Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szabadidő

Bambusz fogkefével majdnem többet ártasz a környezetnek, mint a műanyaggal

Műanyag helyett bambusz fogkefe és szívószál, hús helyett avokádó, jákafa és quinoa a környezettudatosság jegyében. Vajon tényleg környezetkímélőek, vagy csak egy újabb trend értelmetlen, de legalább költséges termékei?

Mióta közvetlenül is érezhető a klímaváltozás, és tagadhatatlan, hogy óriási veszélyben van a bolygónk, egyre többen próbálunk tenni valamit környezetünk érdekében, és megállítani a Föld további pusztulását. Csakhogy ebből is egy olyan trend lett, ami ugyan csoda jól mutat a közösségi médiában, de sok haszna nincs, ha nem ésszel csinálja az ember.

A bambuszőrület hátulütője

Még mindig műanyag fogkefét használsz ahelyett, hogy bambuszt vennél, mint az igazán komoly influenszerek? Van egy rossz (?) hírünk: nem sokkal kevesebbet ártasz vele a környezetnek, mint ők.

Egyrészt a kidobott fogkefékből származó műanyag mértéke elenyésző az egyszer használatos műanyag poharakéhoz és szívószálakéhoz képest, hiszen fogkefét jó esetben két-három havonta cserél az ember, míg műanyag pohárból többet is elhasznál egy este alatt. De a kicsi is számít, ezért a bambuszból készült fogkefe nagyszerű ötlet. Ázsiában, illetve olyan országokban, ahol őshonos a bambusz. Ugyanis bármilyen meglepő, de a Hortobágyon nincsenek bambuszerdők, így a trendi fogkeféd sok ezer kilométert utazik, mielőtt a fogmosó poharadban landol.

Fotó: istock

Az pedig régóta nem kérdés, hogy a repülésnek hatalmas ökológiai lábnyoma van, a légi közlekedés szén-dioxid-kibocsátása ijesztő mértékben nő. Ráadásul a repülés hatása a klímaváltozásra jelentősebb, mint azt korábban gondolták: mivel az üvegházhatású gázokat (a nitrogén-oxidot és a vízpárát) a légkör felsőbb rétegeiben bocsátja ki a repülőgép, a káros hatás a duplája vagy akár a négyszerese is lehet. Viszonyításképp: egy Budapest–New York oda-vissza repülőút négyszer annyi károsanyag-kibocsátással bír, mint egy átlag indiai ember élete egy teljes éven át.

Tehát a bambusz ott kiváló alternatíva a műanyagra, ahol van belőle. A jó hír, hogy országunknak is rengeteg olyan fája van, amely tökéletes fogkefe készítésére. Vannak is cégek, amelyek gyártanak bükkfa fogkefét, csak sajnos vaddisznósörtével, ami nem vegán, ha valakinek ez is szempont.

A legjobb lenne, ha semmit sem ennénk

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy minél messzebbről jön egy alapanyag, annál nagyobb az ökológiai lábnyoma. Ebből logikusan következik, amit szintén régóta tudunk: a Földnek az lenne a legjobb, ha mindenki a helyben elérhető vagy minél közelebbről érkező ételeket fogyasztaná. Ez gyakorlatilag lehetetlen, hiszen nemcsak a trópusi gyümölcsökről és a divatos superfoodokról kellene lemondanunk, de a kávéról, teáról, csokiról, tengeri halakról és rengeteg zöldségről, illetve olajos magról is.

Másrészről, ha tényleg minden egyes termék esetében ellenőriznénk, hogy honnan érkezik, abba nemcsak beleőrülnénk, de lehetséges, hogy egy idő után éhen is halnánk. Törekedni lehet és érdemes is arra, hogy minél több helyben termesztett zöldséget, gyümölcsöt és gabonát fogyasszunk, de teljesen kiiktatni a külföldit szinte lehetetlen.

