| A kötet Finnország első számú bestsellerévé vált. |
Különleges pedig legegyszerűbb felfogásban azért, mert első változata drámának íródott, melynek finnországi sikere és a tartalom is megkívánta a továbbélés másféle formáját. Furcsa más szempontból azért, mert maga a szerző is úgy nyilatkozott, hogy a nők elleni (szexuális) erőszak időtlen aktualitásának szentelte művét. Holott mindazok számára, akik egy kicsit is beleszagoltak a közelmúlt sztálini (és nem sztálini) diktatúrájába, bizony nem is kissé – másról szól. Azzal együtt természetesen, hogy a nők elleni erőszak is megjelenik benne, méghozzá nyersen is, szókimondón, durván és mégis mesteri ábrázolással. De ez a könyv mégsem kizárólag erről szól.
Annak ellenére sem, hogy a leírtak jelentős részéről a szerzőnek egyszerűen nem lehet élettapasztalata. Mégis fagyos élethűséggel jeleníti meg azt a világot, ahol cinkossá válik, aki néma, ahol mindenki zsarnokká válik, mert körülötte mindenütt zsarnokság van. Amikor az emberek összecsomagolt bőrönddel (benne a ruhák bélésébe bevarrt arannyal) reszketve várják éjjelente azt a bizonyos fekete autót – és a vele járó szörnyűségeket. Amibe simán belefér egy gyermeklány anyja szeme láttára történő megerőszakolása. Ami elől sikeresen elrejtőzni sehová sem lehet. A terror-világ ugyan elmúlt, ha nem is múltak még el azok az emberek, akik elszenvedték, és még kevésbé azok, akik a szenvedéseket okozták. Ez utóbbiak (és tanulékony utódaik) megtalálták azokat lehetőségeket, ahol továbbra is kiélhetik perverz szenvedélyeiket.
| Sofi Oksanen |
A könyv két párhuzamos idősíkja (az ötvenes évek és a Szovjetunió összeomlásának időszaka) a szereplők személyében több vonatkozásban is összekötődik. A krimiszerűen felsorakoztatott tények és a mesteri emberábrázolások hallatlan feszültséget keltenek az olvasóban, aki – bár hideglelősen -, mégis nekiáll egyszerre elolvasni az egészet.
Sofi Oksanen nem élte meg ezeket a megpróbáltatásokat, de megélték a balti kisnépek, így az észtek is. Maguk az észtek sem tudják, hányan estek áldozatul a sztálini (és nem sztálini) önkénynek, de legalább a lakosság egyharmada. És akik túlélték (árulók és áldozataik), mélyen magukba zárva őrzik elborzasztó emlékeiket.
Megrázó, felkavaró alkotás Sofi Oksanen műve. Szinte mindenkit megérint, akármilyenek is előzetes élettapasztalatai. Mégis azoknak a fiataloknak ajánlom elsősorban, akik olykor még hallomásból sem ismerik a megidézett időszakot. Nem lehet a téma idegen tőlük, ha egyszer maga az írónő is csak 33 éves.
| Az 1977-es születésű finn–észt írónő első regényével, a Sztálin teheneivel (Stalinin lehmät, 2003) robbant be az északi országok irodalmi közéletébe. Eredeti, szókimondó, a politikai felhangoktól sem visszariadó stílusa elnyerte jutalmát: Finnország legismertebb kortárs írójává vált. A Tisztogatás Finnország első számú bestsellerévé vált, eddig 140 000 eladott példánnyal. Számos irodalmi díjjal jutalmazták: többek közt Finlandia-díjat kapott 2008-ban; 2010-ben elnyerte a skandináv országok legnagyobb irodalmi kitüntetését (Nordic Council Literature Prize) – Oksanen a legfiatalabb szerző, akit eddig ebben a díjban részesítettek. A Tisztogatást közel 30 nyelvre fordították le. |
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Fordította: Pap Éva
Kiadó: Scolar Kiadó, 2010
Rendeld meg a könyvet a Polc.hu-n! »
Ajánló:
