Ezt a cikket nem nőknek írtam

Hanem nekünk, ki tudja hányan és miért idetévedő férfiaknak. Nekünk, akik nem akarunk beszélgetni a hüvelygombáról, és nem mindig látjuk az átalakítós műsorokban a különbséget az „előtte” és „utána” képek között (ja, de, most jobb a dekoltázsa, höhö). Nekünk, akik még sosem hallgattunk végig egyetlen Tabáni István-számot a rádióban.

Barátaim, férfiak, e cikk további részében is velem maradó maroknyi olvasók, hírem van: a mi menedékünk neve Viasat6. Messze nem tökéletes, lehetne jobb, célzottabb, sűrűbb, de akkor is: ma ez az adó van a legközelebb ahhoz, amiért érdemes kinyitni egy üveg sört.

Mert, ugye, itt fut a Bokszakadémia, az a valóságshow, ahol maga Sylvester Stallone és Sugar Ray Leonard válogatja a jövő ökölvívósztárjait. Minden részben üzembiztosan van bunyó, rendes, belemenős, szemöldökszaggató meccs, és a végén csak egy maradhat. Itt nem VV Éva gurul a földön, hanem egy széttetovált latino, aki épp az előbb csaptak fültövön egy iszonyatos balhoroggal. Muszáj!

Itt meg a Star Trek: Voyager – ez az a sorozat, amin az én barátnőm is lendületből kapcsol tovább (igen, ennyi idő után azt is bevallhatom, hogy nálunk ő viseli a távirányítót), amin feltűnik az első klingon. Sőt, Csillagkapu is van, mert a sci-fiben nem kötelező az ortodoxia, igenis áldozhat az ember egyszerre több lézerfegyvernek is.

És a Lehetetlen küldetés? Melyik férfi ne akart volna legalább egyszer végigcsinálni egy ilyen modern, felnőtt Csepű, lapu, gongyola játékot, hm? Akadálypálya, ezt a szót már kimondani is tesztoszteronszint-emelkedés! És igen, beleesik a vízbe, tízből kilenc beleesik, és előbb szurkolunk neki, majd kiröhögjük, haha!

A Viasat6 (több más csatornához képest is) bőven méri a Simpson család kalandjait, ami maga a dupla-, sőt triplacsavar: magukat Bartnak képzelő alanyi Homérok röhögnek az eléjük tartott tükrön… vagy ott van a jóval direktebb Férjek gyöngye! A potenciális háztartási konfliktusok felét már előre, a tévében lejátszotta Doug és Carrie. Csak hivatkozni kell rá, hogy „drágám, ez olyan könyvtáros vénkisasszony konty rajtad”, vagy hogy okkal nem vesszük elő a középiskolás zenekar-alapítási láz idején felvett, borzalmas zenebonákat rögzítő kazettákat.

Meg persze a krimik, krimisorozatok és akciófilmek. Utóbbiról szólva, bármennyire szeretném, kivételesen nem tudom átadni az érzést, hogy miért fontos az nekünk, férfiaknak, hogy több szögből lassítva is megnézzük, amit Lorenzo Lamas fejbe rúg valakit. De igenis kell, ez a kicsit sem gondolkozós, ösztönéletre építő dolog – vannak ezek az izék, romantikus füzetek, amit a strandon hasalva olvastok, na, ez kábé ugyanaz. Ettől még ti is, mi is lehetünk okos főosztályvezetők, brókerek, könyvelők vagy építészmérnökök; egyszerűen csak néha a nyúltagynak is meg kell adni, ami jár neki.

Kiemelt szereplő itt Dexter, ahol ugyan egyre inkább kezd elgörbülni a történet, a véres-darabolós jelenetek közé immár családregények fordulatai csúsztak, feleséggel és három gyerekkel – de akkor is, amikor Dexter újra a Sötét utazó képében lopózik a kiszemelt bűnöző ablaka alatt, az azért még a klasszikus részeket idézi.

A Lépéselőnyben címmel vetített Leverage meg már a megosztható, „kétnemű” szórakozás: egy csapat szélhámos és bűnöző (kábé az Ocean’s-trilógia nyomdokain haladva) hajt végre mindenféle trükkös, leginkább pénzszerző bűncselekményeket. De persze az indiánregényeken nevelkedett léleknek kell az erkölcsi tartalom is: ők nem szimplán pénzéhes bűnözők, hanem ilyen sajátságos módszerekkel segítenek gyerekkereskedőket lefülelni, egy szegény családnak a szükséges műtéthez pénzt gyűjteni, vagy épp egy súlyosan környezetszennyező céget leállítani. Ezt a szériát mondjuk a csajok is szeretik.

Hajnalra viszont megint egyedül marad az ember a tévé előtt: előbb a Top Gear jön, a csupa nagybetűs AUTÓS MŰSOR, ahol Stig csapat a járgánnyal, sztárok ülnek a volán mögé, és úgy szó szerint, mint képletesen, szétkapják a gépeket. Masszív Jeremy Clarkson-rajongóként követelem, hogy a jövőben csak az vezessen ilyen műsort, aki még a legunalmasabb Suzuki volánja mögött is képes három fanyar megjegyzéssel show-t csinálni.

De a vége, a csak azért is kiböjtölt szerda este vagy vasárnap hajnal hozza el a koronát: az Amcsi motoroknál férfiasabb műsor még soha nem készült. Na, jó, talán a Miami Ink. De itt nem csak tetkók vannak, hanem ezer folyóméter króm, igazi és festett lángnyelvek, dübörgő gépzaj, gépzsír és leszakított ujjú póló. A Teutul-család műhelyében igazi, tökös motorcsodák készülnek – olyanok, hogy másnap az ember sírva száll fel a BKV-ra.

Férfitársak, kedves és kevéske, a cikk végéig velem maradó olvasók, ez lenne hát a bunker. Ez az igazi Escape-gomb a távirányítón. Ha jót akartok magatok, néha-néha, amikor már tényleg nem tudjátok követni, hogy most épp szerelmes vagy beteg-e Tóth Gabi, vagy már kezditek ti is azt hinni, hogy a trikót SP-nek találták ki (Paul Teutul Sr., ennyit mondok), kapcsoljatok át.
A hölgyektől pedig újfent elnézést kérek, de ennek már ki kellett jönnie. Jövő hétre, megígérem, felkészülök a Mindörökké szerelem című, nagy sikerű sorozatból!