Egy gyönyörű november ocsmány napja
A felkészült újságíró természetesen háromszor megnézi, hogy a diktafonját berakta-e a táskába, sőt még az esernyőjét sem hagyja otthon, ám az a tény nem jut eszébe, hogy egy esős erdei látogatáshoz nem ártana a sportcipőnél valami masszívabbat felhúznia. Amikor kétórás zötykölődés után valahol Gézaháza-puszta magasságában a mikrobuszból kiszállva azt veszem észre, hogy körülöttem szinte mindenki gumicsizmákban és bakancsokban vitézkedik, kezdek rájönni, hogy ez a nap nekem komoly szívás lesz. A kocsi az alaptábornál rakja ki a fővárosból érkező újságíróbrigádot, amit nagyjából egy tucatnyi buszból, lakókocsiból és sátorból tákolt minicivilizációnak kell elképzelni a vadon közepén. A forgatás nem itt, hanem jó százötven méterrel arrébb zajlik, és természetesen csak egy sáros földúton lehet eljutni oda…
Erdélyt újra Magyarországhoz csatolták?
A sok dolgos ember a Nemzeti Filmalap 280 millió forintos támogatásával a kb. 440 millió forintból készülő Víkend című thrillert forgatja egy itteni vadászházban, ami valójában egy erdélyi vadászházat alakít. A stáb forgatott már egy hetet Erdélyben, és májusban is visszamennek még pár napra, de költséghatékonysági és egyéb okokból a többit a Bakonyban rögzítik. Nyilván a közeli képeknél két fa és egy bokor esetében senki nem veszi észre a különbséget. Amikor átcsoszogok a házhoz, még javában forgatnak, és ilyenkor a kíváncsi újságíró csak teher a szorgos filmesek vállán. Csöndben kell álldogálnunk a ház tornácán, és egy nagyon kis ablakon leshetünk bele abba, mi folyik odabent. Az egyik kollegina még az ablakpárkányra is felcsimpaszkodik, bár a bent történtekből ő sem ért sokkal többet nálam. A vadászház ebédlőjében egy csapatnyi népviseletbe öltözött emberke zenészekkel mulat. A többiek azt mondják, egy pillanatra Gryllus Dorkát és Simon Kornélt is látták. Hiszek nekik.
Thriller a javából!
Némi várakozás után eljön az újságírók ideje: ebédszünet, délután négykor! Néhány színészt, a két producert és Mátyássy Áron rendezőt kivéve szinte mindenki szétszéled, és hirtelen a korábban rogyásig telt vadászház élhetővé válik. Amikor a konszolidált sárga pulcsit viselő Simon Kornélhoz lépek oda, megkérem, hogy magyarázza el, min dolgoztak eddig szorgosan. „Egy esküvő készül éppen, és bár a helyiek szarvast képzeltek el a vacsorához, nem tudtak lőni, viszont Lengyel Tomi lőtt egyet és nekik ajándékozta. Azt a jelenetet forgattuk most, amikor feljöttek a vadászházba, hogy egy kis mulatozással megköszönjék az ajándékot.” Közben azt is kiderítem, hogy a film egy budapesti társaság (egy korrupt építési vállalkozó, az ügyvédnője és az ügyvédnő férje) története, akik egy erdélyi vadászattal akarják megünnepelni, hogy megnyertek egy nagyszabású pert, amin sokat bukhattak volna. Itt aztán történik egy baleset, amit sokféleképpen lehet értelmezni. És ez az a pont, aminél senki sem hajlandó tovább mesélni a történetet.
Az első magyar thriller?
A Víkendet az első magyar thrillerként harangozták be, és amikor Csortos Szabó Sándor producernek megemlítem az olyan filmeket, mint A nyomozó vagy a Halálkeringő, akkor maga is elismeri, hogy ez nem teljesen van így: „Inkább az első hollywoodi szabályok szerint forgatott magyar thrillernek mondanám”. Már az is nagy szó, hogy nem minden magyar filmes szponzorvígjátékokban és vérfertőzős művészfilmekben gondolkodik, Mátyássy Áron rendezőn pedig látszik, hogy komolyan veszi a dolgát. „Nekem a csavaros sztori mellett egy thrillerben az atmoszféra is fontos, a filmeket pedig elsősorban nem magamnak, hanem a közönségnek készítem” – avat be ars poeticájába.