Déligyümölcs a Debreceni Nagypiacon (Fotó: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)

A BBC készített egy ökológiailábnyom-kalkulátort, amellyel kiszámolhatjuk, hogy az egyes ételek mennyi kárt okoznak a környezetnek. Itt érhető el, de csak mazochistáknak ajánljuk kipróbálásra, ugyanis nagyon rövid idő alatt kideríthető vele, hogy azzal tennénk a legjobbat a Földnek, ha nem táplálkoznánk egyáltalán semmivel. Azért viszonyításképpen: a marhahús fogyasztása hetvenhétszer annyi károsanyag-kibocsátással jár, mint mondjuk a babé, a csirkehúsé pedig tízszerese a tofuénak.

Ezek a környezetre legkárosabb ételek

Amellett, hogy a legnyilvánvalóbb környezetkárosító hatása a hús- és tejtermék előállításának van, nem árt kicsit utánanézni az oly népszerű, egészségesnek kikiáltott és növényi ételek környezetre gyakorolt befolyásának is.

A lista élén természetesen a sokat emlegetett pálmaolaj szerepel, amelyet szinte lehetetlen elkerülni, mert nagyjából minden előre csomagolt élelmiszerbe, sőt a kozmetikumokba is tesznek belőle egy keveset. Mivel ez a legszélesebb körben használt olaj, tényleg rengeteg mindenről kell lemondania annak, aki teljesen ki akarja iktatni az életéből. Hiába növényi olaj, mégsem vegán, ugyanis a pálmaolajat adó fák telepítéséhez ki kell irtani az eredetileg őshonos erdőt, emiatt rengeteg állat otthona semmisül meg. Az elmúlt 50 évben évente 2-3000 orangután pusztult el a pálmaolaj termelése miatt, és ha ez ilyen ütemben folytatódik, rövidesen ki fog halni a borneói orangután faj, amely már így is súlyosan veszélyeztetett.

Fotó: Ulet Ifansasti/Getty Images

Az avokádóval hasonlóak a problémák, elképesztő mértékben irtják miatta az őshonos erdőket Mexikóban, mióta ekkora divat lett. És mivel az avokádófa vízigénye jóval nagyobb, mint az eredetileg ott élő fenyőfáké, az avokádótermelés a helyi falvak lakóit és az erdőben élő állatokat is veszélyezteti, ugyanis nem jut elég víz az őket ellátó patakokba. Emellett a kezeléséhez és csomagolásához szükséges vegyszerek és műanyagok is károsak a környezetre, és akkor az Európába való szállításáról még nem is beszéltünk.

A quinoa szuper alternatíva a gabonára a gluténmentesen étkezőknek, csak épp azoknak az embereknek, akiknek eredetileg ez volt a fő táplálékforrásuk, már nem marad belőle, vagyis nem tudják megfizetni. Az inkák aranyaként is emlegetett, tápanyagban gazdag növény régen a bolíviai és perui szegények eledelének számított, de mióta felkapott lett, nekik már csak az olcsóbb, gyenge minőségű import ételek jutnak. Emellett termesztése szintén olyan méreteket ölt, ami már súlyosan káros a környezetre.

Folytathatnánk a sort a kávéval és a kakaóval, amelyek a földeken dolgozó munkások kihasználásával juthatnak el az európai boltok polcaiig, a rettentő vízigényes mandulával vagy a kesudióval, amelynek szüretelésekor égési sérüléseket szenvednek a dolgozók, annyi vegyszerrel kezelik a magvakat, de talán ennyi is elég lesz.

A megoldás: válaszd a helyit!

Míg a tökéletes növényi húspótló, a jackfruit – magyarul jákafa vagy kenyérfa – megmentheti a népességet az éhezéstől Ázsia egyes részein, a fentiekből logikusan következik, mekkora hülyeség lenne Európában átállni a gyümölcs nagymértékű fogyasztására. Az utóbbi években jött divatba, konzervben kapható verziójáért a húsmentesen táplálkozók ölik egymást a boltokban, így jó eséllyel jut hasonló sorsra, mint a quinoa. Pedig nagyon könnyen és környezetbarát módon termeszthető, tápanyagban rendkívül gazdag, és még olcsó is ott, ahol megterem.

