Mérgező nagyszülők: „Soha nem bíznám anyámra két percig sem a gyerekeimet”

„Nem is értem, hogy lett ilyen az anyám – kezdi a történetét Ildikó –, amikor az ő anyja és apja tündérek, gyerekkorom meghatározó példaképei a nagyszüleim. Minden nyarat náluk töltöttünk a testvéremmel, a Balatonnál volt házikójuk, szerény, pici nyaraló, de nekünk maga volt a Paradicsom. Olyan tipikus, ideális nagyszülők voltak: a nagymamám mindig sütött nekünk meggyes pitét, készített saját lekvárt és mindig volt egy kedves szó vagy fejsimi nála, a nagypapám pedig horgászott, bütykölt a sufniban, gondozta a kertet és lehetett vele jókat bolondozni a Balatonban. Ha a gyerekkoromra gondolok, mindig a nyarak jutnak eszembe, egész évben csak ezeket a heteket vártam, így tudtam ép ésszel túlélni anyám őrületét. Teljesen érthetetlen, hogy lett két ilyen normális, jó szívű ember – mint a nagymamám és nagypapám – gyereke egy ilyen mérgező személyiség, mint az anyám. Soha nem bíznám anyámra két percig sem a gyerekeimet.”

„Szerintem idegesítik csak az unokái”

Ildikó története nem egyedi, ahogy egy szűk anyakörben feltettem a kérdést, hogy a nagyszülőkre mennyire lehet számítani nyáron, a többség csak lemondóan legyintett. Azt gondolhatnánk, hogy azért nem vigyáznak a nagyszülők az unokákra, mert még ők is dolgoznak, de sajnos a háttérben meghúzódó okok egészen más képet festenek. Gabinál például a nagyinak lenne ideje, csak épp annyira idegesítik a gyerekek, hogy finoman szólva nem bánik szépen a saját unokáival sem. Hogy bízhatná rá a nyári szünet alatt az anya jó szívvel egy olyan emberre a gyerekeit, akiről tudja, hogy érzelmileg instabil? „Nem vagyok elfogult, tényleg beleillik a mérgező emberek közé az anyukám sajnos, de amúgy sem ugrál annyira azért, hogy az unokáival töltsön időt. Már iskolások a gyerekek, de a születésük óta egy állatkerti sétára nem vitte őket a nagymamájuk, nemhogy az eszébe jutott volna, hogy esetleg – mint mi gyerekkorunkban – nyaralni menjenek hozzá a nyári szünetben. Az más kérdés, hogy nem bíznám amúgy sem rá jó szívvel a gyerekeket, mert nem tartom túlzottan kiegyensúlyozott embernek, és szerintem idegesítik csak az unokái. Mindig az a vége a találkozóknak, amikor pár órát velük van, hogy kiabál a gyerekeimmel, arra meg senkinek nincs szüksége.”

A csoport egy másik tagja, Enikő sem tudott túl sok jót mondani az anyósáról, aki ráadásul sajnos a gyerekek egyetlen élő nagyszülője. A mama az ő esetükben átesett a ló túloldalára és nem nagymamának, hanem anyának érzi magát az unokái életében, amiből rengeteg konfliktusa van Enikővel. „Egy szem unokája az én fiam, valószínűleg ez az oka annak, hogy a nyakunkra mászik egyfolytában. Amit Ildikó mesélt, hogy a nagyinál töltötték a nyarakat, az nálunk működhetne, ha nem lenne ennyire erőszakos az anyósom. Van vidéki ház, van szándék, de ha odamenne a fiam a nyári szünetben, az biztos, hogy ellenem hangolná a nagymama és minden nevelési elvemet lehúzná a vécén.

