A szlovák határtól körülbelül 20 kilométerre található Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tornabarakonyon a legmagasabb az idősek aránya: a lakosság 80 százaléka 65 év fölötti. Ezért az Abcúg felkereste a települést, hogy milyen ott az élet.
Papíron 13-20 ember él a zsákfaluban – attól függően, milyen statisztikát nézünk –, de a helyszínen hamar kiderül: valójában csak hat állandó lakosa van Tornabarakonynak. A többiek csak oda vannak bejelentve, hétvégente, nyáron járnak le a faluba.
Így az idősek is csak hárman vannak. A 72 éves Anna néni évek óta egyedül él, férje meghalt, gyerekei elköltöztek. Ő a sekrestyés, gondozza a templomot, és mindig talál magának munkát a kertjében. Nem ritka, hogy csak hárman vannak az istentiszteleten: Anna néni, Tamás testvér és a pap.
A falu másik két idős lakója Ilon néni és Ágnes néni, mindketten elmúltak 80 évesek. Összejárnak beszélgetni, de ki tudja, észrevenné-e valaki, ha rosszul lennének, vagy baleset érné őket. Volt rá példa, hogy Ilon néni elesett az udvaron, mert nem tudta megfogni a járókeretet. Órákba telt, mire valahogy be tudott kúszni a házba, hogy segítséget hívjon. Volt egy férfi, aki időnként ránézett az idősekre, de kórházba került, így teljesen magukra maradtak.
Busz naponta kétszer jár a faluba, bolt nincs, a falugondnok vásárol be az időseknek. Hetente kétszer viszi nekik a motyót. Ha ő megbetegszik, megáll az élet a faluban, nincs helyettese, előfordult, hogy a buszsofőr vagy a postás vitte az ebédet.
Az idősek viszont hallani sem akarnak arról, hogy otthonba költözzenek, bár Ágnes néni a teleket a lányánál szokta tölteni. Ilon néni azt mondta: „Tornabarakony sosem fog elpusztulni, mert körül van véve Istennel” – utalt arra, hogy a a falu mindegyik sarkán áll egy kőkereszt.