Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Életmód

Vigyázz, nehogy lehúzzanak, miközben védenéd a környezetet!

A tudatos fogyasztói attitűd jó szándékú útja pénztárcalehúzó csapdákkal van kikövezve. Erre figyelj, ha csak hulladékot és nem a megtakarításod csökkentenéd!

Ha van olyan „divat”, amit még én, az elkötelezett antikonformista is üdvözlök, az a műanyag- és hulladékcsökkentéshez kapcsolódó irányzat. Hál’ istennek Magyarországon is egyre többen kapják fel a fejüket a globális környezetszennyezés hatásai kapcsán. Sajnos jó eséllyel azért, mert a téma nemcsak elvont, távoli vizeket és élővilágokat érint, hanem minket is kézzelfoghatóan körbevesz. Elég csak lemenni bármely strandra, vízpartra, vagy bevetni magunkat egy hazai erdőbe. Vagy ami még sokkolóbb, egyszer körbenézni egy teljesen átlagos élelmiszerboltban! Korábban többször is beszámoltam a mi kezdetleges lépéseinkről a műanyag, valamint a totális hulladékcsökentő életmód kapcsán, emellett szó volt a divatipar visszásságai nyomán tett fogadalmamról is. Vagyis arról az új attitűdről, amely – az intim és a speciális sportruházatot leszámítva – a használtruha-boltok kínálatára hagyatkozik.

Lassan egy éve tart a következetesebb fogyasztói életmódunk, ami kapcsán egyértelműen kiderült: egészen könnyedén kivitelezhető és még csak bele sem kell rokkannunk anyagilag. Már ha nem hagyjuk magunkat, már elnézést a kifejezésért, hülyére venni. Mert hogy mindig lesz olyan ügyes kereskedő, aki kiszimatolva az éppen felfutó „trendeket”, meglovagolja a vásárlókedv növekedését adott termékek, termékcsaládok iránt. Miért pont az egyébként mindannyiunk érdekét szolgáló zero waste életmód kapcsán ne bukkannának fel ilyen üzletemberek? A legszebb egyébként, hogy bizonyos termékekkel, melyek egyébként tényleg segít(het)nek a hulladékcsökkentésben, nekik köszönhetően találkozhatunk.

A tenyerüket dörzsölő, főállásban csak pénzüket számoló ügyeskedők mellett pedig ott vannak még a tényleg jó szándékú, küldetést végző emberek, akik pénzt és energiát befektetve a mozgalomba megnyitják a „szaküzleteket”, ahol mi, jótét, iparkodó lelkek immár csomagolás nélkül vásárolhatunk, illetve hozzájuthatunk a legjobb öko-termékekhez (a kizsákmányolás nélkül készülő, ún. „fair trade”, sokszor vegán, káros és környezetszennyező anyagoktól mentes, jó esetben papírba, üvegbe csomagolt vásárfiákhoz). Mivel nem szentekről van szó, hanem hús-vér emberekről, akiknek maguknak is meg kell élni valamiből, így érthető módon haszonnal árusítják a sokszor szemet gyönyörködtető holmikat.

A bal oldali üveg az „eredeti”, olcsó verzió. A feliratos darabokat már jóval drágábban kapjuk meg…

Szóval elöljáróban annyit, nem az ítélkezés és/vagy a kákán a csomót elve vezérelt a téma felvetése kapcsán. Egyszerűen csak így, hogy jobban bevont a téma, és alaposabban körbejárom a „piacot”, valahogy több mindenen kénytelen voltam elgondolkodni. Az első lökést egy helyi (brnói) csomagolásmentes bolt adta, ahol a mobiljába temetkező eladólány felhagyva az árufeltöltéssel, inkább a virtuális teret bújta. Ezzel még nem is lenne baj, de a csinos üvegekbe szortírozandó árut (lisztek, száraz tészták, hüvelyesek, magvak stb.) elöl hagyta a mozgatásra használt bevásárlókocsiban.

És láss csodát: minden termék műanyagban volt!

