Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Magyarország kúl

Élet műanyag csomagolás nélkül? Egy egy hónapos önkihívás tanulságai

Szerzőnk egy hónapot töltött a hulladékmentesség (zero waste) jegyében, írásában összegzi a tapasztalatait, majd eljut oda, hogy megérte. Sőt, nagyon is megérte, és hidd el, hogy neked is megérné, meg a bolygónak is jót tenne. Beszámoló.

Kína úgy döntött, elege van a világ szemetéből, 2018. január 1-jétől nem veszi át mások mocskát. Míg az egyre gyorsabban fejlődő ázsiai ország 2016-ban többek között a világ PET-palackjainak és egyéb műanyag hulladékának kétharmadát saját területére importálta, sőt még fizetett is a sok szemétért, úgy fest, 2018-ra elpárolgott a felvevőkedv. Ha valaha bármelyikünk tapasztalta, milyen, amikor a bérház konténereiből kicsorog a szemét, de csak nem jön a kukás, sejtheti, hogy hatalmas káosz elé nézünk. Európa – az élen hazánkkal – azonban még mindig úgy tesz, mintha minden rendben lenne, sőt:

a legkisebb gesztusokra sem vagyunk hajlandóak, már ami a törvényhozást, a szabályozást és persze a „nagyokat”, vagyis a szolgáltatókat illeti.

Mivel a saját szemetünkbe való belefulladás veszélye közös ügy, ismét a „kicsik” kénytelenek a jelentős lépések megtételére. Az alulról jövő változás előnye, hogy autentikusabb lehet, kérdés, hogy a sok jótét és értelmes ember, aki tesz azért, hogy a gyerekei mondjuk ne szemétdombokon játsszanak a jövőben, elég-e. Amíg ez kiderül, nem tehetünk mást, csak mi magunk jól csinálhatjuk a dolgokat. Az életben egyszer pedig úgy fest, teljesen egyértelmű, mi a jó.

Miután korábban már sikerrel és számos tanulsággal abszolváltam egy hulladékmentes hetet, eljött az idő, hogy emeljem a tétet.

Emeltem is

A műanyagmentes november (a továbbiakban MMN) ötlete két kedves barát révén ötlött fel, akik a fent említett hét inspirációja alapján októberben nekiláttak száműzni a műanyagot az életükből. Szóval először én adtam nekik ötletet, aztán ők visszadobták a labdát. Azt hiszem, ezt hívják szaknyelven inspirációs huroknak. Egyébként pont az ilyen és ehhez hasonló személyes szálak adták az egész hónap legérdekesebb élményeit, az, ahogy barátok és ismerősök együtt tapogatózva belekóstoltak valamibe, ami sem nem új, sem nem meghökkentő, de a maga módján világrengető. De ne szaladjunk előre, haladjunk szépen időrendben: íme, így telt 30 nap a 20. század egyik nagy slágere, a műanyag nélkül.

Egyedül, de közösen

Bár alapvetően nem gondolom, hogy az embereknek mindent és mindenkor meg kell osztaniuk egymással, főleg nem a (véleményem szerint) meglehetősen személytelen Facebook felületén, az első pillanattól kezdve egyértelmű volt számomra, hogy meghívok másokat is a hónap kihívására. Az ok egyszerű: szerettem volna megosztani az egyre komolyabb változások mentén haladó,

de még mindig kezdő hulladékcsökkentő életmódom tapasztalatait,

hátha mások is rákapnak a dolog ízére. A műanyagmenteskedést végül szűkebb körben, ismerősökkel és azok barátaival űztem és dokumentáltam.

