Hogy festene Pityke egy élő szereplős mozifilmben? Gusztávot vajon ki alakítaná? A nagy ho-ho-horgász főkukacát CGI-jal kéne megrajzolni? Számtalan izgalmas kérdés. Van egy csomó szuper rajzfilmünk az elmúlt ötven évből, mégsem kezd velük senki semmit Magyarországon. Én megtettem. Felkerestem Pálfi György filmrendezőt (Hukkle, Taxidermia), aki amúgy is épp az egyik legnagyobb mesénk, a Toldi filmváltozatának előkészítésével van elfoglalva, és megkérdeztem, mit tenne, ha neki kéne filmet forgatnia a klasszikus magyar rajzfilmsorozatokból. A Karlovy Vary Filmfesztiválon legjobb rendezői díjjal jutalmazott Szabadesés alkotója nem menekült el a feladattól, és bőven voltak ötletei.
|
A CGI, vagyis a Computer Generated Imagery számítógépen létrehozott képet jelent, vagyis a filmek olyan képi elemeit, amit nem kamerával vesznek fel a forgatás helyszínén, hanem később az erre szakosodott számítógépguruk varázsolnak a képre. E |
Pom Pom meséi
Marvel-univerzum kicsiknek
Technikailag a legnehezebb és egyben a legdrágább film mindenképp a Pom Pom lenne, mert Picuron kívül – akinek a szerepére keresni kéne egy tehetséges kislányt – gyakorlatilag az összes fontos szereplőt CGI-jal kéne megteremteni. Ez rendkívül időigényes, nehéz és költséges feladat, de van benne ráció. A koncepció nagyjából annyi, hogy Picur elindul iskolába, és útközben összefut Pom Pommal, aki vele tart az úton. Útközben történik velük valami, vagy meglátnak valami érdekeset, ami kapcsán Pom Pom elmond egy izgalmas mesét, a végén pedig az iskolához érve elbúcsúznak egymástól. Elsőre talán korlátozónak tűnhet ez a szerkezet, de ez igazából egy nagy univerzum. Ez az útközben elmondott mese akár a végtelenségig bővíthető. Öt perc helyett másfél órára van szükség, de ehhez adott egy csomó hihetetlenül jó karakter, mint a Festéktüsszentő Hapci Benő, Gombóc Artúr vagy az Órarugó Gerincű Felpattanó. A szememben ők olyanok, mint egy kisgyerekeknek szóló Marvel-univerzum a maga egyedi szuperhőseivel. A rajzfilmekben csak Gombóc Artúr eredettörténetét láthattuk, itt meg legalább a többiekét is meg lehetne mutatni.
Gusztáv
Mr. Bean összegyúrva Jaques Tatival
Gusztávhoz Mr. Bean nagyon jó kiindulópont, mivel mindketten szürke kisemberek, akik ötperces epizódokban, beszéd nélkül kerülnek nagyon vicces helyzetekbe, ráadásul a Beanből már két mozifilm is készült. A legfontosabb különbség talán az, hogy Mr. Bean sokkal rosszindulatúbb figura, mint Gusztáv. Nem kímél vak embert vagy tolószékes kisgyereket se, ha a cél érdekében erre van szükség. Gusztáv is kapzsi, önző és kicsinyes, de ezt inkább a maga kispolgári módján. Ő egy tipikus kelet-európai szomorúsággal közlekedő, meggyötört közember. Szeretne mintapolgár lenni, csak nem megy neki. A figura örök érvényű, és ma is ugyanolyan érdekes, mint pár évtizeddel ezelőtt. Az öt rajzfilm-adaptáció közül ezt lehetne a legkevesebb pénzből megcsinálni, ugyanis alapvetően realista helyszíneken játszódik, és csak színészek kellenének hozzá. A címszerepet Thuróczy Szabinak adnám, de biztosan rakatnék fel rá a maszkmesterekkel valami műtokát, mert a valóságban sajnos nem létezik olyan vékony, de mégis kövér arcú figura, mint ez a Gusztáv. Nehezíti a dolgot, hogy a Gusztáv-rajzfilmekben nem beszélnek. Vagy úgy működne a dolog, hogy csak az ő karakterét hagynám némában, a többiek pedig beszélnének, vagy úgy, hogy Gusztáv is megszólalna, de csak néha mondana néhány szót. Ha találnék arra megoldást, hogy senki ne beszéljen a filmben, valószínűleg azt választanám, de valószínűleg ez nem megoldható. Nehezen magyarázható, miért nem szólal meg egy színész egy teljes filmen át. Nekem Gusztávról még Roy Anderson filmjei is eszembe jutnak, ugyanis azokhoz hasonlóan itt sincs szükség egy konkrét cselekményre, inkább csak kis, akár egymástól független történések sokaságából állhatna össze a film.