Mivel nem nagyon akart foglalkozni velem, így nem tudtam feltenni a kérdést, hogy ez így akkor mégis miben tér el a hagyományos forgalmazástól? A helyet vásárlás nélkül elhagytam, és átmentem egy másik kisboltba. Ahol örömmel mutatták meg és mesélték el, mit miben hoznak, hogyan cserélik be a hatalmas műanyag gallonokat és a lenvászon zsákokat.  Emellett bizonyos termékek kapcsán realizáltam, anyagilag egyszerűen nem engedhetem meg magamnak a környezettudatos életmód minden apróságát. Ilyenkor jön ugye a szegény ember vize, az alternatívakeresés…

A problematika, ami tulajdonképpen előny

A hulladékmentes életmód lényege, hogy nagyjából semmi újat nem kell feltalálnunk, csak vissza kell térni a nem is olyan régi gyökerekhez. A viaszosvászon használata, az üvegben való tárolás, a „fűszeresnél kimérve vett” alapélelmiszerek dédanyáink számára még természetes dolgok voltak. A földrajzilag közel eső termelőktől vett mindenki árut – már ha nem maga termelte meg azt – és akár műanyag dobozok nélkül is képes volt tartósítani azokat. Az aktív szépségápolás is létezett már, és habár a higiéniai mérce jó eséllyel máshol volt (ha száz évvel ezelőtt még nem is annyira tért el, de két évszázaddal korábban biztosan egészen más viszonyok uralkodtak).

Időnként mindenki mosott hajat, sőt, most kapaszkodjunk meg,

a nőknek minden hónapban fel kellett venni a harcot a menzeszükkel!

Egyszóval léteztek már praktikák, amiket „klinikailag tesztelt, vezető bőrgyógyászok által javasolt” brandek nélkül is elérhetett az egyszeri halandó.

Félreértés ne essék, a fejlődésnek nem lehet és nem is kell gátat szabni. Sőt, ki kell élvezni a tudás adta előnyöket! De talán érdemes átgondolni, mi az ára ennek, vagy annak a piaci folyamatnak. Ez azonban egy más napra tartozó kérdés. A fókuszunkat most inkább irányítsuk arra, ami jelenleg zajlik. Próbálunk visszatalálni a könnye(bbe)n lebomló és újrahasznosítható termékek világához.

A kérdés az: kell-e ennek extrém kiadással járnia?

Pont, mint a jóga…

Bár gyanús, hogy magamra haragítom a fél világot, megállnék egy szóra az egyébként pontosan a témára vetíthető jógafelszerelés effektusnál. Azt most tegyük félre, hogy az, amit mi Európában a csillogó stúdiókban jógának hívunk, vajon mennyiben egyezik az alapszellemiséggel és persze kivitelezéssel.

Kicsit olyan az egész, mint a krisztusi tanítás, amely, az Újszövetséget olvasva, az egyik legszebb és az emberiség számára egyik leghasznosabb iránytű lehetne, az adaptáció és a „hozzáadott emberi érték” azonban időnként kissé más vizekre tereli az eredeti szeretetvallást (most jöhet a világ másik felének fenyegető haragja).

Mindegy is, a lényeg, sokan igyekeznek követni a jóga királyi útját. Ami, ahogy fent már említettük, ismét egy a sok üdvözölendő divat között. De miért kell ahhoz, hogy a testünkkel, szellemünkkel és lelkünkkel (hoppá, keresztény szentháromság-allegória!) foglalkoznunk, több tízezret költenünk:

  • spéci matracra,
  • spéci matrac hordozására alkalmas spéci tárolóra,
  • jóganadrágra,
  • spéci topra, és
  • jógázásra utaló feliratú kulacsra?

A fent említettek közül számomra a jóganadrág egyébként a legérthetetlenebb, de ez lehet, azért van, mert én magam „forró” órára szoktam menni, amely a méregtelenítésem alappillére. Az edzéseken márpedig mindenkin márkás leggings van, ami hétszentség, hogy nem engedi a nettó két perc után folyamatos izzadást produkáló pórusokat lélegezni. És aminek az ára az általam látogatott stúdióban pl. 12-20 ezer forint között mozog. Nem mondom, nagyon szép, színes darabok, de kvázi „tapinacik”, ahogy azt anno a 90-es években mondtuk.

Személyes, pozitívabb teóriám, hogy ezek az eszközök mankóként funkcionálnak, a nők pedig azért veszik meg méregdrágán az egyébként „jóga” címke nélkül is kapható, azonos funkcióval rendelkező darabokat, mert így egy közösséghez tartozhatnak. Ez pedig segít a kitartóbb edzésben. A másik, kissé realisztikusabb gondolatom, hogy egyszerűen a reklámoknak hála elhitették velünk, hogy

SZÜKSÉGÜNK VAN EZEKRE A HOLMIKRA

ahhoz, hogy jógázhassunk. Leleplezek egy nagy titkot: nem, enélkül is menni fog! Én sem pizsamában járok, de nem kerekítek nagy feneket annak, mit viselek. Az egyetlen szempont a kényelem. Jó eséllyel ez a hozzáállás a kortárs tánccal töltött évekhez kapcsolódik, ahol abszolút nem volt divat „kiöltözni”. Nagyjából mindenki elnyűtt mackónadrágban és pólóban, pulcsiban volt, és a lyukas zoknik látványa sem volt ritka a hidegebb napokon.