A kiáltványunk egyértelmű célokat fogalmazott meg, melyeket végül mindenki a maga személyiségére, életvitelére és lehetőségeire szabva kénye-kedve szerint formálhatott:

Kipróbáljuk, milyen egy hónap műanyag hulladék nélkül? Naná! 
Kísérlet egy kulturáltabb életvitel megteremtésére, káros mellékhatások nélkül. Nem a tökéletesség a cél, hanem a fejlődés. Bűntudat- és szenvedésmentes hónap, a tanulás jegyében. Trükkök, cselek, hackek minden mennyiségben, amitől a dolog egy nagyvárosban is működhet. Semmi extremitás, csak a jó szándék! Aztán együtt örülünk, hogy megcsináltuk. A többi meg jön magától, mert a környezettudatos(abb) életmód olyan, mint a drog. Rákapsz könnyedén. Élvezd velünk a kihívást, oszd meg a kételyeidet, tapasztalataidat a résztvevőkkel, és köszönd meg magadnak, hogy teszel valamit a bolygóért és a rajta élő összes létformáért. Én tuti megköszönöm neked! Csók!
Egy Dealer

Mindezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert én – úgy tűnik, a téma nálam sokkal komolyabb, fekete öves szószólóihoz hasonlóan – abban a metódusban hiszek, hogy a fokozatos változás hoz igazán tartós eredményt. A „fontolva haladók” szellemiségét újraélesztve tehát a cél a nagyívű változás előidézése volt. És a Facebook-esemény 66 résztvevője és 17 érdeklődője közül végül akadtak is olyanok, akiknél beütött a „szer”.

A Szex és New York Mirandája már 2001-ben a műanyag zacskók ellen kampányolt. A magyar kormány sajnos azonban idén sem.

Azt hittem, nehéz lesz. De csak egy pont okozott problémát…

Hogy őszinte legyek, az egész hónap legnagyobb meglepetése az volt, hogy egyáltalán nem éreztem olyan hű, de nagy kihívásnak. Persze megvoltak a nehezebb pillanatok (meccsnézés chips nélkül, havibaj azonnal beszerezhető csokoládé nélkül…), de alapvetően nem kellett megszakadnom és őrületes áldozatokat hoznom egy ügyért, amit fontosnak tartok. Ebben persze szerepet játszik az is, hogy én szerencsés módon egy olyan városban élek (Brno, Csehország), ahol a csomagolásmentes boltok száma az egekben jár, a régióból származó farmokról hozott tejet saját üvegbe csapolhatjuk egy automatából akár éjjel is, és ahol van olyan bolt, ahol bár sok minden műanyagban van, a sajtot és a húst is szívesen kimérik saját dobozba, anélkül, hogy hatalmas állami bírságot kockáztatnának.

Az MMN-esemény alatti kommentek és privát üzenetek viszont nagyon érdekesen megmutatták, hogy sok lelkes ember hiába akarja csökkenteni a műanyag használatát, egyszerűen meg van lőve, mert az élőhelyén esélye sincs ilyen módon vásárolni. Épp ezért kifejezetten nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy olyan lehetőségeket, láncokat, brandeket is bemutassunk, amelyek talán könnyebben hozzáférhetők egy elfoglalt 21. századi átlagember számára.

A pofonegyszerűtől a hardcore megoldásokig

Mivel a hónapban a műanyagmentesség volt a cél, nem foglalkoztunk sok olyan témával, ami a tudatos életmódot folytatók számára fontos. Kimaradt például a komposztálás vagy mondjuk a káros összetevők és adalékok kérdése a kozmetikumokban, élelmiszerekben stb. A fókusz a nylonon volt, ami bár elképesztő mennyiségben vesz minket körbe, egész nagy hatásfokkal száműzhető az életünkből.

Tegyünk egy próbát, és nézzünk szét legközelebb az élelmiszer- vagy a pipereboltban. Esetleg csak nyissuk ki a hűtőnket. Szinte minden műanyagban van. Higiéniai szempontból ennek sokszor elég komoly létjogosultsága van, de ha nekiáll az ember a témán gondolkodni, gyorsan rájön, hogy egy csomó minden teljesen feleslegesen, sokszor pedig kikerülhető módon kerül alapból nylonba. A hónap folyamán 14 tippet osztottam meg az érdeklődőkkel, ezek között, azt hiszem, semmi olyasmi nem szerepelt, ami az extrém kategóriába esne. És csak egy-két alternatíva volt, ami komolyabb anyagi terhet jelent. Az étkezés, a konyha egyébként egyszerűbb platformnak tűnt, de a hónap folyamán végre a fürdőszoba és a szépségápolás területén is beállt egy csomó nem várt, hasznos változás.

