Imádjuk a szobanövényeket, de mennyire zöld a saját lakásdzsungel?

A szobanövények igazi reneszánszukat élik, már a koronavírus-járvány előtt is egyre többen voltak, akik növényszülőkké, illetve -gyűjtőkké váltak, a pandémia pedig ráerősített erre a trendre. „Manapság nagyon erős az igény a szobanövények jelenlétére, ami egyrészt arra vezethető vissza, hogy a mai huszon- és harmincévesek jó része később repül ki a családi fészekből, később önállósodik, és a felnőtté válás útján egy első lépés, hogy felelősséget vállalnak egy növényért. Másrészt mivel egyre többen lakunk városokban, kevesebb lehetőség van a természettel való kapcsolódásra napi szinten, ezért bevisszük a természetet az otthonunkba. Az elvárosiasodásra jön még a digitális életmód: a képernyő előtt dolgozunk, ott töltjük a szabadidőnket, és ezt is tudják ellensúlyozni növények” – nyilatkozta az nlc-nek korábban Klenovszki Mimi, a plante. növénybolt egyik alapítója.

Zöld és zöld között is van különbség

Szobanövényeket nevelni igazi zöld hobbi, gondolhatnánk, nem olyasmi elfoglaltság, ami nagyobb terhet róna a környezetünkre, nem? Nos, a válasz sajnos nem egy kategorikus NEM. „Ugyan a szobanövények kapcsán a környezetszennyezés és a hulladéktermelés talán az utolsó dolog, ami eszünkbe jutna, hiszen szeretünk rájuk úgy gondolni, mint a természet egy kis apró szigetére az otthonunkban. A valóságban viszont szobanövényt tartani teljesen mesterséges dolog, ami egy csomó hulladékot termel. Érdemes erre már az első lépéseknél odafigyelni” – figyelmeztet az Index egyik régebbi cikkében Hadobás Nóra, az Urban Jungle Budapest alapítója.

A kérdésnek megannyi rétege van, és

a szoba- vagy dísznövények iránti rajongásunk mindig kitermelte a maga problémáit.

Ott vannak, vagyis voltak az orchideavadászok, akik akár saját életük kockáztatása árán is képesek voltak az egzotikus példányok után kutatni a gazdag megrendelők kedvéért, és ez a nagy érdeklődés a különleges növények iránt sajnos egyfajta ökológiai katasztrófához vezetett, a növényvadászok a vadonban teljes populációkat pusztítottak el. Szerencsére azóta rájöttünk, hogyan lehet az orchideákat szaporítani, az ún. orchidelirium, vagyis az orchideák utáni rajongás továbbra is jelen van, és az illegális növénykereskedelem sem a múlt problémája. Hogy az orchideák esetében mekkora ennek a nagyságrendje, azt a Guardian vonatkozó cikke szerint nehéz megmondani, de valószínűleg nem kicsi, kiindulva abból, hogy 1996–2015 között több mint 1,1 milliárd élő orchideanövény került kereskedelmi forgalomba legálisan. Az illegális kereskedelem középpontjában nyilván a különleges, vadon élő fajok állnak, és sajnos, néha az új orchideafajokat a kereskedők már azelőtt begyűjtik, hogy a tudomány megismerné őket, ezt történt például papucsorchideák (Paphiopedilum sp.) fajjal, amire néhány évvel ezelőtt Délkelet-Ázsiában bukkantak.

A régi és új növényszülők többsége persze nem vetemedne olyanra, hogy illegálisan vásároljon vadon élő orchideát, bár ahogyan már írtunk arról, vannak, akik nem riadnak vissza attól, hogy drágább növények hajtásait elcsenjék. „Minél többen vannak azok, akik csak árucikként kezelik a növényeket, annál kevésbé törődnek velük, annál kevésbé érdekli őket az, hogy mások mennyi időt és munkát öltek bele a felnevelésükbe. Csak arra gondolnak, hogy ez a növény ennyit és ennyit ér, és most fogom és eladom. Nagyon sajnálatos ezt látni” – nyilatkozta a jelenséggel kapcsolatban Georgia Wilson, a plants.n.things Instragram-fiók tulajdonosa. Azért, hogy a szobanövények újra népszerűek legyenek, az nagyon nagyban köszönhető a közösségi oldalaknak, ezek diktálják a trendeket is, hogy most éppen melyik faj vagy fajta divatos, és néha kezd olyan érzése lenni az embernek, mintha ez a növényboom kicsit a fast fashion őrülethez lenne hasonlatos.

