Így nem lesz többé „fűlegelés” a saláta! Egyszerű ötletek az ízgazdag, laktató salátákhoz

A saláta műfaja meglehetősen speciális itthon. Nem ritka, hogy egy étel szimbólummá váljon, gondoljunk csak a „mindennapi kenyerünkre”, az egészségtelen életmóddal azonosított csülkös pacalra vagy az élet nem habostorta idézetre A tanú című filmből. A salátával is így történt ez. A széles körben unalmasnak, diétásnak, fűlegelésnek tartott étel eggyé vált a lemondás, az örömtelen evés fogalmával.

Salátatraumák

Kijelenthető, hogy korábban hajmeresztő saláták szegélyezték mindannyiunk útját. Milyenek a legelső salátaemlékeink? Életkorfüggő természetesen, de a legtöbbünk gyerekkorában önálló étkezésként nem is volt napirenden a saláta. Lassacskán aztán hozzánk is beszivárogtak „a nyugat” egészséges étkezés trendjei, bár a kezdetekben a húst krumplival kombó mellé tudtuk csak elképzelni a salátát, mintegy savanyúságként – akár a csemegeuborkát –, és nem önálló fogásként.

Az első saláták sokunk számára jóllakásra alkalmatlan jégsaláták voltak. A sápadt, kásás paradicsomszeletekkel „feldobott” kerti saláták és a száraz csirkemellcsíkokkal csábító (majdnem) Cézár-saláták mellett külön mezőnyben indultak a szintén salátának nevezett, előregyártott, tartósítószeres hidegkonyhai termékek. Közös jellemzőjük volt az ecetes-cukros majonézszerűség kötőanyagként, a jellegtelen, főtt franciasaláta-zöldségek, a nem sok húst látott gépsonkák, no és az ízmentes metélőpetrezselyem mint dekorációs elem. Szlávos egzotikum volt továbbá az orosz hússaláta, amiket pépes húscsíkok gazdagítanak.

Ma már tudvalevő, hogy a fentieknek annyi köze van egy jó salátához, mint a vasúti restis hamburgernek az igazihoz, de itthon nem árt a műfajnak egy kis népszerűsítés. Ezen vagyunk mi is, hogy bebizonyítsuk: egy jó saláta igenis tud jó ízű és laktató lenni, és nem mellesleg akár többször annyi zöldséget eszünk meg vele, mint egyébként fogyasztanánk. Ötleteket és készítési módokat hoztunk a tökéletes salátákhoz.

Nincs „a” zöldsaláta, sokféle zöldsaláta van

Először is a jellegtelenebb ízű salátafajták vagy kapjanak egy tényleg jó házi dresszinget, vagy várják ki a következő vásárlót. Ismerjük meg a zöld leveleseket: a jégsalátánál sokkal izgalmasabb a kicsi, puha levelű madársaláta vagy a vajsaláta, az enyhén mustáros aromájú rukkola vagy a bébispenót. Persze a jégsaláta sem ördögtől való: a majonézes öntetek, remuládmártások mellett jól érvényesül a magas víztartalmú, ropogós salátaféle.

Így nem lesznek ízetlenek a zöldségek: a vágástrükk

Szeretnénk felvágni a salátánkkal? Először is vágjuk fel hozzá jól a zöldségeket. Ez nagy titok, ugyanis máshogyan veszik fel a dresszinget a zöldségek a különböző vágási módokkal. A juliennre, azaz hosszú, vékony csíkokra vágott zöldséget egészen krémessé tehetjük, de nagy truváj a salátákban a szalagozás technikája is. Ajánlott a nagy víztartalmú, hosszúkás zöldségek, mint a cukkini, kígyóuborka, tökfélék hosszanti szalagokra vágása.

Sok zöldség a hagyományos felkockázással nem tudja kiadni igazán az ízét. A brunoise vágás okos trükk, az egészen aprócska kockákra vágás például a relish-ek – uborkarelish, paradicsomrelish – alapja is, amivel szintén fel lehet dobni egy tál salátát. A baton és batonnet vágás kisebb-nagyobb zöldséghasábokat jelent, a karalábéhoz, sárgarépához jól illik. Játsszunk a formákkal!

Pazar saláta is készülhet néhány összetevőből

Az alábbi cikóriasaláta jó példa arra, hogy egy mutatós ínyencsaláta készülhet akár csak három hozzávalóból (és persze egy kis mézes dresszingből). Egy kis maradék márványsajt a hűtőben, fél marék dió, és íme.