A 14 téma és termék, amelyről hangosan, közösen gondolkodtunk:

Trükk No. 1: Hordozható kávésbögrék, termoszok
Trükk No. 2: Zsákomban a vászonzsákom!
Trükk No. 3: Eldobható folpack és alufólia helyett újrahasznosítható, méhviasz bevonatú csomagolószettek
Trükk No. 4: Unatkozik? Vásároljon mosószódát! (Valamint ecetet és mosóparfümöt!)
Trükk No. 5: Készíts listát és húzd meg a határokat!
Trükk No. 6: A „kivételek” felkutatása – ÉDESSÉG
Trükk No. 7: A SpongyaBob-küldetés, avagy a mosogatószivacs kérdése
Trükk No. 8: A kozmetikai pamacsok
Trükk No. 9: A „pancsoló kislány”-effektus (szappan és szilárd sampon)
Trükk No. 10: Egy „fogas” kérdés (fogkrém és fogkefe)
Trükk No. 11: Ó, az a drága peteérés! (ladycup)
Trükk No. 12: Egy izgalmas tisztítószerrecept (mosogató- és tisztítószerek)
Trükk No. 13: Óh, azok a kis szarosok…! (mosható pelenkák)
Trükk No. 14: A gyerekek után jöhetnek a kutyák! (kutyagumizsák)

Emellett a résztvevők további szuper témákat is bedobtak, ilyenek voltak például az orrfújással, a költözéssel és a lakás bebútorozásával, a WC-papírral, a szemeteszsákkal, a kapszulás kávéfőzővel, az összetett élelmiszer-tárolással és a fültisztítással kapcsolatos kérdések. De érkeztek budapesti események ajánlói is, illetve akadt egy sztárvendégünk is! A Zero Waste Hungary oldal lelke csatlakozott hozzánk, kezdőkhöz, és iszonyatosan kedvesen terelgetett minket az úton.

Mivel képtelenség mindenről beszámolni, jöjjön egy fotódokumentáció, amely a 30 nap alatt felgyülemlett műanyag- és papírszemetünket mutatja be. Előbbit két külön zsákban gyűjtöttem, hogy lássuk, mi az, amit esetleg novemberben vettünk, és mi az, ami a korábbi beszerzés ellenére a hónap során került a szelektívünkbe.

 

A kerék újrafeltalálása zajlik éppen

A műanyagmentesség kapcsán a legszembeötlőbb tanulság, hogy nagyjából semmi mást nem teszünk, csak próbálunk oda visszatérni, ahol nagyanyáink még teljesen otthonosan mozogtak. Korábbi elődeink meg aztán végképp! A viaszosvászon újrafelfedezése, a kenyér vászonba csomagolása például tipikusan ez a kategória. Az is igaz, hogy míg a nagyi jó eséllyel egy csomó mindent papírba csomagolva vehetett meg, az „üki” meg eleve maga termelt meg mindent, aztán a házi ezt-azt mondjuk szappanra cserélte, a mai fogyasztót a gyártó sokszor eleve elvágja a műanyag- és/vagy csomagolásmentes lehetőségektől.

Ha valaki belevág a szemétcsökkentésbe, nagyjából egy nap alatt rájön, hogy a piac aranybánya. Mármint a piac mint helyszín. Anyám a Lehelen mára könnyedén veszi a tejfölt üvegben, a sajtot meg saját dobozban, és a saját zsákokra, zacskókra sem mondanak nemet az árusok. Emellett ott van a házilag előállított termékek garmadája is: házi túró, joghurt vagy épp vízkőoldó.

Tuti, hogy a nagyi még mindegyik fogást csont nélkül alkalmazta, míg mi Facebook-eseményeken cserélünk eszmét az „elveszett tudásról”.

