| Mary C. Neal |
A kérdés, ami mellett nem mehetünk el
Még ha nem is töltjük napjainkat aktívan az élet értelmének keresésével, vagy nem vagyunk kifejezetten (esetleg egyáltalán) vallásosak, többnyire mégsem éljük az életünket gondolatok nélküli mókuskerékben. Időről időre feltesszük magunknak a kérdést, hogy mi történik a földi élet után, létezik-e egyáltalán „földi élet”, vagy mindössze egyetlen élet van: az, amit éppen élünk.
A kérdés ugyanis megkerülhetetlen, ha máskor nem, hát olyankor, amikor nagy katarzist, vagy éppen szerettünk elvesztését éljük meg.
Spirituális utazás
Nehezen tudok választ találni. Irigységgel vegyes csodálattal nézem azokat, akik mély hitet találtak. Olyan meggyőződés és segítség lehet ez, amelyet innen, a kétkedő, olykor szkeptikus és utakat kereső oldalról nézve csak vágyni lehet. De millió morális és világnézeti kérdés kavarog a fejemben a témával kapcsolatban. Azok közé tartozom tehát, akik vizsgálják és szeretnék meglátni, de egyelőre nem találják biztosan az utat.
Különös így kézbe venni ezt a könyvet. Dr. Mary C. Neal ortopéd sebész kalandtúrára indul Dél-Amerikába, a túra viszont szerencsétlen fordulatot vesz. Egy kajakbaleset során Mary csaknem vízbe fullad, és bár visszatér az életbe, a halálélmény hatalmas változásokat okoz benne. Ami történik vele, igazi spirituális utazás.
Hosszú felvezetés az élményig
Aki azt reméli, részletes és hosszas útikalauzt kap magáról a halálról, az csalódni fog a könyv olvasásakor. A 200 oldalt meghaladó terjedelemből mindössze néhány lap foglalkozik konkrétan az élmény kérdésével. Sokkal nagyobb a hangsúly annak következményein.
Türelmetlenül olvastam a könyvet. Egy írás, melynek már a címe is tisztán körvonalazza, mi felé halad, engem bizony türelmetlenségre sarkall, ha túl hosszan, lassan és tekervényesen érkezik el a tényleges kérdéshez. Számítok rá ugyanis már az elejétől. Ezért veszem kézbe, erre készülök. Várom, kíváncsi vagyok. Fontos persze tudnom az életút megértéséhez, ki is Mary, néhol mégis bosszantott, hogy lassan a könyv felénél járok ugyan, mégsem érkezünk el a sorsfordító pillanatig: a halálélményig.
A baleset során Mary lelke a folyó fölé emelkedik, Isten által küldött „üdvözlőcsapat” várja és terelgeti őt, akik örömujjongással mutatják neki az utat. Az elmosódott, de csillogó alakok feladata nemcsak a terelgetés, hanem a védelmezés is, lebegve haladnak együtt az ösvényen felfelé, Mary lelke pedig érzi a határtalan, mindent betöltő szeretetet. Mielőtt viszont Mary a „csarnokba” lépne, kiderül, hogy még nem juthat be, még feladata van a Földön, vissza kell mennie, így szomorúan ugyan, de visszatér testébe.
Útravaló vagy mese?
A szerző nem tesz mást, mint elmeséli az életét. A történetet, amely minden későbbi állomásán elkíséri, az angyalokkal való találkozásokat, a velük történő beszélgetéseket halála és visszatérése után, egyáltalán azt az élményt, hogy a Földön túli élet létezik, hogy mindannyiunknak feladatunk van, Istennek pedig tervei vannak velünk.
Többet vártam. Kevesebb bibliai idézetet, kevesebb önéletrajzot, többet az élményből. Talán valamit, ami kézzelfogható. De persze hogyan lehetne kézzelfogható az, ami spirituális? A könyv lehet éppen attól emberi és hiteles, hogy saját történet. Hogy nem annyira irodalmi, mint inkább egy intim, saját történet. Egyszerű, bensőséges és személyes. Megerősítést adhat ez a könyv és segítséget is, különösen akkor, ha érzékeny élethelyzetben kerül a kezünkbe. Legalább ennyire vet viszont fel kérdéseket. És hogy egyáltalán elhisszük-e az olvasottakat, valódi élménynek gondoljuk-e, vagy biológiai magyarázatot keresünk rá, az már rajtunk múlik.