Kinyíltak Neverland kapui
Joviális, Télapó-szakállú, ötvenes osztrák bácsika fülig érő vigyorral készít közös fotót az egyik Jackson-imitátorral, majd pár perc múlva a hasonló korú feleségével úgy ropják a show alatt, hogy azt még a huszonévesek is megirigyelhetnék. Ilyen és ehhez hasonló önfeledten vidám dolgokkal találkozhat az ember, ha ellátogat a világ legnagyobb Michael Jackson-show-jára, ahol még a fizika törvényei sem ugyanolyanok, mint másutt. Talán csak így magyarázható, hogy a műsor talán legnagyobb ovációját egy féllábú táncos kapta, aki speciális mankóival úgy ropta végig a közel kétórás előadást, hogy az még egy kétlábú profinak is a dicsőségére válna. A februárban hazánkba látogató Immortal turnét a bécsi állomáson csíptük el. Az év első havas napján szomszédaink nagyban jégkrémeztek, és olyan lelkesedéssel fogadták a közönség soraihoz kilátogató táncosokat és akrobatákat, amit szinte csak amerikai rajongóktól várnánk. Aztán amikor elkezdődött a show, gyorsan megértettük a rajongás okát. A kifejezetten lassan induló előadás elején még kicsit féltünk attól, hogy mi lesz ezen annyira monumentális, hiszen az első pár perc visszafogott színpadképpel kezdődött, de aztán a harmadik szám környékén megtörtént az áttörés. Kinyíltak Neverland kapui, és valami olyan tárult a szemünk elé, ami eddig még soha.
Jackson mindenütt
A Dancing Machine-nél óriási gépekhez kötözött táncosok, a Thrillernél táncoló múmiák és denevérek hada, a They Don’t Care About Us-nál pedig masírozó robotkatonák árasztják el a színpadot, ami egyfolytában változik. Olyan észrevétlenül cserélik a monumentális színpadképeket, függönyöket és mozgatják fel-le a lifteket, hogy az szinte fel sem tűnik, és sosem szakítják meg vele a show lendületét. A Dangerousnál a világ legextrémebb rúdtáncosnője sokméteres magasságban, magát egyetlen kezén tartva forgott körbe úgy, hogy mindenkinek leesett az álla, egy másik számban pedig kígyóként tekeredő lány borzongatta a kedélyeket. Mindeközben pedig egy magaslati színpadon élő zenekar (köztük M. J. valódi turnézenészeivel) játssza halálpontosan a gigaslágereket. Olykor lenyomják a teljes számot (pl. Smooth Criminal, Thriller…), máskor egy egyveleget kapunk (Billie Jean, Black or White…), de a lényeg, hogy igazi best of produkciót nyújtanak. Első blikkre csak a Heal the Worldöt hiányoltam az összeállításból, de cserébe ott volt lassúnak az Earth Song vagy a Will You Be There / I’ll Be There, amiben mondanivalót is kapunk világbékéről, környezetvédelemről és miegymásról. Talán másnak rosszul állna ez a kissé szájba rágott mondanivaló (pl. egy figura összeroskadva cipeli a földgolyót a hátán…), de Jacksonnál mindig is természetes volt az effajta néptanítás.
A táncoló ruhák világa
A show egyik legnagyobb újdonságát a LED-lámpákkal kivilágított ruhák jelentették. Amikor a besötétített színpadon az egyes ruhákon akár 275 izzó különböző színekben és formákban ki-be kapcsolódik, az valami pazar, semmihez sem hasonlítható látvány. Bátran, ötletesen használták ezt a látványelemet, és ugyan akadtak technikai problémák (néha nem úgy kapcsolt be, ahogy kéne), összességében gyönyörű volt. A show-t és a csodálatos koreográfiákat nézve az ember gyakran hajlamos tátott szájjal bámulni, M. J. slágerei pedig élő hangszereléssel pusztítóan jók, viszont a végén mégis marad az emberben hiányérzet. Kicsit olyan érzés megnézni az Immortal show-t, mintha egy gigászi, überlátványos és überprofi koncertet látnánk, ahonnan hiányzik a frontember. Hiába halljuk Jackson hangját, hiába láthatunk gyerekkori felvételeket róla, és hiába van minden kivetítő teli az ő arcával, ha már nincs és nem is lehet köztünk. Pótolhatatlan és fájó, hogy nem lehet ott a színpadon, elvéve ezzel a produkció lelkét. Pedig ez a show még neki is tutira tetszene.
„Harminckilenc kamionnal járjuk a világot”
– interjú Tara Younggal, a The Immortal turné művészeti vezetőjével
Mennyi időre van szükségetek a cuccaitok ki-, illetve bepakolásához?
A bepakolás kb. nyolc órát vesz igénybe, ami egy kisebb fajta csoda, mivel egy harminckilenc kamionból álló konvojjal járjuk a világot, és jelenleg mi vagyunk a világ legnagyobb turnézó arénashow-ja. A kipakolást kb. két és fél óra alatt tudjuk megoldani.
Évekig dolgoztál a Broadway leghíresebb darabjaiban. A Cirque du Soleil nagyon más jellegű munka?
A kettő leginkább abban különbözik egymástól, hogy a Cirque du Soleil egyfolytában költözik, ezért más típusú logisztikát igényel. A Broadwayn egy előadás több éven át is műsoron lehet egyetlen színpadon. Mi itt heti két-három alkalommal költözünk. A Broadwayn az előadókat nem húsz különböző országból válogatjuk össze, a cirkuszban azonban igen.
A Cirque du Soleil állandó emberekkel dolgozik, vagy minden show-hoz új castingokat szervez?
A negyvenkilenc előadót több ezer jelentkezőből válogattuk ki. New Yorkban, Los Angelesben és Párizsban tartottunk válogatásokat. Sok hónapba telt összeszedni a gárdát.
A show-ban élő a zene és élő a vokál, de Michael Jackson eredeti énekét mégis megtartottátok. Az ő hangja pótolhatatlan?
Úgy hiszem, hogy ha egy termékre rátesszük Michael Jackson nevét, a vásárlók okkal várják el azt a nagyságot, amit csak ő tud megadni. Ő egyedi és utánozhatatlan, és ez a show róla, az ő művészetének ünnepléséről szól.
Mi volt a legfőbb inspirációd a látványvilág megalkotásakor?
Leginkább maga az ember, Michael Jackson. Minden rá és a munkásságára emlékeztet ebben az előadásban. A koreográfiák többségét is különböző Jackson-klipek és koncertek inspirálták.
A legnagyobb Michael Jackson-show hazánkba látogat
Eltűnt Michael Jackson idős édesanyja