Mézga család
Kémkölykök és Családi vakáció
Mivel itt nem öt-, hanem huszonöt perces, jól megfogható történettel bíró epizódokról van szó, ráadásul előfordulnak egymással összefüggő sztorijú részek is a sorozatban, és a főszereplők is emberek, talán úgy tűnhet, hogy ezt a legkönnyebb játékfilmmé formálni. Ez egyáltalán nincs így. A figurák és a sztorik elemeltsége ugyanis rajzfilmben tökéletesen működik, de színészekkel eljátszva már korántsem biztos, hogy ugyanez lenne a helyzet. Ezek a gegek és ötletek reális környezetben talán túl soknak tűnnének. A burleszkből jött poénok egy animációs filmnek még ma is jól állnak, de az élő szereplős moziknak nem annyira. Pedig egy csomó dolog – időutazás, űrutazás, kispolgári lét paródiája… – megjelenik benne, ami filmre kívánkozik, de a hitelesítését nagyon nehéznek látom. Ráadásul a figurákkal kapcsolatban is komolyak az elvárások. Egy olyan Aladárt az életben nem találsz. Összejöhet egy aranyos, komisz, okos, nagy szemű kölyök a szerepre, de mégsem lesz ugyanaz. Mézga Géza már könnyebb eset. Kicsit idétlen, nagyon papucs, de azért mindig próbál a határozott családfő képében tetszelegni. Elek Ferit meg lehetne próbálni. Egy kis kosztüm, egy kis hajigazítás…
Amúgy filmekben is működnek néha az elrajzolt karakterek, tehát nem reménytelen a dolog. Ilyen volt például a Kémkölykök-széria, ami inkább a sci-fi vonal miatt jó példa, de ami ennél is jobban illik ide, az a Chevy Chase-féle Vakáció-sorozat. A szereplői simán hasonlíthatók Mézgáékhoz, és inkább tűnnek rajzfilmfigurának, mint hús-vér embereknek.
A nagy ho-ho-horgász
A kukac mindent visz
Bizonyos szempontból ez olyan, mint a Gusztáv beszélő változata, de ott van a Főkukac figurája, ami viszont zseniális. Egyszer biztosan szeretnék horgászokról filmet csinálni, mert annyira egy édes, furcsa szelete az emberi kultúrának, hogy ez számomra tök izgalmas téma. A nagy ho-ho-horgászból szupercuki film lenne. Minden a halak körül forogna benne, és ha jól eltalálnánk a CGI-jal készült beszélő, álomszuszék kukacot – szerencsére egy beszélő férget nem olyan nehéz animálni –, már nyert ügyünk lenne. A kukacnál még azt kéne eldönteni, hogy ugyanolyan elrajzolt, parókás figura legyen, mint a sorozatban, vagy inkább egy valódi kukac beszélő verziója. Én inkább az elsőre szavaznék. Ezen felül egy egész estés filmnél még annyi lenne a dolgunk, hogy a rajzfilmsorozat epizodikusságát kéne valahogy összefonogatni egy ernyő alá, hogy valami nagyon egyszerű története és íve legyen. Ha kicsit komolyabbra hangolnám, Anger Zsolt egyáltalán nem lenne rossz bemerevedett, halfókuszú horgásznak, aki pikkelyekkel álmodik és kukacokkal ébred. Még az alkatában is van valami horgászos.
Pityke
Tűzvonalban + Rex felügyelő
Szerintem a Pitykét más címen ugyan, de már láthattunk élő szereplős változatban. Az volt a címe, hogy Tűzvonalban. Ahol a rendőrséget mindenképp jónak kell mutatni, mivel a producer együttműködik a rendőrséggel, ott valami ilyesmi lesz az eredmény. A Tűzvonalban egy olyan Pityke, ahol a célcsoport életkorát egy kicsit feljebb rakták. Ezt tartom a legavíttabbnak az öt rajzfilmsorozat közül, mert azt állította, hogy a rendőri hatalom jó, és minden részben valamilyen probléma kezelését tanította az ifjúságnak. A világ gyors változása miatt azok a filmek évülnek el a leghamarabb, amiket tanításra, okulásra és a korabeli erkölcs népszerűsítésére szánnak. Ettől függetlenül lehetne belőle ma is filmet készíteni, amire akad is példa a tévé világából. A Rex felügyelő olyan, mint Pityke őrmester ideológiai irányítás nélkül. Marad egy szimpatikus, kutyás rendőr, aki mindig maga nyomoz, és a kutyája segíti őt. Technikailag ezt a legegyszerűbb megvalósítani, mivel csak színészekre és idomított kutyákra van szükség, meg egy beszélő számítógépre, ami ugye nem egy nagy feladat. Pitykét nagyon nehéz elképzelni mással, mint Kern Andrással, mert az ő hangja annyira összekapcsolódott a figurával, de egy parókás Pindroch Csabával azért tennék egy próbát.
