Az öntözés kérdése a meleg és száraz hónapok közeledtével különösen aktuális lesz. Íme azok a helyes és célravezető locsolási módszerek, amikkel szebbé és zöldebbé varázsolhatod a kerted.
Mérd meg a kerted, hogy okosan tudj locsolni!
Fogadjunk, hogy erre gondolsz legutoljára, amikor a locsolás kérdésén töprengsz. Pedig nagyon sokat számít, ha tudod, mekkora területet fogsz beöntözni, hiszen ehhez kell méretezned majd a különféle locsolóeszközöket és berendezéseket – kezdve az esővízgyűjtő tartály méretétől a locsolótömlő hosszán át az esőztető eszköz kapacitásáig. Egyszóval vedd elő a mérőszalagot – vagy használd ezt az ötletes kertméret-kalkulátort –, mert egy méretre szabott öntöző-felszerelés rengeteg időt és vizet takarít meg neked, arról nem is beszélve, hogy hatékonyabban táplálja majd vízzel a szomjas kertet.
A kerted méretéhez igazított öntöző-felszerelés rengeteg időt és vizet takarít meg neked (Fotó: fiskars.hu)
Ha locsolsz, ne legyél felszínes!
Miután felmérted, milyen eszközökre lesz szükséged a locsoláshoz, vedd számba az öntözés aranyszabályait is. A legnagyobb hiba például, ha gyakran, de keveset locsolsz. Ez óriási pazarlás a ráfordított vízzel és idővel egyaránt, hiszen az így kiöntözött kevéske víz pillanatok alatt elpárolog a talaj felső rétegeiből, tehát nem szivárog le a gyökerekhez, ahol hasznára válhatna a növényeknek. Ráadásul ilyenkor a gyökérzet elkezd „keresni” és a talaj felszíne felé indul a növekedése, hogy elérje ezt a vékony, nedves talajréteget, és ezzel még inkább gyorsítja a saját kiszáradást. Egyszóval ha már nekiállsz, locsolj alaposan úgy, hogy a talaj kellő mélységben át tudjon nedvesedni. Gyep és évelő növények esetében ez 10-15 centiméter, cserjéknél 15-25 centiméter, fák esetében pedig akár több mint 50 centiméter is lehet. Ha egyszer megfelelően átnedvesedett a növény gyökérzete körül a talaj, ne öntözz újra addig, amíg a föld ki nem szárad. Így az időjárástól függően akár két-három napot is kihagyhatsz egy-egy locsolás között.
Ez a kiszáradási idő azért is hasznos, mert így nem áll folyamatosan a gyökérzet pangó vízben, és ezért elegendő oxigénhez jut. Fontos tudnod, hogy a cserepes és konténeres növényeknél mindez nem érvényes, mert az ilyen növények alatt található kevéske föld gyorsan kiszárad, ezért kánikulában ezeket akár naponta többször is locsolni kell. Az optimális vízmennyiség-adagolásnál vedd figyelembe, hogy a homoktalaj könnyebben átnedvesíthető, de gyorsabban ki is szárad, az agyagos-vályogos földhöz viszont több öntözővíz kell, de ez tovább tárolja a vizet. Ha ezt az aranyszabályt betartod, az már fél siker!
Korán keljen, ki kertész akar lenni!
A siker másik felét a locsolás idejének helyes megválasztása teszi ki. Ha bizonytalan lennél ebben a kérdésben, gondolj arra, mit ír a költő: „Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek…” Hogy ez az időzítési szabály ösztönös ráérzés volt-e József Attila részéről vagy titokban ő maga is profi kertész volt, azt nem tudjuk, de egy biztos: locsolni a kora reggeli órákban, napkelte után a legjobb, ha pedig erre nincs mód, akkor alkonyatkor.
Ha nyáron csak napközben van időd öntözni, ügyelj rá, hogy minél kevesebb víz érje a növényeik leveleit (Fotó: fiskars.hu)
Ugyanis ha rekkenő hőségben és tűző napsütésben öntesz vizet a növényeidre, azzal három szempontból is árthatsz nekik: egyrészt a hideg locsolóvíz ugyanúgy sokkolja a napon felhevült növényt, mint a te szervezetedet, amikor napozás után fejet ugrasz egy jéghideg tóba. Másrészt a hideg vízcseppek a növény levelein nagyítólencse módjára összegyűjtik a napsugarakat és megperzselik a növényt. Harmadrészt a nagy melegben kijuttatott öntözővíz jelentős része rögtön elpárolog még a levegőben – különösen, ha finom, permetszerű szórásra állítod be az öntözőfejet –, a másik része pedig a felmelegedett talajra érve illan el. Egyszóval csak a vizet pazaroltad ezzel és a drága idődet.
Az esti locsolás egyébként azért kevésbé jó a reggelinél, mert ilyenkor a napközben felvett hő még „benne van” a talajban és a növényekben, tehát gyorsabban párolog el róla a víz.
A tövéhez öntsd a vizet!
A leghatékonyabb módszer, ha a locsolóvíz közvetlen a növény tövéhez kerül. Így nem csupán kevesebb párolog el belőle, hanem oda jut a víz, ahol hasznosulnia kell: a gyökerekhez, nem pedig a levélre. A leveleken megülő vízpára egyébként azért sem üdvös – túl azon, hogy megperzselheti a növényt erős napsütésben –, mert a nedves felületen könnyebben elszaporodnak a betegségeket okozó gombák.
A cserepes virágokat kánikulában akár több alkalommal is meg kell locsolni egy nap (fotó: fiskars.hu)
Éppen ezért a leghasznosabb például zöldségeskertekben, virágos növényeknél, cserjéknél és fáknál, ha célzottan juttatod ki a vizet – akár a régi, jól bevált és igen fáradtságos öntözőkannás módszerrel, vagy pedig profi módon, kiépített csepegtető rendszerrel. Ez utóbbi azért is jó, mert pontosan tudod adagolni a vízmennyiséget, és akár távolról, a telefonodról is beindíthatod a locsolást, ha beszerzed az ehhez szükséges kütyüket.
Takard a talajt!
Egy profi kertész tudja, hogy a jó talajtakarás a növény jó barátja, így az övé is. A mulccsal, levágott fűvel, kéregdarabokkal, forgáccsal lefedett föld ugyanis tovább megtartja a nedvességet, kevésbé forrósodik fel, és megnehezíti a gyomok előbújását is. Elbomolva pedig értékes, tápláló humusszá alakul.
Egyszóval a talajtakarás tényleg hasznos dolog, de fontos, hogy megjegyezd: az imént felsorolt anyagokat ne helyettesítsd kavicsborítással. Ugyanis hiába működik viszonylag jól a kavics is párolgás-gátló rétegként – bár kevésbé hatékonyan, hiszen jobban átforrósodik a kő a napon, mint például a mulcs, és ez a hő a talajba jutva gyorsítja a kiszáradást –, a kis kövecskék óhatatlanul bele fognak keveredni a földbe, és ezzel megnehezítik a kertész és a növény dolgát egyaránt.
Mikor kell a víz növényeimnek?
A különféle növényeknek más- és más a vízigényük. A veteményes és virágos ágyásokat például rendszeresen kell öntözni, kánikulában akár naponta is szükség lehet rá, és emellett érdemes kéthetenként műtrágyás tápoldatot is adni a vízhez.
A gyógy- és fűszernövényekkel éppen ellenkezőleg kell bánni: csak aszályos időszakban ajánlatos öntözni, mert a sok vízzel csökkentjük a bennük levő értékes illóolajok kialakulását.
A sziklakertek pozsgás növényei és kaktuszai, valamint általában azok a növények, amik köveken megtelepedve érzik jól magukat, szintén kevés vizet kérnek és azt is ritkán. Két öntözés között ezeknél akár egy-két hét is eltelhet még kánikulában is.
Egy jól kiépített csöpögtetős rendszer takarékos a vízzel és pontosan irányítható vele az öntözés (Fotó: fiskars.hu)
A levendula nagyon divatos manapság, de ettől még nem kell túldédelgetni, ha „itatásról” van szó. Kifejezetten jól tűri ugyanis a szárazságot, a túlöntözés miatt pedig veszíthet az illatosságából. Hetente egyszer bőven elég öntözni, de simán túléli azt is, ha ez véletlenül kimarad. Ha kényeztetni szeretnéd ezt a növényt, akkor inkább a metszésekor fordíts rá kiemelt figyelmet.
A gyümölcsfák gyökerei mélyebben és szerteágazóbban ülnek a talajban, ezért az ilyen növények direkt öntözést ritkán igényelnek (kivéve frissen ültetett csemete korukban, amikor naponta kérnek vizet). Nekik a természetes vízutánpótlás – vagyis az esőzés – elegendő lesz, de ettől függetlenül meghálálják az öntözést nagyobb és szebb gyümölcsök nevelésével. Arra azonban figyelj, hogy a gyökérzet minden része egyformán kapjon vizet, máskülönben féloldalasan fejlődik majd, és ez a tápanyagfelvételnél nem előnyös.
A bogyós gyümölcsök – mint a szeder, a málna vagy a ribizli – sekélyen gyökereznek. Ezért rendszeres, két-három naponkénti öntözés nélkül nem élik túl a nyarat, de ha mégis, gyümölcsöt nem sokat szedhetsz majd róluk.
Végül egy kérés: takarékosan a locsolj!
Nem a növények kérik, hanem általában a rohamosan elhasználódó és kimerülő Földünk: legyél takarékos a vízzel! Ehhez ma már minden lehetőség adott, hiszen csupán a megfelelő, modern kertészeti eszközöket kell csak alkalmaznod. Ilyenek például a különféle csepegtetős rendszerek, amelyek nagy hatékonysággal látják el nedvességgel a talajt közvetlenül a gyökérzetnél vagy az időzítős, vagy az esőérzékelős locsoló-berendezések, amikkel elkerülhető a felesleges és túlzott ideig tartó öntözés. Hasonlóan jó szolgálatot tesznek a takarékos esőztetők, amik gazdaságosan, a korábbi modelleknél hatékonyabban juttatják a pázsitra a vizet, és a környezetbarát esővízgyűjtők is, amikből finom, lágy esővizet adhatsz a kertednek, és így nem kell az értékes, drága és általában kemény vezetékes ivóvizet fordítanod erre a célra. Használd ezeket, és nemcsak a kerted, de a környezeted is hálás lesz érte.
