A nyugati világban valamikor a 19. század vége felé jöttek divatba (nem függetlenül a nagy viktoriánus kert- és teraszmániától) az ázsiai alapanyagokból készült, fonott vesző-, pálma- és bambuszbútorok, amiket összefoglaló néven, és talán nem teljesen szakszerűen úgy szoktunk hívni, hogy rattan. A rattanszékek könnyen mozgathatóak voltak, és kényelmesek, jól levegőztek, ráadásul nagyon elegánsan is néztek ki, szóval aki kizsákmányoló, gyarmattartó imperialistának akarta érezni magát (vagy éppen maga is az volt), az előszeretettel üldögélt ezekben az alkalmatosságokban. Vagy éppen pózolt: a fonott bútorokat ugyanis – a fentebb is sorolt előnyös tulajdonságaiknak hála – a portréfotósok is igen hamar felfedezték maguknak, és boldog-boldogtalant ilyenekben fotóztak a szabadnapos bányásztól a világszerte elismert professzoron át egészen az amerikai elnökig. Tudniillik a fonott széknek volt valamiféle különös, mágikus aurája: az átlagembert előkelőbbnek mutatta, az előkelőket meg hétköznapibbnak és elérhetőbbnek.
Charles Darwin egy fonott széken (Fotó: Wikipedia)
A fonott székek egyik fajtája, a túlméretezett háttámlával ellátott, trónszerű felépítésű peacock chair, vagyis pávaszék különösen népszerűvé vált a múlt század húszas éveitől kezdve. Ezt a bútordarabot, ami hamar a siker, a magas élet egyik szimbólumává vált, eredetileg a Fülöp-szigeteken gyártották, bizonyos források szerint a hírhedt Bilibid börtön nyomorúságos körülmények között raboskodó elítéltjei gyártották. Ezeket a terpeszkedésre, fetrengésre, pózolásra kiválóan alkalmas székeket természetesen még jobban imádták a fotósok, és filmsztárok, írók és egyéb híres emberek tömegeit örökítették meg bennük. Azonban a pávaszék elsősorban a hetvenes évek lemezborítóin futott be elképesztő karriert; ha az ember végignéz az akkor termésen (pláne a család- és rádióbarát slágerzenét játszó előadók munkáin), könnyen támadhat az a – talán nem is egészen téves – benyomása, hogy akkoriban a lemezszerződések mellé automatikusan járt egy bazi nagy pávafotel is a művészeknek. Aki nem hiszi, kattintson a galériára!
Sajnos akkora volt a túltermelése, hogy a trendnek a nyolcvanas évek elejére leáldozott, és egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy valaha is visszatér. Pedig egy jó pávafotel tényleg csodákra képes!
Kiemelt kép: Gary Gershoff/Getty Images
Lemezborítók: discogs.com
Lemezborítók az nlc-n:
- Egy idősotthon lakói újraértelmezik az ikonikus albumok borítóit. Az eredmény csodálatos
- Érthetetlen szakállformák, dauerolt sérók és undorító szaténruhák – így tolták túl a svédek a 70-es évek popdivatját
- A bohócok viccesek, értem? – a legbizarrabb lemezborítók