A kereslet és a kínálat pedig szépen igazodik egymáshoz, a Vox cikke szerint az egyik nagy kedvenc, a pénzlevelű pilea (Pilea peperomioides) 2016-2017 környékén még ritkaságnak számított, ekkor 50 dollárba (kb. 15 ezer forintba) került átlagosan egy példány, de most már szinte mindenhol lehet kapni, és 5-10 dollárra (1500-3000 forintra) ment le az ára, nagyjából egyébként Magyarországon is ennyibe kerül most ez a növény, ami kötelező eleme lett a hazai növényszülők gyűjteményének is. Ehhez persze az is kellett, hogy nagyüzemi módszerekkel tudják termeszteni a Dél-Kínában őshonos növényt, ami a 2010-es évekig nem nagyon volt jelen a nyugati piacokon. A nagyüzemi módszerek pedig nem feltétlenül arról ismertek, hogy környezetbarátak lennének, igaz, nem annyira szobanövények, mint az ipari és étkezési célból termesztett növények esetében, így pontosan nehéz megmondani azt is, hogy mekkora az ökológiai lábnyoma a dísznövény-termesztésnek.

Persze azért már van egy-két adat: a Kentucky Egyetem munkatársa, Dewayne Ingram 2019-ben társszerzőként írt egy tanulmányt a nagyüzemi mikulásvirág-termelésről, megállapítása szerint egy tő szén-dioxid-lábnyoma 0,474 kilogramm, összehasonlításképpen: egy liter benzin elégetése valamivel több mint 2 kilogramm CO2-t termel. De haladjunk tovább, hiszen hosszú még az út, a növényeknek el is kell jutniuk a nagy- és kiskereskedőkig, majd pedig onnan haza, a vásárlóhoz, és minél hosszabb az út a termesztés helye, illetve a növény leendő otthona között, értelemszerűen annál jobban nő az ökológiai lábnyom.

Mi Magyarországon olyan szempontból kedvező helyzetben vagyunk, hogy Hollandia, mint fő exportőr legalább ugyanazon a kontinensen van, mint mi, és ha szerencsénk van, még emiatt sem kell aggódni. „A legtöbb embert inkább a trópusi »szobanövények« érdeklik, ezeket minden esetben legalább egyszer be kell hozni az országba. Ennek a lábnyoma attól is függ, hogy milyen forrásból rendel az értékesítő. Sokszor tartanak a kertészetekben is »anyanövényeket«, amikről később lehet több tucat fiatal egyedet szaporítani, ez például valamivel fenntarthatóbbá teszi a rendszert” – nyilatkozta a Green Guide-nak Kiss Mimi kertészmérnök, a Zöldítők csapatának tagja, aki egyúttal figyelmeztetett arra, hogy érdemes résen lenni, ha valaki egy ritkább növény hajtásait kínálgatja valamilyen adok-veszek csoportban.

Persze alapvetően fenntarthatóbb, ha mi magunk is szaporítjuk a növényeket, és csereberéljük a hajtásokat, hiszen így sem a termesztés körülményei, sem a szállítás miatt nem kell aggódni, és persze nagyon sok növény van, amit hazai termelőktől is beszerezhetünk, gondolunk is fűszernövényekre vagy akár balkonnövényekre is. És szobanövényeket sem csak nagyobb áruházakban tudunk venni, rengeteg kedves növényüzlet nyílt mostanában, ahol biztosan készségesen segítenek abban, hogy minél környezettudatosabb döntést tudjunk hozni, mert például ők is árulnak saját termesztésű növényeket, illetve lehet kapni környezetbarát kiegészítőket, például természetesen anyagokból készült ültetőládát. A legtöbb ilyen bolt – legkésőbb a pandémia alatt – saját webshopot is nyitott, és persze itt megint felmerül a kérdés, vajon mivel jár jobban a környezet, ha mi magunk megyünk el a növényért, vagy ha még utaztatjuk egy kicsit, ráadásul még be is kell csomagolni úgy, hogy biztosan ne legyen baja. 