Fotó: Pexels

Felmerülhet a kérdés: mit zavar engem, ki mire költ, mit visel?

A válasz egyszerű, nem zavar. Viszont rávilágít ugye egy fontos jelenségre, miszerint szükségét érezzük beszerezni azt, amire valójában nincs szükségünk. Választhatjuk tehát a drága jóganadrágot pusztán örömforrásként. Mert tetszik. Mert jól áll (innentől hívom én a jógaórát edzésnek, ahol a külsőség leköti a figyelmemet). De jó eséllyel a többség szinte öntudatlanul vásárolja fel a számára ügyesen eladott, sokszor túlárazott termékeket. És ezzel vissza is jutunk az eredeti kérdéskörhöz. A hulladékcsökkentéssel foglalkozó életmód kapcsán ugyanis pontosan ugyanezek a tendenciák léteznek.

Kell a vizeskulacs, nem jó az egyébként meglévő termosz. Vagy egy zárható üvegpalack. Kell az 1200 forintos szappan, hiába van olcsóbb is. Ahogy nyilván kell a méregdrága csatos üveg is, mert a sima, egyébként a háztartásban lévő befőttes nem olyan trendi.

És még ezek a döntések sem rosszak. Mert miért ne lehetne valami szép, amellett hogy hasznos. Amikor azonban azt látom, hogy egy üvegkulacs ára nyolcezer forint, majd egy kis nyomozással kiderítem, eredetileg Kínából van, csak rágravíroztak egy szép, helyi logót, a kinti ár pedig kétezer forint, akkor elgondolkodom, mi is folyik körülöttem. Egyrészt ugye kiderült, hogy a termék messziről, nem túl öko módon jut el hozzám, feltételezhetően rengeteg műanyag csomagolással együtt. Másrészt az is, hogy négyszeres áron tudom beszerezni. A haszonkulcs érthető, valaki dolgozott azon, hogy én elérjem a helyi csomagolásmentes bolt polcán a kulacsot, sőt egy szép logót is rátetetett. Szóval a forgalmazónak bőven van költsége. Abban mondjuk már nem vagyok biztos, hogy ez a költség olyan magas-e, hogy reális a négyszeres ár.

A kérdés egyébként azért bonyolult, mert ha én úgy döntök, nem hagyom magam, megrendelem az olcsóbb verziót, jó eséllyel az én egydarabos csomagom még nagyobb ökológiai lábnyomot hagy utánam, mintha valaki nagyobb tételben venne egy adagot.

És akkor itt jön be a képbe, hogy kell-e nekem olyan termék, amely, ha hosszú távon javítja is a mérleget, kiváltható egy egyszerű, jó eséllyel már a háztartásomban lévő tárggyal? 

A kedvenc példám egyébként a rozsdamentes acél ételhordó. Ilyesmi konkrétan van a spájzban. De ha nincs is, az első bolhapiacon találhatok. A mozgalom egyik lényege pedig az, hogy újrahasznosítsuk mindazt, ami körbevesz minket. Egy ütött-kopott ételhordó dobozt aztán, ha igényünk van rá, még mindig kidekorálhatunk.

A bal oldali is szép, de a jobb gyönyörű!

Lustasági faktor vs. csináld magad verzió

Azok közé tartozom, akik szeretnek otthon alkotni, de a „repertoárom” csak bizonyos dolgokra terjed ki. Nem azért, mert nem tudnék mást is megcsinálni. Hanem, mert a „csináld magad” tárgyakat inkább örömforrásként készítem el, mintsem a tudatos életmód égisze alatt. Ez persze szomorú, de egyelőre itt tartok. Így én is azok közé tartozok, akik szívesen megvesznek olyasmit, amit maguk is el tudnának készíteni. Már ha nem irreális az árrés. Szeretek kis manufaktúrákat támogatni, de nem szeretem, ha pontosan tudom, mennyi az anyagköltség és kb. mennyi a munkaóra, majd az árcédulán egy ehhez képest csillagászati összeget látok.

A szépségápolás terén kezdett ez a téma a leginkább zavarni. Mivel évek óta szappanos vagyok, a szemem rá-rátéved a kézi készítésű verziókra. Az általam használt egészen kiváló minőségű, illatú és élettartamú tisztálkodóeszköz ára 395 forint (ez beszerzési helyemen a legolcsóbb verzió). Ugyanitt 1490 forintért is találok szappant. Ráadásul Afrikából, ami számomra nem feltétlenül opció, hiszen ugye próbálok a helyi készítőkre koncentrálni.

