| Felhőatlasz – bemutató: november 22. A két rendező, Andy és Lana Wachowski egy új, filozofikus, nagyszabású fantasyt hozott létre, ami hat korszakban (1849, 1931, 1975, napjainkban, 2144 és 2321) játszódik, és a történeteket leginkább az köti össze, hogy a különböző szerepeket minden korszakban ugyanazok a színészek alakítják. A film története gyakorlatilag elmesélhetetlen, ám rengeteg létfilozófiai kérdést (reinkarnáció, az emberi természet egyetemessége…) tesz fel izgalmas és rendkívül látványos formában, hollywoodi sztárok főszereplésével. |
Milyen kihívást jelentett, hogy ebben a filmben a színészek egyszerre több szerepet játszanak?
Tom Hanks: Nem mindennapi hosszúságú ruha- és sminkteszteken vettünk részt rögtön az elején. Volt olyan nap is, amikor nyolc-kilenc órát ültem a sminkben, de mindig izgalmas látni, ahogy a szemed láttára megszületnek a figurák. A karakter külsejének sikeres megalkotása után a munka felével már készen is vagyunk. A legnagyobb gondot az okozta, hogy több figurát kellett eljátszanunk. Olyan ez, mintha egyszerre kellett volna megtanulnom egy teljes évadnyi színházi repertoárt.
Vicces volt látni egymást ezekben az extrém sminkekben?
Halle Berry: Nemcsak vicces volt, hanem egyenesen ámulatba ejtő. Egy csomó ember mászkált a szobában, és egyszer csak kiszúrom: „Jé, ez Hugh Grant!” Az is megtörtént, hogy már egy perce beszélgettünk, mire felismertem, hogy Hugh Grant áll velem szemben. Hihetetlen átalakulásokat láthattunk.
Milyen gyakran kellett váltanotok a szerepeitek között?
Tom Hanks: Volt, amikor naponta, de olyan is akadt, hogy egy hétig ugyanazt a szerepet játszottam. Ez folyton változott. Üdítő hatású, hogy minden nap teljesen új kihívást jelent és új atmoszférát hoz magával.
Ha a film filozófiájára gondolunk, emlékeztek rá, hogy melyik életszakaszotokban voltatok a legboldogabbak? Gyerekként? Tinédzserként? Vagy mostanában?
Halle Berry: Az életem nagy részében boldog… Persze voltam fent és lent is, de ez az élet rendje. Nem tudnék egyetlen időszakot kiemelni, nem hinném, hogy létezett ilyen. Minden életszakaszomban megéltem csúcspontokat, mélypontokat és egészen átlagos periódusokat is.
Tom Hanks: Nem nézegetek visszafelé, inkább végigmegyek az úton. Van egy gyönyörű feleségem, négy gyerekem, unokáim, beszélgethetek újságírókkal, és itt ül a balomon Halle Berry. Mi rossz van ebben?
Tom, a film egyik csúcspontja, amikor ledobsz egy kritikust a sínről. A való életben hogyan viseled a kritikát?
Tom Hanks: Annyira nem izgat, mégis figyelemmel kísérem a filmjeim kritikáit. Van ezzel kapcsolatban egy jó sztorim. Valahogy 1983 vagy ’84 környékén forgattam a Csobbanást, amiben az első nagyobb filmszerepemet kaptam. Végre kijött az első nagy magazinkritika a filmhez, és én alig vártam, hogy elolvashassam. Végre kinyitottam az újságot. A nagy része arról szólt, hogy Darryl Hannah mennyire csodálatos, John Candy pedig egy igazi vígjátékgéniusz. Aztán megdicsérték Eugene Levyt és arról is esett szó, hogy Ron Howard, a rendező mekkora multitalentum, és még egy sor blabla… aztán a végén ott szerepelt a cikk írójának neve. Még csak meg sem említett benne. Arra gondoltam, hogy „Hát igen, ez a show-biznisz! Fogadd el olyannak, amilyen!”.
Halle, a lábtörésed mennyire akadályozott a munkában?
Halle Berry: Alig két napja forgattam, amikor eltörött a lábam. Azt gondoltam, biztosan lecserélnek. Egyszerűen túl nagy produkció volt ez ahhoz, hogy abban bízhassak, hogy megvárnak. Túl sok színész, túl sok akció… Teljes bizonyossággal éreztem, hogy kirúgnak. Bejöttek a szobámba, körbeálltak, Tom küldött nekem egy nagy csomagot… Meg voltam győződve arról, hogy ez az én halálcsomagom. Azt hittem, azt mondják majd, hogy „szeretünk, de sajnos ki kell tennünk a filmből”…
Ehelyett?
Halle Berry: Ehelyett azt mondták, hogy megoldják ezt a problémát, és azt akarják, hogy maradjak benne a filmben. Teljesen… el sem hittem. Tudtam, hogy ez egy nagyon különleges film, fantasztikusan jó szerepekkel, és mindenképp benne akartam lenni. Erre jött ez…
Tom, te hogyan értesültél erről?
Tom Hanks: Először egy iPaden láttuk a hírt. Épp doktor Goose jelmezében voltam a tűző marokkói napon, és dőlt rólam a víz, amikor Lana (Wachowski, az egyik rendező) odajött hozzám azzal, hogy: „Hallottad mi történt? Halle eltörte a lábát!” Erre jött Andy is (a másik rendező), hogy „megbotlott egy kőben”. Egyből kocsiba pattantak, hogy beszéljenek vele. Aztán jöttek is vissza a jó hírrel.
Hogyan lehetett megoldani ezt a problémát?
Tom Hanks: Átszervezték a forgatási időpontokat, a felvételek sorrendjét, és kitaláltak pár dolgot.
Halle Berry: A nehezebb jeleneteket október helyett novemberben forgattuk. Nagyjából ennyi változott.
Mit szóltok ahhoz, hogy a film eléggé megosztja a közönséget? Voltak, akik állva tapsoltak a vetítés után, de sokan akadtak olyanok is, akik azt sem tudták, mi fán terem ez az egész…
Tom Hanks: Szerintem ez nagyszerű. Ez egy eléggé megosztó mozi, és nem mindenkit érint meg elsőre.
Halle Berry: Örülök, ha egy film vitákat generál. Ez azt jelenti, hogy a filmünk talán egy kis részben maga is művészet, amiről az emberek beszélnek, amiről vitatkoznak. Szerintem ez csodálatos.
Gyakran kaptok jó forgatókönyveket?
Halle Berry: Mostanában pokolian nehezen találok jó történeteket. Hogy miért? Én is folyton ezt kérdezem magamtól. Ha mégis találok egyet, akkor pedig rájövök, hogy vagy láttam már, vagy csináltam már valami hasonlót. Ha volt egy szerepem, amiben sikert arattam, küldenek legalább tíz ugyanolyan szerepet. Ha egyszer levetkőzöm, azután már minden filmben le akarnak vetkőztetni. Én fejlődni szeretnék, és nem egy helyben toporogni.
Tom Hanks: Ugyanabban a cipőben járunk. A helyzet az, hogy bármi is legyen a történet, ha van benne zombi, akkor adnak rá pénzt. Vegyük, hogy van egy fickó, akinek baja van a családjával, és a többi és a többi… amiket a végén megold. Lehetne ő egy zombi? Ha igen, mehet a film!
Tom Hanks kedvesen pózolt rajongójának – galéria
Őrjöngött Halle Berry