De mihez kezdjünk a trendi gluténmentes gabonák, az avokádó, a trópusi gyümölcsök és a bambusz nélkül? A legegyszerűbb lenne megkeresni a helyi adottságokat, lehetőségeket, és azokat használni. Itt van például a bioboltokban aranyáron kapható, amarántként ismert gabona, amely itthon disznóparéj néven fut, és a szántóföldön vígan megél. Magyarországi termesztése egyelőre csak kísérleti jellegű, reménykedjünk, hogy hamarosan felfut, addig is bátrabbak próbálkozhatnak vele otthon, a kertben. A köles, a hajdina és a cirok viszont tényleg teremnek is itthon, mindegyikből változatosan lehet főzni, akár az Ázsiából érkező rizst teljesen kiváltva.

Csomagolóüzem a mexikói Uruapanban (Fotó: Susana Gonzalez/Bloomberg via Getty Images)

Nemcsak a gabonák között találunk olyan növényeket, amelyeket rég elfeledtünk, és csak mostanában kezdenek visszatérni a köztudatba és a boltok polcaira. Kiváló köret, saláta vagy krémleves válhat a „szegények krumplijaként” ismert csicsókából, a szintén magas tápértékű pasztinákból. Gyümölcsökben szintén bővelkedünk, kivéve télen és tavasz elején, ebben az időszakban tényleg nehéz helyzetbe kerül, aki vitaminban gazdag, mégis környezettudatos módon táplálkozna.

Kreativitásból van hova fejlődnünk

Akik a természettől nem teljesen eltávolodva élnek, még tudják, hogy mit mire és hogyan lehet használni. A Fülöp-szigeteken például nem orvoshoz rohannak a kisebb betegségekkel, hanem a helyi fák, virágok, fűszernövények leveleivel, gyökerével gyógyítanak mindent, többnyire sikeresen. A Dengue-lázat például a papája leveléből főzött teával kezelik, a köhögésre egy másik bokor levelének főzetét használják, rovarcsípés ellen citronellával kevert kókuszolajat kennek a testükre.

A nélkülözés kreatívvá tesz, ha nincs lehetőség boltban megvenni valamit, muszáj kitalálni alternatívát. Ezért ugyanilyen változatosan használják a növényeket az építkezésben vagy használati tárgyak készítésében. A kókuszpálma a legjobb példa: megisszák fiatal gyümölcsének levét, a kókuszvizet, vagy kókuszbort készítenek belőle; húsát megeszik, idősebb gyümölcsének legkülső, rostos héjából szőnyeg és kötél készül, külső kemény héjából dekoráció vagy edény, az idős gyümölcs húsából préseléssel kókusztej, abból kókuszolaj, a fennmaradó szárazanyagból kókuszreszelék vagy kókuszchips lesz. A fa gyökeréből válhat fogkefe, a leveleiből háztető és seprű, a törzséből hajótest, bútor vagy házfal. A fiatal kókusz vize emellett számos betegséget gyógyít, kiváló immunerősítő és a legjobb belső hidratáló.

Mielőtt elkezdenénk irigyelni az ázsiaiakat, hogy hazájuk ilyen csodás természeti adottságokkal rendelkezik, gondoljunk inkább utána, hogy vajon nekünk milyen értékeink vannak, amelyeket az idők során elfelejtettünk használni. Persze a városban élve elképzelhetetlen, hogy egy influenza esetén patika helyett a közeli erdőbe rohanjunk gyógynövényeket gyűjteni, városiként egyedül azzal tudjuk a környezetvédelmet segíteni, hogy amennyire lehetséges, mindenből helyit választunk. Emellett pedig – hacsak nem csapunk bele a fenyőfából készült fogkefék gyártásába – kitartóan reménykedünk, hogy idővel egyre több és több lesz a hazai alapanyagokból készült, környezettudatos termékekből.

Címlap

top