták a szemeteszacskót a tárolóba. Végül, amikor ez sem működött, a háztakarító rájött a megoldásra, és kitett egy doboz gumikesztyűt – azonnal megszűnt a probléma.
Ehhez képest egy német társasházban vasárnap még a mosógépet is tilos bekapcsolni, és nincs porszívózás sem, sőt a ház közös játszóterét is csak 10 és 12, majd 16 és 18 óra között szabad használni, és ez mindenkinek teljesen magától értetődő, így pedig be is tartja, mint ahogy azt is, hogy este fél kilenc után nincs zuhanyzás, mert annak a hangja esetleg zavarhatja a lakótársakat. Én mondjuk nem hiszem, hogy bárkinek ilyen szigorú előírásokra lenne szüksége, és hát értelme sem lenne sok, ha a legalapvetőbb együttélési szabályokat sem vagyunk képesek betartani, de akkor mégis mi lehet a megoldás, ha már így összekényszerültünk?
A társasház szerintem nem szanatórium, úgyhogy a lakóknak joguk van benne vendégeket fogadni, néha bulit rendezni, felújítani, sírós gyereket nevelni, olyan kutyát tartani, ami időnként ugat, reggelire turmixot készíteni, vagy húst klopfolni, mosni, porszívózni, meccset nézni és drukkolni, hangszeren gyakorolni, zenét hallgatni, szellőztetni, költözni.
De nagyon úgy tűnik, hogy mindig akad pár lakó, akiknek muszáj leírva is látnia azt, ami másoknak önmagától értetődő, magyarázatra nem szoruló szabály. Kár, sokkal jobb lenne nélkülük.