Túlzás lenne azt állítani, hogy Magyarország musical-nagyhatalom, bár a Madách színház elég jól pörög, és a tehetségkutatókban feltűnt énekesek egy része is ilyen karrierről álmodozik. Viszont zenés filmek terén az egy szem Made in Hungáriát leszámítva nem sok mindent tettünk le az asztalra mostanában, de az legalább jó volt.
Musicalt készíteni nem egyszerű móka, mert:
- egyrészt nem csak jó színészek kellenek hozzá, hanem olyan jó színészek, akiknek énekhangjuk is van,
- másrészt borzasztó nehéz elérni, hogy a dalos betétek ellenére a cselekmény átélhető és komolyan vehető maradjon, és a szereplőkre ne csak színes videoklipek dekorációiként tekintsünk, hanem tényleg érdekeljen minket a sorsuk.
- Harmadrészt ez nem egy olcsó műfaj, és a büdzsé nagy része már arra elmegy, amikor meg kell vásárolni a felhasznált dalok jogdíjait.
Mindezt csak azért soroltam fel, mert el akartam magyarázni, miért tekintettem szkeptikusan a filmre, miután megtudtam, hogy egy Swing Angels néven swinges haknizenekarként összeálló női bandáról szól.
Mérsékelt danolászás és magyar rögvalóság
Szerencsére az már az első pár percben kiderül, hogy a második akadályt a film ügyesen vette. A szereplők nem fakadnak csak úgy spontán dalra hárompercenként, hanem csak akkor énekelnek, amikor a sztori szerint épp fellépésük vagy próbájuk van, így pedig a drámai szál sem fullad közröhejbe. A film ugyan hollywoodi recept szerint épül fel, de azt már az első perctől kezdve világossá teszi, hogy a hangulata és díszítőelemei nagyon is magyarok.
Amikor Ónodi Eszter a film elején azt játssza a fiával, hogy aszerint választanak maguknak új lakóhelyet, hogy éppen hová megy a következő vonat a vasútállomásról, ám miután a megfejtés Ózd, habozás nélkül kérik ki a jegyeket a később induló budapesti járatra, akkor világossá válik, hogy az alkotók nem rugaszkodtak el nagyon a magyar hétköznapoktól. Amikor a fővárosba tévedt óvónőnek gondot okoz, hogy kifizessen egy salátát egy étteremben, az sem teljesen idegen a valóságtól, de pont ezek a pillanatok kellenek ahhoz, hogy amikor a három nő története meseszerűvé válik, őszintén tudjunk szurkolni a sikerükért.
Megijedt az árnyékától
Olvasva talán kissé erőltetettnek tűnhet a volt tehetségkutatós sztár és egyedülálló édesanya, Rita (Ónodi Eszter), a megcsalt háziasszony, Kati (Csákányi Eszter) és az óvónői állását szívesen énekesnőire cserélő Angéla (Törőcsik Franciska) egymásra találása, és hogy egy kiöregedett dizőz (Törőcsik Mari) segítségével zenekart alapítanak, de a film szerencsére ezt kellő bájjal, sok ötlettel és jó humorral teszi hihetővé.
A film első fél óráját látva meg voltam győződve arról, hogy a Swing egy jó kis mozi lesz, csakhogy amikor a sztori kibontására és a konfliktusok felépítésére kerül sor, a rendező mintha megrettenne a saját árnyékától. Innentől patikamérlegen kimért, hollywoodi szabálykönyv szerint írt fordulatok és cselekményszálak jönnek, és igen, még reptérre rohanás is van a film végén. Kár érte, mert hibátlan színészgárdát szedtek össze, ráadásul néhányuknak sokszor idézhető, piszkosul vicces szövegeket írtak. Amikor Törőcsik Mari arról értekezik, hogy a krumpliból is tud pálinkát csinálni, de ahhoz kell azért pár hét, vagy amikor a drag queenként feltűnő Kulka János oktatja ki Csákányi Esztert sminkelés közben, miszerint nincs ronda nő, csak lusta, azok felejthetetlen pillanatok.
A nők ünnepe
A zenés betétek színvonala is erősen váltakozó. A melegbárban bemutatott első fellépés például színes, vibráló és tempós, Törőcsik Mari búcsúdalától pedig szem nem marad szárazon, de néhány előadásból egyszerűen hiányzik az erő és a lendület, mintha csak túl akarnának esni a kötelező körökön. A film az erős indítás után folyamatosan veszít a lendületéből és az eredetiségéből, a végére pedig csupán egy szerethető, de sablontengerbe fulladó karácsonyi darabbá válik, ami persze nem nagy baj, mert az ilyenekre is szükség van. A gond inkább az, hogy ebben a sztoriban, ezekben a színészekben és ezekben az alkotókban több volt ennél. Ettől még a Swing fontos mozi marad. Végre van ugyanis egy film, amelyik a magyar nőket ünnepli. És nem csak a fiatalokat.
