Magyar régészek bukkantak egy mamut maradványaira Ausztriában

nlc | 2021. Március 23.
Disznóvágás helyett mamutvágást tartottak, úgy 15-16 ezer évvel ezelőtt.
Nem igaz, hogy a csak a férfiak vadásztak az őskorban

Különleges és ritka leleteket találtak Alsó-Ausztriában egy magyar régészeti magáncég, a Salisbury Kft. szakemberei. A körülbelül 15-16 ezer évvel ezelőtt használt felső paleolit vadásztelepen egy mamut feldolgozásának fázisait tárhatták fel. Emellett újabb részletek kerültek elő a fiatalabb őskőkorszakban élt ember korai szakaszának egy telepén az első homo sapiens vadászokról.

A Salisbury Kft. szakemberei az osztrák A5-ös autópálya építését megelőző feltárás során egy fiatal mamut feldarabolt vázának maradványaira bukkantak. A munkálatok még 2017 nyarán kezdődtek Drasenhofen határában, a Tännau nevű határrészben. A közel húsz fős csapat az addig elvégzett feltárás során előkerült leltekből már sejtette, hogy egy felső paleolit vadásztelep húsfeldolgozásának maradványai bújhatnak meg a föld alatt. Előkerült ugyanis egy penge alapú kőeszköz, amivel őseink valószínűleg állatokat dolgoztak fel.

„A legunikálisabb leletnek egy körülbelül négy-öt éves mamut feldarabolt vázának részletei számítanak. A csontok elhelyezkedéséből és a rajtuk lévő sérülések alapján a korabeli húsfeldolgozás menetét is meg tudtuk határozni, ami egyedülálló. Megállapítottuk, hogy a területen az utolsó glaciális maximum időszaka előtt, valamikor 15-16 ezer évvel ezelőtt élő emberek a levadászott állatot először nagyobb darabokra darabolták fel, majd a telepre csak a húsban gazdag töredékeket vitték be. Az itt hagyott csontokat, a koponya és a hozzá tartozó nyaki csigolyákat, az állkapcsot, az agyarakat, valamint az egyik combcsont töredékét teljesen húsmentesítették. A hosszúcsontokat az ízületi végződésüknél vágták el annak érdekében, hogy a benne lévő gazdag fehérjeforrásnak számító velőhöz hozzáférjenek” – mondta Szilasi Attila, ásatásvezető régész.

A Salisbury Kft. egyik munkatársa dolgozik a mamut maradványain (Fotó: Salisbury.hu)

Az ausztriai leletek arra utalnak, hogy a koponyával is hasonló módon jártak el: felfordították, majd a koponya alsó részét egy nagyobb ütőkővel felhasogatták és kinyitották, hogy ezáltal hozzáférjenek az agyvelőhöz. Ezt a mozzanatot jól mutatja a kinyitott koponyaalap mellett megtalált nagy mennyiségű néhány milliméteres nagyságú kvarc kőszilánk, amely az ütőkőből pattanhatott le.

A 2020. tavaszán kezdődött ásatáson Alsó-Ausztria egyik legkevésbé ismert és feltárt őstörténeti periódusa is életre kelt. A Salisbury Kft. régészei magasfeszültségű áramkábelek tartóoszlopainak alapjánál végeztek megelőző feltárást, ahol meglepődtek, amikor paleolit vadászok nyomaira bukkantak. Ennek a korszaknak a leletei viszonylag ritkák Ausztriában.

„Az aurignaci kultúra korai szakaszának egy telepe került itt elő, ami a fiatalabb őskőkorszakban élt ember korai szakaszáról tanúskodik. A feltárt leletek a felső- paleolitikum vadászainak mindennapjairól mesélnek, de a régió első Homo sapiens vadászainak megjelenésének nyomait is őrzik. Fantasztikus eredmény a paleolit vadászok vágóhídjának felfedezése is” – közölte Hoffmann József régész, a Salisbury Kft. tulajdonos-ügyvezetője.

A feltárt terület egyik másik szakaszán egy langobárd temető, a germán népek közé tartozó népcsoport három sírját találták meg. Az innen előkerült csontok antropológiai vizsgálata jelenleg is zajlik, ám az első megállapítások alapján a kutatók egy 15-16 éves, egy 22-23 éves és egy 50-59 nő csontvázát találták meg.

Még több régészet az nlc-n:

Exit mobile version