Veszély a köbön
Amikor a színészeket arról kérdezem, milyen veszélyes jeleneteket kell leforgatniuk, a korrupt építési vállalkozó jobb kezét alakító Árpa Attila széles mosollyal az arcán egyből rávágja, hogy az első forgatási napján egy Audival kellett teli gázzal lerepesztenie egy hegyoldalon. „Ezt nem lehet megunni. Ebben a filmben egy csomót verekedem, van benne autós üldözés, rohangálás… Ezek mindig kihívást jelentenek” – meséli. A többiek sajnos nem tudnak hasonló sztorikkal szolgálni, ugyanis az ő neccesebb jeleneteiket májusban veszik majd fel Erdélyben. „Egy barlangban forgatunk majd egy üldözési jelenetet sok mászással, futkosással, sőt a nagyjelenetet egy barlangi tó közepén vesszük fel” – mondja Lengyel Tamás. „A Csodavár nevű barlangban forgatunk, amiről azt mondják, sírsz, annyira szép” – teszi hozzá Simon Kornél.
Filmforgatásra invitáltak egy Bakony mélyi vadászházba. Izgalmasan hangzik, kivéve, hogy az év legesősebb napján kell lemennem egy sártenger közepére, de Gryllus Dorka, Simon Kornél, Árpa Attila és Lengyel Tamás kedvéért szívesen hősködöm.
Nagycsaládi forgatás
A forgatás hangulata nemcsak azért családias, mert egy erdő közepén, a város zajától távol dolgoznak, hanem mert két komplett család van itt, gyerekestül. Gryllus Dorka és Simon Kornél ugyanis azzal a feltétellel vállalták a munkát, ha kisfiuk, Soma is velük lehet. „Nincs ebben semmi különös. Nemrég olvastam egy interjút Sandra Bullockkal, és ő is azt mondta, hogy csak úgy vállalta a Gravitációt, ha a gyereke végig ott lehet. Meg én mi mást mondhatnék, hiszen a feleségem is szerepel a filmben, és mi is hoztuk a gyerekeket” – magyarázza a rendező. Amikor az említett feleséget, Vass Terézt elkapom néhány mondatra, ő is lelkesen mesél arról, milyen volt a nagycsaládi forgatás: „Örülök, hogy a Kornél és a Dorka is fontosnak tartják, hogy munka közben is közel legyenek a gyermekükhöz, és így én sem érzem azt, hogy »jön Mátyássy Áron a pereputtyával«, hanem ezen a forgatáson a család jelenléte szinte természetes.”
Nem minden játék és mese
Persze egy film elkészítése nem csak boldog pillanatokból áll. A producerek például elárulták, hogy mivel a film első körben még 2010-ben készült volna el, csak aztán csúsztak egy nagyot, az eltelt időben a forgatókönyv is sokat csiszolódott. „A legtöbbet a Gryllus Dorka által játszott ügyvédnő változott, és egyáltalán nem voltunk biztosak abban, hogy a változtatások után is Dorka a legalkalmasabb a szerepre. Komoly konfliktusunk volt ebből az Áronnal, de behívtuk a Dorkát egy újabb castingra.” Mátyássy maga is bevallja, hogy ez nem esett jól neki: „Ennél a figuránál nekem végig Dorka járt a fejemben, el se tudtam képzelni mással. Könnyen megsértődhettek volna ezen Kornéllal, de végtelenül profik voltak. Újra bejött a Dorka, és másodjára is övé lett a szerep.” Érdekes módon a legkisebb ügyet ebből maga Gryllus Dorka csinálta: „Nem éreztem akkora különbséget a régi és az újraírt szerep között. Kétszer készültem fel a castingra, de semmi drámai nem történt.” Amikor arról faggatom, hogy a szerepükre mennyire van befolyással, hogy házaspárt játszanak, miközben a való életben is házasok, csak ennyit mond: „A színész minden szerepénél magából, a saját tapasztalataiból indul ki, és még ha másoktól el is lesünk dolgokat, ezeket a saját szűrőnkön keresztül adjuk át. Ez sokszor nem tudatos, de nyilván számít.”
Horrorra akadva
Közben kint ránk sötétedett, lassan mennünk kell. Bár az alkotók fogadkoztak, hogy semmi horroros nem lesz a filmben, a vadászházból a sötét erdőbe kilépve azért eszembe jut pár rémisztő kép. A sáros földúton zseblámpákkal próbálnak irányítani minket, de az egész helynek olyan a hangulata – az eső még mindig ömlik –, hogy nem csodálkoznék egy Újságírók tűntek el az esti viharban című cikken a másnapi lapokban. Még hogy a színészek és a filmesek élete csupa glamour és csillogás?
A film a Budapest Film Produkció és a KMH One közös projektje. Producerek: Csortos Szabó Sándor (T. Ú. K. – Tanár úr kérem!, Átok) és Pusztai Ferenc (Friss levegő, A nyomozó).