De a témára nyitott forgalmazók (az az egy-kettő) is oda próbálnak visszatalálni, ahol nem is olyan rég már jártunk. Ha újra lesz szódás, én esküszöm, pezsgőt bontok!

Miért nem magyarázok el most újra mindent?

Egyszerű. Nálam sokkal autentikusabb források is rendelkezésre állnak, ha valaki változtatni szeretne. Azt gondolom, az ember jobb kezekben van a Zero Waste Hungary oldalán vagy az egyre duzzadó kérdezz-felelek csoportban, a Műanyag nélkül boldogan közösségében. Ha pedig valaki egy könnyen emészthető, szuper sorvezetőre vágyik, a Klímavita bármikor elkezdhető, 30 napos kihívása is kiváló kezdet lehet.

Az „egy újszülöttnek minden vicc új” esete egyébként nálam csodásan kiütközött, a hulladékmentes életmód nagyasszonya, Bea Johnson nevére ugyanis csupán a kihívás kapcsán csodálkoztam rá. Miközben a hölgy Zero Waste otthon – Kevesebb hulladék, egyszerűbb élet című könyve már magyarul is megjelent, sőt Magyarországon épp most adták ki egy helyes hazai szerző hasonló témájú, Dobd ki a szemetest! – Hulladékcsökkentés lépésről lépésre című művét, én „csak” a haverokkal cseréltem eszmét. Épp ezért nem szeretném, ha úgy tűnne, szakértője lettem a témának. Viszont az is igaz, hogy a választott módszer és platform segítségével tulajdonképpen sokkal jobban átgondoltam a fogyasztási szokásaimat és az életvitelemet.

Hogy azért legyen valami kézzelfogható kapaszkodó, összeszedtem a MMN során készült fotóimat, amelyeket a vásárlásaink és fogyasztásaink kapcsán készítettem. Találtam néhány kiváló és megbízható terméket, és megszerettem az egyik nagy pipereboltot is, akik, úgy néz ki, elkezdtek változtatni a szokásaikon. Ebből az albumból egyébként az is jól látszik, hogy nem ment mindig minden tökéletesen. Meg is nyugodtam, hogy nem vagyok szent. Az túl nagy felelősséggel járna. 

És hogy mi változott nálam?

Alapvetően négy fontos jelenségről tudok beszámolni:

  • Összességében mindenből kevesebbet fogyasztottunk, elhagytuk a felesleges holmikat, a 20 literes szemetes lassan csak kéthetente telik meg. A mennyiség minőségre való cseréje miatt pedig megszűnt az ételek berohadása, mert egyszerűen minden elfogy. 
  • Bár tény, átgondoltabban kellett vásárolnom, az otthon összeírt „tervezet” után lényegesen kevesebbet kellett boltba járnom. Lustább napon a helyi áruházláncban is tudtam értelmesen vásárolni, de a heti egy, nagyobb, összesen két helyszínt érintő beszerző körúton már kreatívan összeállíthattam a menüt.
  • Nyugodtabb voltam azzal kapcsolatban, mit viszek be a szervezetembe. Ennek a fő oka, hogy pl. végre olyan zöldségeket vettem, amikről tudtam, hogy a környékből származnak. És láss csodát, normálisan néztek ki! Végre koszos a krumpli, és végre olyan az alakja, mint annak, amit anno keresztanyám is kiszedett a földből! Arról nem is beszélve, hogy a répa nem változik gumi állagúvá a konyhában történő kipakolást követő negyedik percben.
  • Hiába váltott a naptár decemberre, hiába szűnt meg a saját magam által a kihívás során felállított zéró tolerancia, az élet máshonnan folytatódott, mint ahol a kísérletet elkezdtük.