Szappant jó eséllyel én is tudnék készíteni, sőt színes-szagos darabok is készülhetnének a konyhában, de ugyebár nem teszem. Amikor viszont választok, igyekszem tájékozódni, sőt összehasonlítani az árakat a különböző boltokban és online is. Keresve azt a helyet, ahol a legkevésbé akarnak kihasználni mint fogyasztót.

Jönnek a nagyok!

Miközben a csomagolásmentes boltok egyelőre kisebb, főként családi vállalkozások formájában léteznek hazánkban, a szépségipar vezető vállalatai közül már akad olyan, amelyik komolyan veszi a témát. Hogy emögött a vásárlók megtartása vagy valódi küldetéstudat áll-e, nem tudom. Viszont úgy fest, mindkét német drogéria rákapcsolt, és egyre több „zöld” terméket árul a polcain. Ha az összes áru kapcsán nézzük, kezdetleges lépésekről van szó, hiszen az arány elenyésző a szinte mindent műanyagba csomagoló szépségipari dömping közepette.

Mindenesetre azért jó, hogy van opció, hogy a fülpiszkálót papírdobozban is megvehetem műanyag helyett. Amivel aztán játszhat a gyerek, kifestheti, díszítheti, mini televíziókészülékké változtathatja, vagy csak beleteheti az apró kincseit. És ha erre nincs igény, elégethetjük a kályhában, vagy csak egyszerűen levihetjük a szelektívbe, ahol a műanyagnál még mindig jobb szívvel dobhatjuk be a nyíláson. A fülpiszkáló egyébként azért is érdekes téma, mert sok zero waste online és fizikai bolt is folyamatosan a bambusz verziót kínálja. Elképesztő árért. Ugye itt áll meg az átlagember tudománya, mert ki a fene tudja, hogy a bolondgombaként növő bambusz, vagy a sodort papíralapú verzió-e a környezetbarátabb. Egy biztos, ami közelebbről jön, az talán kedvezőbb megoldás.

A műanyag csomagolást újrahasznosított és/vagy sima papírra cserélő termékek mellett azonban felbukkantak már az eldobható verziót is kiváltó áruk. A Műanyagmentes november kapcsán beszerzett menstruációs kehely akkor akciósan 12 ezer  helyett 9 ezer forint volt egy zöld szemléletű kisboltban. Két hete egy kísértetiesen hasonló orvosi szilikonkehely már csak háromezer forintba került az egyik nagy drogérialáncban. Bár csak manuálisan hasonlítottam őket össze, az egyetlen eltérés talán csak a kivételhez szükséges kis nyél kapcsán tűnt fel. A drágább verzió esetén egy hosszabb és masszívabb, ami jó eséllyel megnöveli az élettartamot és csökkenti a „beragadás” veszélyét, mindemellett azonban kényelmetlenebbnek tűnik egy-egy speciálisabb testhelyzet során. Sajnos nem tudom biztosan eldönteni, hogy az olcsóbb darab nyele sokkal gyengébb minőségű lenne, vagy teljesen rendben van-e. Így csak a megérzésemre hagyatkozhatom, hogy alapvetően nincs szükségem négyszer drágább verziót venni, és megbízom a forgalmazóban, aki jó eséllyel nem akarja kockáztatni a hírnevét egy-egy kehelybalesettel. Egyébként mindkét darab kapcsán próbáltam kideríteni a származási országot, de sem a dobozon, sem a tájékoztatóban, sem a hivatalos honlapon nem osztottak meg erre vonatkozó információt. Ugyanígy jártam a fülpiszkálókkal is, de már a 100 százalékos organikus pamutból készült tisztasági betét csomagolásán feltüntették, hogy a származási hely Olaszország. 

 

Mit tegyek tehát, ha most kezdek bele a tudatos fogyasztásba?

Egyszerű. Mint az élet minden területén, nézz körbe, gondolkodj, használd ki a technológia adta előnyöket, kutass kicsit a neten, és ne hagyd, hogy azonnal elcsábítsanak a színes, gusztusos fotók! Bár jó eséllyel csupa kedves, jó szándékú emberrel fogsz találkozni az úton, készülj fel rá, hogy mint mindenhol, itt is működnek a piac szabályai. Te pedig, mint vásárló, alapvetően célpont vagy. Viszont egy kis proaktivitással kivédheted a lehúzást. Így a pénztárcád és a föld is jobban jár. Ami viszont a legfontosabb, köszönd meg magadnak, hogy ésszel és szívvel élsz. Ez ugyanis mindannyiunk javát szolgálja. Én egyértelműen küldöm a virtuális vállveregetést!

Címlap

top