Sajnos óhatatlan, hogy nem fogunk kijönni minden növénnyel, lesznek áldozatok, de a „pazarlást” lehet minimalizálni azzal, ha próbálunk olyan növényeket választani, amelyek számára otthonunk körülményei ideálisak, illetve olyanokat, amiket eleve nem arra termesztenek, hogy csak pár napig szépek legyenek, majd a törődés, odafigyelés ellenére is elpusztuljanak.

És akkor jöjjön a következő probléma; mi a helyzet a műanyag cserepekkel, növényszülőként tudom, hogy milyen hihetetlenül nagy mennyiségű Plant Passportos cserepet fel lehet halmozni, ha az ember rendszeresen vásárol növényeket. Persze nem kell, hogy ebből hulladék legyen. „A szobanövények többségét műanyag cserepekben árulják, ezeket persze többször is fel lehet használni, de tovább is lehet adni, ha már nincs rájuk szükség, sőt, a növénycseréken is biztosan gazdára találnak majd” – idézzük ismét Hadobás Nórát, aki hozzátette, azzal is el lehet mozdulni fenntarthatóság felé, ha – már amennyiben van rá lehetőség és nincs az adott fajtának különleges igénye – esővízzel locsolunk.

Hasznos lehet emellett az is, ha tudunk komposztálni, ez jó tápanyagforrás a növényeknek, ami pedig a növényvédő szereket illeti, lehet biokészítményeket is kapni, illetve vannak természetes módszerek, az Urban Jungle Budapest alapítója tetvek ellen például a víz és teafaolaj keverékét ajánlja, de szerinte a dohánnyal vagy a fokhagymával is lehet próbálkozni. Azok, akik pedig szeretnék, ha növényeik nem túl jó fényviszony mellett is – ami télen elkerülhetetlen – is jól érezzék magukat, akár kicsik, akár nagyok, akkor a lábnyom tovább nőhet a növénylámpák miatt, de azért ebben az esetben is lehet tudatosan viselkedni, például ha beszerzünk egy időzítőt.

És mi van a tőzeggel?

Ha a növénynevelés vagy kertészkedés fenntarthatóságáról van szó, akkor a tőzeg kérdése egy megkerülhetetlen probléma. A tőzeg nagyon jó talajjavító képességgel bír, jól tartja a vizet, jót tesz a talajszerkezetnek, de egy olyan természeti kincs, ami nagyon nehezen pótolható, rendkívül lassan regenerálódik, évente átlag 1 millimétert képes gyarapodni, miközben éghajlatváltozás szempontjából érdemes lenne jobban vigyázni a tőzegmocsarakra szén-dioxid-megkötő képességük miatt, csak a miheztartás végett: a 7-8 millió köbméter ter­mesztőközeg kinyerése 2 millió tonna szén-dioxid-kibocsátásnak felel meg.

A Magyar Mezőgazdaság cikke szerint számos olyan kutatás van, ami arra keresi a választ, hogyan lehetne csökkenteni a kitermelt tőzegmennyiséget, vagy mivel lehetne kiváltani, de miközben fogyasztók és a termelők is érdeklődnek a fenntarthatóan termesztett növények iránt, a tőzeget teljesen kiiktatni egyelőre nem lehet, a fenntartható kitermelés tűnik most a legjobb megoldásnak. De tény, hogy egyre többen keresik a tőzegmentes vagy tőzegben szegény termékeket, ami talán arra is vezethető vissza, hogy azok a fiatalok, akik mostanában váltak növényszülővé, próbálnak minél tudatosabban élni az élet minden területén, bár egyes szakértők szerint még kevesen vannak azok, akik tisztában vannak azzal, hogy a tőzeg is egy fontos, de sajnos kimeríthető természeti erőforrás, ám azért ők is látják, hogy az igény egyre nagyobb a tőzegmentességre. 

Igaz vagy hamis?