A műanyagcsökkentéssel pontosan ugyanaz az ábra, mint a tudatos fogyasztás más területeivel: a végén behozza az időt, energiát és pénzt. Nem vitatom, a komolyabb, elszántabb változtatáshoz anyagi bázis is kell. Ha valaki a létminimumon él, akkor a legolcsóbb elérhető árut fogja megvenni. A pénz mellett pedig ott van még az idő és az infrastruktúra kérdése is. Egészen megható volt látni, amikor egy háromgyerekes apuka fotót küldött néhány új szerzeményükről. Sem ő, sem a felesége nem fog tudni külön utakra időt szakítani, de mégis, a maguk keretei között tettek egy próbát. Egy, a Velencei-tónál élő anya pedig arról írt, hogy bár eddig nem szerette a nagy brit áruházláncot, betért, hogy műanyagcsomagolás-mentes WC-papírt vegyen. A dolog nagyon bevált, a guriga tovább tart, mint a mutatósabb, zacskós társai. Úgyhogy most kevesebbszer kell papírért rohangálnia.

Házilag is elkészíthető kutya-WC: a papírzacskóban egy kis, perforált kartondarab található, amellyel a lapátolás kiválóan megy, már ha minden oké a blöki gyomrával. Kis és közepes termetű vérebeknél sima ügy a dolog. Nagyobb kutyáknál már lehet, hogy komolyabb felszerelés kell.

Az egyetlen nehézség, amivel még mindig küzdenem kell

Ha az ember elindul a műanyagmentesség és a zero waste életmód útján, előbb-utóbb szembekerül néhány elég kellemetlen érzéssel. Ilyen a düh, a kétségbeesés és a bűntudat. Egyrészt ott van nap mint nap a sokk, hogy a sorban előttem és utánam és körülöttem mindenhol ott álló vásárlók magasról tesznek a kérdésre. Ilyenkor egyrészt csípőből ítélkezem, másrészt elfog némi pánikhangulat is, hogy oké, hogy én itt próbálkozom, de a végén csak „mind meghalunk!”. Aztán időnként jön a bűntudat, egyrészt az előbbi, mások feje felett pálcát törő gondolatok miatt, másrészt a be-becsúszó műanyag termékek okán.

A műanyagmentesség feloldása után ismét vettem bolti tejfölt és tubusos fogkrémet is, hiába találtunk szuper kimért alternatívát. Az árak miatt egyelőre ötvöznünk kell a két megoldást. Az ilyen termékek kapcsán érzett bűntudat egyébként nem jellemző. Nem ostorozom magam, ha meccsnapon elpattan egy (na jó, két) zacskó chips, mert ez egyszerűen az a téma, amiről egyelőre nem tervezek lemondani. Akkor már rosszabbul érzem magam, ha időmilliomosként is csak a közeli nagy boltig megyek, és megint gyenge minőségű zöldséget veszek. De emiatt sem sírom tele a párnámat. Csak próbálom nem „elengedni” magam, és megtenni azt a plusz kétszer 10 perces sétát, ami után gyönyörű áruval érek haza.

És hogy mit ajánlok mindazoknak, akiknek fontos a jövő?

Ahogy a MMN tipplistájának 5-ös pontja is mondja:

Készíts listát, és húzd meg a határokat!

Ez a legfontosabb lépés. Emellett fogadd el, hogy nem vagy tökéletes, a világ meg végképp nem az, de ezzel nincs semmi baj. Az, hogy te is itt vagy, jelentéssel bír. Az, hogy mit teszel, szintén. Lehet, hogy nem fognak milliók „bekövetni az Instán”, vagy nem kapsz kitüntetéseket a tetteidért, de te tudni fogod, hogy az Erő jó oldalán állsz. És ha mindezt őszinte örömmel tudod véghez vinni, akkor mások is tudni és érezni fogják. És akkor te is „egy dealer” leszel. Vagy ha jobban tetszik, egy beporzást végző méh. Azok nélkül meg – ahogy állítólag Einstein megmondta – az emberiség nem sokra megy. Sőt, nemes egyszerűséggel kipusztul. Úgyhogy irány a sok bibe, és ha már elég sokan vagyunk, irány minden nagyobb platform! Mert a túléléshez bizony kellenek a nagyok is…

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top