A gyümölcstrükk

Meglepően jól működnek sós salátákon a gyümölcsök, a sajtokkal különösen jól párosíthatóak. Ízekkel teli, izgalmas tányérok születhetnek, ha a salátára friss füge, grillezett körte, őszibarack, görögdinnye (igen!) kerül. A jó húsos gyümölcsökkel nem tévedhetünk, továbbá az aszalt gyümölcsök is klasszikus salátahozzávalók: az aszalt sárgabarack, füge, datolya, mazsola ad egy csavart az ízeknek.

Ne hagyjuk ki belőle a roppanós elemet!

Lessük el a tökéletesre hangolt fine dining tányérok egyik trükkjét is, a roppanós elem használatát. Ha mi nem is sütünk tuile-t, ívelt formájú ropogós ostyát a salátánk megkoronázásaként a tetejére, egyszerűen csak szórjuk meg olajos magvakkal. A magok fajtától függően lehetnek nyersek (dió), pörköltek (mandula, mogyoró) vagy meg is piríthatjuk őket (fenyőmag).

Nehézkes olajöntet helyett: gyümölcsecetek és a tucatnyi hidegen sajtolt olaj

Az alábbi buja salátán főszerepet kaptak a fanyarkás ízű bogyós gyümölcsök, a szőlő és cseresznye, de sós fetasajt és sült szalonna is van benne. Egy ilyen merész kompozícióhoz milyen öntetet adjunk? Csak csínján a balzsamecettel, ez a saláta málnaecet locsolást kapott, egy intenzíven gyümölcsös ízű ecetet. Kár is lett volna „agyonütni” egy nagy adag olajjal.

Lehet krémesen is

Míg az olajokkal és ecetekkel csak frissítjük a salátákat, a teltebb, fűszeres öntetekkel, szószokkal egészen krémessé is tehetjük őket. Különösen jól áll a sült és főtt zöldségeknek. Az olyan egyhangúbb ízű zöldségeken pedig, mint a karfiol, brokkoli vagy leveles kel, nagyot dob, ha sütőben megpirítjuk őket. Napjaink egyik igen divatos közel-keleti fogása, az égetett karfiol is ezen az elven készül, és joghurtos öntettel kínálják.

Keverjük a nyers, párolt, főtt, pirított hozzávalókat!

Salátákat sokan azért nem szívesen választanak, mert nem szeretnének csupa nyers zöldséget enni. A saláták azonban nem korlátozódnak erre: főzzünk bele apró szemű Beluga lencsét, pároljunk vagy süssünk édesburgunyát, főzzünk vagy süssünk céklát, pirítsunk csicseriborsót. Hagyjuk viszont nyersen azokat az alapanyagokat, amelyek úgy érvényesülnek jól: a saláta, avokádó, sima zöldpaprika ne kapjon hőkezelést.

Itthon az egészségtelen étkezés szimbóluma, pedig a pacal saláta-alapanyag is lehet

Olcsó, izgalmas, tápláló salátákat alkothatunk az általunk kedvelt belsőségekből is. A leghétköznapibb ezek közül a máj használata. Vagy tanuljunk az olasz vagy ázsiai konyháktól, akik nagymesterei a belsőségek, köztük a pacal készítésének.

Magyarországon a pacal a zsíros, paprikás szaftban úszó, szív- és érrendszergyilkos ételek jelképe. Íme, egy olasz megfejtés e kiváló alapanyag egészen más stílusú felhasználására, marinált zöldségek társaságában.

Improvizáljunk! Nem kötnek a receptek

A saláták adják talán a legszabadabb terepet. Persze, ennek a műfajnak is megvannak a tiszteletben tartandó receptjei, gondoljunk csak a klasszikus Cézár-salátára, amin nincsen se majonéz, se csirke, viszont nyers tojással készül. Komoly érv mindenesetre egy saláta összedobására, hogy szabadon rögtönözhetünk a hűtőből és kamrából. Tökéletes maradékfelhasználásra is: ha akad egy kis bacon, egy kis sajt, egy tojás, az más ételbe kevés lesz, de sokszínű salátát készíthetünk belőle.

Hajdinával, bulgurral, kuszkusszal, tésztával teljes értékűen

Sokan éppen a szénhidrátbevitel csökkentése céljából készítenek gazdag salátákat. Gondolkodhatunk azonban gabonafélékben és álgabonákban (pszeudocereáliák) is, mint az amaránt, hajdina, köles vagy quinoa. Így kétségtelenül laktatóbb lesz a salátánk.

A magyar hidegkonyhai, előregyártott saláták egészséges verzióit szintén az olaszok szállítják. A pastaimádat egyik jele, hogy hidegen is eszik, saláták laktató alapjaként.

Töltsünk, díszítsünk, próbáljunk ki új párosításokat. Engedjük el a fantáziánkat!