Karácsony előtt sokakban fel szokott merülni a kérdés, hogy vajon milyen fát érdemes venni, műfenyőt vagy igazit, mi az igazán környezettudatos döntés. Elvileg fenntarthatósági szempontól a Magyarországon nevelt, lehetőleg minél közelebbről származó igazi fenyő a jó választás. De mi a helyzet a művirágokkal? Elvileg azokat nemcsak pár napra vesszük elő egy évben. Évek óta olvasni arról, hogy a valódi növények mellett egyre népszerűbbek lesznek másaik is, és vélhetően ez nemcsak annak köszönhető, hogy a frusztrált növényszülők úgy döntenek, itt az ideje biztosra menni, egy művirágot azért nem olyan könnyű elpusztítani, de mondjuk az, hogy miből készülnek, az sokak számára riasztó lehet, hiszen a műanyagszennyezés egy valós probléma.

A művirágokat egyébként nem annak köszönhetjük, hogy életünkben megjelentek a műanyagok, régóta formázunk már növényeket különböző anyagokból. Az ókori egyiptomiak a virágkoszorúkat különböző színűre festett, vékony szarvlemezekből, vagy néha rézből készült, aranyozott vagy ezüstözött levelekből alakították ki, a rómaiak mesterei voltak a viaszvirágoknak, illetve később az olaszok a selyemvirágoknak, bár ha selyemről van szó, Kínát is mindenképpen meg kell említeni, Dél-Amerikában pedig a madarak színes tollait használták fel, hogy színpompás művirágokat alkossanak. És persze ott van az üveg és a porcelán, ebből is csodaszép dolgokat lehet készíteni, de tény, hogy a műanyagok feltalálása egy teljesen új korszakot nyitott.

Az ipar manapság már hihetetlenül élethű művirágokat, illetve növényeket tud előállítani, mellettük szól az is, megfizethetők, különösen fontos ez akkor, ha valakinek valamilyen különleges növényre fáj a foga: az egyik nagy bútorcégnél most 6 990 Ft egy olyan mű Monstera, aminek igazi példányáért súlyos tízezreket kellene egyébként fizetni, és persze az, hogy könnyű ezeket gondozni, egy kis portalanítás, és mehetünk is a dolgunkra. Persze egy műnövénnyel megfosztjuk magunkat attól az örömtől is, amit egy új hajtás jelent, szaporítani sem fogjuk tudni.

Attól függően, hogy hol olvasunk a művirágokról, egyéb érveket és ellenérveket is lehet találni. Van, aki szerint mellettük szól, hogy könnyebb szállítani őket, hiszen mondjuk nincs szükségük hűtött helyiségre, nem sürget az idő sem, illetve az is pluszpont, hogy sokkal hosszabb az élettartamuk, mint az igazi virágoknak, bár itt azért érdemes egy kicsit belemenni a részletekbe, ha egy virágcsokor helyett vesszük, valóban tovább a lakásunk dísze lehet, de ha a cserepes növényekkel hasonlítjuk össze, picit árnyaltabb a kép, ezek nyilván tovább bírják, akár még generációkon át is öröklődhetnek, ha jól bánnak velük, és valószínűleg csak akkor végeznék a kukában, ha már semmi esély nincs arra, hogy megmentsük, míg egy műnövényt lehet, hogy könnyebb szívvel dobunk ki a szemétbe, ha megunjuk. És mit tehetünk mi, szavazhatunk a pénztárcákkal, vagyis keressünk tőzegmentes vagy abban szegény termékeket, és szerezzünk be olyan növényeket, amelyeknek nem hiányzik a tőzeg, lásd az orchideák vagy a kaktuszok.

Mindeközben ne felejtsük el, ökológiai lábnyomunkat sok mindennel tudjuk növelni, és igen, szobanövények nevelgetésének is van környezeti hatása, de talán nem az a leginkább kiugró, és mindig lehet tenni azért, hogy tudatosan, fenntartható módon hódoljunk ennek a hobbinak.

Fenntarthatóság a hétköznapokban:

• WE LOVE FASHION! – Szeretettel tényleg fenntarthatóbbá tehetjük a divatot?
• Fenntartható élelmiszertermelés, avagy mi lesz a menü 2050-ben a vasárnapi családi ebéden?
• Bambusz fogkefével majdnem többet ártasz a környezetnek, mint a műanyaggal