– Játszottál már a 300-ban, romantikus vígjátékokban, most pedig egy Shakespeare-feldolgozásban, azaz egy sokkal drámaibb, intellektuálisabb filmben láthatunk. Mekkora kihívást jelentett számodra ez a szerep?
– Az intellektuális szerepek mindig nagy kihívást jelentenek – jegyezte meg Butler pimasz mosollyal. – Az a vicces, hogy számos drámában, független filmben szerepeltem már, de ezekre az emberek nem igazán emlékeznek, hiszen csak a romantikus vígjátékok maradnak meg a fejükben, illetve az olyan nagy filmek, mint a 300. Ralph (a Shakespeare művéből készült filmet Ralph Fiennes rendezte, a címszerepet is alakító Fiennesnak a Coriolanus a rendezői debütálása – a szerk.) az egyik nagy hősöm, ezért az, hogy vele állhatok majd szemben, különösen vonzóvá tette számomra ezt a filmet. Tisztában voltam vele, hogy nagy kihívás lesz, de azt is tudtam, hogy rengeteget tanulhatok – mondta Butler, aki azt is elárulta: az első színészi munkája szintén a Coriolanusban volt, noha akkor színpadon.
– Élvezed a maszkulin szerepeket? – hangzott egy másik újságírói kérdés.
– Ah, azt hiszem, nincs nyerő helyzet számomra. Hol az a baj, hogy kemény hősöket játszom, hol az, hogy romantikus vígjátékokban tűnök fel, valaki pedig azt kifogásolja, hogy túl erős testalkatú vagyok vígjátékokhoz. Élvezem, amikor erős, hősies maszkulin karaktereket kell felépíteni, főleg a pszichológiai része érdekes. Egyébként nem csak a hős és a romantikus vígjátéki lehetőségek érdekelnek. Imádok mindenféle dolgot csinálni, keresem a változatosságot. Láthattak már filmen musicalben (Az operaház fantomja – a szerk.), animációs filmhez adtam a hangom, szerepeltem ifjúsági alkotásban is (Ním szigete – a szerk.).
– A shakespeare-i szövegekkel hogy sikerült megbirkóznod?
– A ma íródott történetek nyelvezete nem túl nehéz, egy színésznek általában csak a forgatókönyvvel kell törődnie. A 300 és a Beowoulf már kicsit nehezebb ügy volt, de Shakespeare-rel úgy éreztem magam, mintha egy új világba érkeztem volna. Csodálatosak a szövegei. Manapság senki nem ír úgy, mint Shakespeare.
A Berlinale honlapja: www.berlinale.de »