Hát, ez egyáltalán nem jellemző az én anyósomra. Ha tehetné, simán ideköltözne, engem kitúrna és átvenné a hatalmat a fiam felett. Úgyhogy emiatt nem is merem elengedni vele hosszabb időre, például nyaralni a nyári szünetben, mert rettenetes következményei lennének szerintem a fiam számára. Összezavarná a nagymama rosszindulata, önmagával kerülne a gyerek konfliktusba, ha hetekig hallgatná, hogy az anyja, akit szeret, milyen gonosz fúria a nagyanyja szerint. Sajnos a férjem nem teszi helyre az anyját – pedig szerintem ez az ő dolga lenne –, úgyhogy ez már így marad, a fiamnak nem lesz igazi nagyszülős élménye. De majd ha én leszek nagymama, az unokáimnak már csodálatos nyári szüneteket fogok majd tartani!”

A mérgező szülőből lesz a mérgező nagyszülő?

Bár eléggé egyértelműnek tűnhet a következtetés, hogy aki mérgező szülőnek számított, az biztos mérgező nagyszülő is lesz, de nem ennyire egyszerű a képlet. Dr. David M. Allen pszichológus, a Coping with Critical, Demanding, and Dysfunctional Parents című könyvben sok gondolatot szentelt annak, hogy a mérgező szülőkből gyakran a legjobb nagyszülők válnak. Ez abban az esetben következik be általában, amikor ráébrednek a szülőként elkövetett hibáikra, és az unokákkal már szeretnék jobban csinálni, korrigálni mindazt, amit megbántak a saját gyerekeik nevelésével kapcsolatban. Meg akarnak adni mindent az unokáknak, amit kihagytak szülőként a gyerekeiknél és elárasztják őket mindazzal a felgyűlt szeretettel, amit a gyerekeknek nem sikerült átadniuk. Illetve gyakran előfordul az is, hogy valamilyen pszichés probléma áll amögött, hogy kudarcot vallott valaki szülőként, és ha ezt a problémát sikerül legyőznie, mire megszületnek az unokák, akkor akár remek nagyszülő is válhat belőle.

Azt is érdemes megvizsgálni magunkban szülőként, hogy a mérgezőnek kikiáltott nagyszülő valóban olyan rossz, amilyennek látjuk, vagy csak a szűrő, amin keresztül nézzük, nincs jól beállítva. Dr. Harriet Lerner pszichoterapeuta, a The Dance of Anger című könyv szerzője óva int attól, hogy felnagyítsuk az apró, hétköznapi sérelmeket és emiatt tiltsuk el a nagyszülőktől az unokákat, ugyanis ennek az igazi vesztesei a gyerekek lesznek, mert megrekednek a két ellentábor között, akiket szeretnének ugyanúgy szeretni, de így nem tudják, hogy melyik oldalra álljanak. A szakember tapasztalatai szerint ugyanis nem mindig mérgező ember az a nagyszülő, hanem inkább kommunikációs probléma áll a problémák hátterében. Érdemes ezért a tiltás előtt leülni és nyíltan átbeszélni a szabályokat – ezt egyébként akár az unoka születése előtt meg lehet tenni –, melyeket szeretnénk, hogy betartsanak a nagyszülők. Így nem csúszhat el olyan apróságokon a jó kapcsolat, mint hogy csokit ad vacsora előtt a gyereknek a mama vagy engedi tabletezni alvás előtt még az unokáját.

De azt is érdemes fontolóra venni, hogy nem feltétlenül tragédia, ha kicsit lazábbak a szabályok a nagyszülőknél, ugyanis a gyerekek pontosan tudják általában, hogy milyen korlátokhoz kell igazodniuk a különböző családtagoknál. Természetesen, ha egyértelmű jelek vannak arra, hogy a gyereknek káros és ártalmas, ha a nagyszüleivel időt tölt, akkor jobb, ha távol tartjuk tőle az unokát, de az esetek nagy részében inkább a felnőttek közti viszály rontja meg a kapcsolatot unoka és nagyszülő között, nem pedig az, hogy tényleg mérgező ember lenne a nagyszülő.

A gyereknevelés szépségei:

• Nincs tökéletes hely a gyereknevelésre, de van, ahol jobb szülőnek lenni
• Zsarnokokat nevelünk, mert félünk a gyerekeinktől?
• Tanulj a sorozatokból gyereknevelést!